Munkahelyi Terror… Elgondolkodtam a szó jelentésén.Nem merünk betegállományba menni, mert, ahogy visszatérünk a munkába, néhány nap, vagy egy-két hét múlva, az utcán találjuk magunkat. Elfogadunk bármilyen keveset fizető munkát, mert az is több mint a semmi. Feladjuk addigi életszínvonalunkat, csak hogy dolgozhassunk valahol. Megalázó helyzetek sorát viseljük el, nehogy kirúgjanak. Nem merünk szólni saját érdekünkben, pedig a munkáltató szabálytalanul dolgoztat. Rettegünk, ha hibázunk, pedig csak az követ el hibát, aki dolgozik.

 

Próbálunk jókedvvel, viccelődve, de nem komolytalanul munkálkodni. Próbálunk karcsúnak látszani moletten is, fiatalabbnak tűnni a korunknál. Elvállalunk minden plusz munkát, átvállaljuk a kollégánk műszakját, de ezek mind nem számítanak. Minden reggel pontosan, tisztán, csinosan, tettre készen jelenünk meg a dolgozóban, de ennek sincs semmi jelentősége, mert kiderül, hogy hónapok óta van már egy fiatalabb munkaerő a helyünkre, csak épp addig volt ránk szükség, amíg az illető csatasorba tud állni.

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Tisztelt Cím!

Négy évvel ezelőtt megszüntették azt a munkakörömet, amelyben 18 éven keresztül hűséggel dolgoztam. Helyette átraktak egy olyan munkakörbe, amelyhez semmiféle végzettségem nem volt. Ebből következően miután a munkát nem tudtam úgy ellátni, mint ahogyan azt elvárták volna tőlem, így elküldtek. A dolgot igazságtalannak éreztem, de nem vállaltam a munkahelyi bíróság tortúráit. Inkább maradtam a szociális segélynél, amely havonta 25 ezer Ft. Ma több mint 50 évesen ebből az összegből kell tengődnöm diplomával, nyelvtudással és sokéves számítógépes szaktudással. Munkahelyeken csak a 20-30 éves korosztálynak van esélye elhelyezkedni. Az 50-esek már sehová sem kellenek. Számomra a helyzet megalázó!

Tisztelt Munkahelyi terror

 

Mostanság találtam rá az oldalra, és mivel szerintem nem egy egyedül álló problémám volna gondoltam megírom.Gondolom ilyen tájt sokakat érint a betegszabadság problémája. Nálunk az irodába hét elején megérkezett az egyáltalán nem várt influenza. Kolléganőm, aki összeszedett egy kiadós influenzát, mivel őt is behívták reggelre, kénytelen volt bejönni.

 

Szegény majd meghalt, full lázasan köhögve jelent meg a reggeli meetingen. Begyógyszerezve is 38,6 volt a láza. És nem engedték haza!!! Végül kb kirúgást kockáztatva vitte valaki haza. Elképesztő ez a felelőtlen hozzáállás a cég részéről. Közölték velünk, hogy most már mindenkire szükség van, mivel egyikünk kiesett.

 

Másnap kolléganőimmel hasonló tüneteket kezdtünk produkálni, ami érthető hiszen mellette ültünk a megbeszélésen. Egy óra múlva nem vicc 39 volt a hőm. Mivel nagyjából kirúgással fenyegetett minket a vezetőség, ott tartunk jelenleg, hogy egymásnak adagoljuk a lázcsillapítót és nagyjából örülünk ha élünk. Nem tudjuk, hogy mit tegyünk.

Az összes munkánk határidős értem ezalatt más cégeknek, megrendelőknek dolgozunk, és most van is belőle elég, nagyjából röviden ennyi volt a hivatkozásuk a problémáinkra.

Üdv Kata