Munkahelyi (T)error

2015.feb.23.
Írta: Despota 55 komment

Tíz évig minimálbéren, diplomával

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

 

Tisztelt Munkahelyi Terror!

 

Közigazgatásban dolgoztam 29 évet, és 40 éves munkaviszonnyal 57 évesen bizalomvesztéssel, felmondtak egyik napról a másikra, olyan indokkal, hogy nem beszámítható a kolléga - amit Ők eldöntöttek. A panaszomra a Kormánytisztviselői döntőbizottság tanúként csak az ellenérdekű felet hallgatta meg, elmeszakértőként elutasította kérelmem.

forint_nagy.jpg

Közel tíz évig minimálbért fizettek, hiába van diplomám. A közigazgatási bértáblára hiába hivatkoztam, a munkaügyi bíróságot is befolyásolták, törvényellenes döntéssel  elutasították a bér követelésemet, + fél milliós költség megfizetésére kötelezett. A fiatal munkaerők magukat protezsálva minden alantas eszközt bevetettek eltávolításom érdekében, amit a vezetés támogat, mert kritikát mertem mondani jogszerűtlen ügyeikről.

 

Több, mint egy éve nincs munkám, azaz kényszer vállalkozom, a minimálbér sem jön ki. Ez a Magyar Közigazgatás ma! 

 

Befolyásolás mentes ügyvéd az országban nincs!  

 

VL

 

 

1.png

 

Első lépés a munka világába!

Jelentkezzen újra, ha majd leérettségizett

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Szia MT!

 

Szeretném megosztani Veletek a mai napot. Kissé talán már nyugodtabban, de még mindig zaklatottan. A lényeg, 12 éves voltam, amikor anyu öngyilkos lett, apu összeroppant. 16 éves korom óta dolgozom, családfenntartó vagyok. Ebből következik, hogy "végzettségem" nincs. Nekifutottam többször, jött válás, gazdasági válság, stb, választhattam, ennivaló a családnak és rezsi vagy papír a 2 ismeretlenes egyenletről,  kémiáról, amit sose használsz, stb. A döntés az lett, hogy inkább éljen a családom. Az önéletrajzomban nincs is benne. 

 

A sorsom mindeközben kivezérelt Írországba, ahol 4-5* szállodák beszerzését, nyitását, felszolgálását rám bízták. Ahogy egy nemzetközi szállítmányozási cég behajtási asszisztensi pozícióját is. ( a narancsszínű, itt lesz a lényeg). Ott eltöltöttem elég aktívan 5 évet, olyan feladatokkal bíztak meg, amikkel a helyiek nem bírtak, sőt, elértem azt, hogy ha azt mondtam, hogy a pénz nem menthető, akkor csak annyit mondott a multi helyi feje, hogy Kata mondta, akkor elfogadjuk. Referenciával tudom igazolni. 

 

Szóval történt a napokban, hogy ugyanennek a narancs cégnek a hirdetése megjelent, kiemelt ügyfélszolgálatra keresnek emberkét. Gondoltam natívan, hurrá.... CV elküldve, majd jön a telefon, hogy be kellene mennem interjú, angol teszt, stb. Rendben, sőőőőőt alig várom. Eljött a mai nap. 

 sad-woman-620jt013113.jpg

Elmentem, az Ecseri útra (belsős kolléga drukkol, ismeri hogy dolgozom, legyünk megint kolllégák, kintiek szintén). Leülök, kedves HRes, angol írásbeli teszt, jön 20 perc múlva. Feladat megoldva. Jön, papírokat elveszi, mindjárt jön másik interjúztató. Még nincs gáz, cserébe kezdek megnyugodni. 

 

Majd megjelent a közvetlen főnök jelölt illetve az ő főnöke, aki amúgy egy szót nem szólt az alatt a kb 15 perc alatt, amit ott töltöttem. Elkezdjük futni a szokásost, miért jöttem haza, nehéz magázódni, gyerek, család, stb.

 

A lényeg: 5 perc beszélgetés után, amiben semmi szakmai, angol, sem cég iránti lojalitás nem volt. Mi a végzettségem, mert nincs benne a CVben. Nincs, mondom, nem írok bele olyat, ami nincs, ez és ez történt ezért nincs. ( és kezdődött) De értsem meg ez kiemelt ügyfelekkel való bánás, kell az érettségi. Mondtam, értem, ezt csináltam innen 2500 kmre, cégen belül. De érettségi. De nincs, de, ha ennyire fontos, akkor nagyon szívesen célba veszek egy iskolát szeptembertől, mondtam porig alázva. Ültem... lesújtva, hogy nem az számít 36 évesen, hogy mit tettem az adott cégért éveken keresztül? Hogy hogy írok, olvasok, kommunikálok angolul? Hanem, hogy 18 évvel ezelőtt levizsgáztam-e? És azt mondtam, felállok, ennek nincs értelme. 

