Tisztelt Munkahelyi terror blog olvasók!

Mivel teljesen aktuális és friss a történetem, ezért arra gondoltam, hogy megosztom veletek. A koronavírus-járvány a mindennapok része lett nálunk, a munkahelyen is komoly változásokat eszközöltek, ami nem könnyíti meg a helyzetünket. Már hetekkel ezelőtt megkezdődött az intézkedések sora, jöttek a köremailek, amelyben a higiéniai szabályok fokozott figyelmére hívta fel a vezetőség a figyelmünket, majd 5 méterenként fertőtlenítő folyadékos automatákat telepítettek és a céges rendezvényeket is korlátozták, valamint külföldi utazások kapcsán bejelentései kötelezettséget írtak elő és 14 napos önkéntes karantént a hazaérkezőknek.

Mindez alapvetően még nem volna probléma, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy magunkat, kollégáinkat és családunkat amennyire csak lehet, megóvjuk. Továbbá az sem problémás, hogy akiknek van lehetősége, otthoni munkát írtak elő, az már inkább, hogy ez nem mindenkinél megoldható, többek közt nálam sem. Ami külön érdekes, mindenki árgus szemmel figyeli a másikat, ha netán köhög vagy tüsszent egyet, egyből megy a sugdolózás, összenézés, félig viccesen, félig teljesen komolyan.

Ami az igazi gondot jelenti, hogy a fizetésünk is érinteni fogja a jelenlegi válságos helyzet, méghozzá jelentősen. Mivel alapvetően teljesítményalapú rendszerben dolgozunk, jutalékos szisztémában, ráadásul fő partnereink között vannak az olasz és a kínai ügyfelek, már most legalább felére esett vissza az egyéni teljesítmény, ami komoly tíz, de akár több százezres kiesést is jelenthet mindannyiunknak, valamint a mindenkori havi bónuszunk is elveszik, vagyis átlagosan bruttó 150-160 ezer forinttal vihetünk kevesebbet haza havi szinten. És  mindezt senki, semmilyen formában nem kompenzálja majd.

, mondván a forrásokat nem tudják átcsoportosítani és egyébként is meg lett nekünk mondva a tavalyi évértékelő keretében, hogy a cég tulajdonosi elvárása a lehető legintenzívebb spórolás, amely elsősorban a béreken és az adható kedvezményeken kerül kivitelezésre. Magyarán mondva örüljünk, hogy van mit csinálnunk, a pénz pedig annyi lesz, amennyi, ha nem tetszik, lehet más állás után nézni. 

Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy az egészségügyi kockázatok mellett gazdasági válsággal is szembe kell néznünk hamarosan, ez pedig azt jelenti, hogy nem nagyon lesz lehetőség a váltásra sem, pláne bele a vakvilágba. Egyelőre várjuk, hogy mit hoz a közeljövő, de nem túl rózsásak a kilátások. Vagy maradunk és kevesebbet keresünk és le kell mondanunk az eddigi megszokott életszínvonalunkról, vagy kockáztatunk és váltunk. Ha sikerül dűlőre jutni, azt is megírom majd.

Üdv,

Zsolt