2010 januárjában jelentkeztem a céghez, alkalmazotti közviszonyba.
Eleinte jól indultak a dolgok. Majd lassacskán megromlott. Mivel a cég 5 hónapi rendszeres jövedelem után csak teljesítményarányos fizetésben részesített minket. Voltak akiknek 5000ft/hó gyűlt össze. Elég elkeserítő, hogy 8órában dolgoztam kemény 5000ft-ért és ebből finanszírozzam az utazást és a telefonszámlámat! Egy novemberi napon teljesen besokalltam és úgy döntöttem, hogy eljövök. Bementem az irodába és közös megegyezéssel felmondtam.

 

Miután elkészült a papírom el is hagytam az irodát. Miután kipostázták a végleges felmondási papírom bejelentkeztem a munkaügyi központba, ahol segélyre vettek volna, de még egy hivatalos levelet kellett volna küldeni a Groupama Garancia Biztosítónak. Így hát a segély még húzódott. A munkaügyi ügyintéző azt mondta, hogy menjek vissza, akkor ha megérkezik a levél.

A saját bőrömről egy eset. Volt egy heti hirdetés a helyi
napilapban, miszerint egy konzultáns mérnöki tevékenységgel,anyagbeszerzéssel, kereskedelmi tevékenységgel foglalkozó cég betanított munkára keres embereket, 2 műszak, később lehet többre is.

 

Kaptam az alkalmon és jelentkeztem, mint ipari munkás kenyéren
iskolázott a teszten simán átmentem, orvosira küldtek.
Nagyon boldog voltam , helyi fehérvári meló, iskolába is bejutok
mellette mint levelezős hallgató.Másnap 8-ra várt mindenkit a cég azaz, az " én műszakbeosztásomban ".

1999 őszén álltam munkába egy német multinál, mint szinkrontolmács. Kevés fizetés indulásnak, de mivelhogy akkor indult a cég, így jó kilátások voltak a feljebb lépésre, tehát a remény birizgáló sugarával egyetértettem. Nem bántam meg, és hamar a logisztikán kötöttem ki és vittem az osztályt a németek örömére. Múltak az évek a munkafolyamat már a kisujjban, de nem szálltam el. Egyszer aztán belépett egy román a rosszabbik fajtából és onnan kezdve az életem kín és pokol lett. Az egyén olyan jól átverte a vezetőséget (NAGY HIBA), hogy nem egész 2 év után elküldték.

 

 

Ez a román volt a főnököm, akinek gőze nem volt a logisztikáról, a nyelvet nem tudta, a folyamatokat csak az oviból ismerte, de jó hazudozásait értékelték a főnökök, amik persze később kiderültek, de nekem korábban mennem kellett. Nem tudta elviselni, hogy kiálltam az igazamért és úgy látta, hogy meg kell szabadulnia tőlem. A csodálkozás nagy volt persze, a dolgozók körében, mert akkor már 8 éve vittem a munkát, napra kész adatokkal. A legnagyobb baj az volt, hogy ennek a románnak a barátja volt a vezérdiri, akivel falubeli is volt. Ez csak egy megállapítás, mert ennek ellenére se éreztem volna ott továbbra jól magam.