 

Búcsúzóul a "hölgy" megemlítette, hogy az angol tesztem kiváló lett. ÉS ha leérettségiztem, jelentkezzek azért mert a CVm se utolsó...... Nem kell mondanom, ha holnapra diplomát szerzek sem fogok mégegyszer.... 

 

1.png

 

Első lépés a munka világába!

Ismerős és szerencse nélkül nem lehet állást találni

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Üdvözlöm!
 
Tegnap az Index-et olvasva botlottam bele a Munkahelyi Terror Blogba, elolvastam az Egy álláskereső viszontagságai című írást. Abszolút tudtam azonosulni vele. 2011 óta nincs állandó munkám, én is megjártam már sokféle interjút, furcsa helyzetet. Az internetről próbálok álláshoz jutni, de 4 év távlatából levonhatom, hogy onnan nem lesz normális munka, a profession.hu ugyan a legnagyobb online állásportál, de az is használhatatlan. Ugyanazok a hirdetések forognak rajta, pl a Fundamenta bizonyos idő után mindig keres call center munkatársat, nagyon vicces, a rövid cégismertetőjükben mindig növekszik az ügyfeleik száma, ugyanakkor a munka leírása változatlan, kb ctrl c/ctrl v, és kész.
 
Ismerős és/vagy szerencse nélkül tényleg nem lehet. Diákmunka, megváltozott munkaképességűeknek szóló munka, részmunkaidős munka (4-6, de inkább csak 4 óra), ezek vannak, meg rengeteg beugró, alkalmi jellegű munka. Az elmúlt 4 évben bárhol voltam, mindenhol multifunkcionális jolly joker-nek kellettem volna, aki mindenhez ért, közben a meglévő kollégák csak egy-egy részfeladattal foglalkoztak. A munkaerő-kölcsönző cégekből is elegem van, náluk csak addig érdekes a dolog, amíg kiközvetítenek a megbízó céghez, utána nincs érdemi kommunikáció. Kapcsolatban voltam sajnos (tényleg bánom) több ilyen céggel is, egyedül 1 volt rendben közülük, bár ma már ők se léteznek. Ez a másik, ezek állandóan nevet váltanak, költöznek...
0928_job-search-mistakes-sad_650x455.jpg
 
Voltam olyan interjún, ami egy client-es, tehát anonim hirdetés volt a profession.hu-n. Ez 2013-ban volt, de élénken megmaradt bennem, mert annyira rendkívüli (itt negatív értelemben a rendkívüli). Előttem voltak ketten, ők kb 2 perc után kijöttek. Én se voltam tovább 5 percnél, összesen 3 kérdése volt az interjúztatónak, akik amúgy a közvetlen felettesem lett volna, nem hr-es volt: 1. Mennyi volt a fizetésem az előző munkahelyemen? 2. Dohányzom-e? 3. Ahol lakom, az albérlet vagy saját tulajdonú lakás/ház? Naivan válaszoltam mindenre, közben tudtam jól, hogy ezek diszkriminatív és érzékeny kérdések. Elképzelhető, hogy az előttem lévők egyáltalán nem válaszoltak, azért távoztak olyan nagyon hamar. Felvettek, de talán a sors akarta vagy én nem tudom, jött egy hirtelen betegség (nem szoktam betegeskedni, betegállományban se voltam még az előző munkáim során), alig bírtam járni, 1 hónap után magától elmúlt a dolog, de trombózisgyanúval vizsgálgattak közben... Próbáltam elérni a munkáltatómat, de olyan mobilszámuk volt, amit nem lehetett felhívni se mobilról, se vonalas telefonról. Kinyomoztam egy vezetékes számot (a leendő kollégákhoz kaptam belső mellékeket, az alapján próbáltam összerakni egy rendes külső telefonszámot), a titkárságon beszéltem valakivel, őt kértem meg, adja át az üzenetemet az illetékesnek, hogy nem tudok dolgozni menni. Szerintem nem adta át vagy nem tudom mit csináltak, engem nem keresett senki, nyilván elkönyveltek egy utolsó link alaknak, aki arra játszik, hogy felvegyék, azután elmegy táppénzre. Pár nap után kaptam postán egy tértivevényes levelet, amiben az állt, hogy azonnali hatállyal megszüntetik a munkaviszonyomat. Ezek után azt mondom, nem is baj, hogy ennek az együttműködésnek vége lett, valószínűleg nem számíthattam volna tőlük semmi emberire a közös munka során.
 
A sok kínlódásból már könyvet tudnék írni, de ez a téma nem érdekel senkit, csak az érti, aki benne van, amúgy nincs rálátása az embereknek. A nagy átlagot úgyis csak a pornóirodalom érdekli, meg a celebes és gasztro tematikájú könyvek...
 
Ha van javaslatod, ötleted, tanácsod, bármid arra nézve, hogyan tudnék kimászni a gödörből, nosza, írd meg! :)
 
Üdvözlettel,

 

1.png

 

Első lépés a munka világába!

süti beállítások módosítása