Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Cím!

Véletlenül kerültem a blog-os oldalukra, ahogy éppen bárányhimlős cikkek után kutattam.   Megpróbálok rövid lenni. 5 éve egyedül nevelem a két gyerkőcömet (14 és 8 évesek jelenleg). Én bölcsődében dolgozok kisgyermeknevelőként. Közalkalmazottnak számítok elvileg jogokkal.. amivel eddig sose kellett éljek gyakorlatban. Egészen a mai napig. Kisebbik gyermekem bárányhimlős lett.

Sajnos az orvos szerint 2 hét minimum, de ha 2 hét után még sok a pötty, akkor ez még tolódhat. Sosem voltam gyerkőceimmel táppénzen, hálistennek nem betegesek...de most ez elkerülhetetlenné vált. Szóltam is a főnökömnek telefonon, ahogy kijöttünk a gyermekorvostól. Első hallásra nem is volt gond... elfogadta.. legalábbis úgy tűnt. Majd.. táppénzem első napján jött a telefonhívás...a bölcsődevezetőtől. Jövőhéten mindenképp mennem kell!! Azt mondta meg kell oldanom és kész.

Költözzön addig hozzánk anyukám vagy találjak valami megoldást, mert muszáj mennem. Közöltem vele, hogy anyukám kórházba megy holnap mivel pajzsmirigy daganatot vizsgálnak, apukám pedig dolgozik, kettőjük közül Ő az egyetlen kenyérkereső és amúgy is 70 km-re laknak. Még csak átugrani sem tudnak. Majd kikérdezett a család összes többi tagjáról is. Apuka, apai nagymama. apukát esélytelen, hogy elengedjék a munkahelyről, az apai nagymama pedig 400 km-re  lakik.

Király... a helyzet úgy áll, hogy nem elég, hogy beteg a gyermekem, pöttyös, viszket, hőemelkedése van, nem elég hogy a 2 hét táppénz úgy "megvág", hogy valószínű az albérletet sem fogom tudni rendezni még a főnököm is haragszik, hogy nem hagyom magára a beteg gyerekem. Most tartunk az első hétnél.. jelenleg nagyon csalódott vagyok, szomorú és kicsit riadt is, hogy ezek után, hogy viszonyul majd hozzám. Bár lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás, de elkezdtem önéletrajzokat szétküldeni mindenfele.

Úgy gondolom mindig teljes erőmmel és tudásommal teszem és tettem a dolgom, de az hogy gyermekem életében egyszer lesz bárányhimlős és két toleranciát talán joggal várhattam volna el tőlük.

Tegnap hívott a kolléganőm, hogy a helyettes hergeli a vezetőnőt, hogy az Ő rokonának a gyerekének 1 hét alatt lezajlott a bárányhimlő és nem hiszi el, hogy 2 hét kell, míg a fiam meggyógyul. Úgy gondolják szándékosan nem akarok menni.

Szóval szomorú vagyok, elkeseredett és csalódott, hogy egy "családbarát" országban egyedülálló anyaként nem engedhetek meg magamnak 2 hetet, hogy ápoljam a fiam.

Köszönöm, hogy időt szántatok rám!