Munkahelyi Terror… Elgondolkodtam a szó jelentésén.Nem merünk betegállományba menni, mert, ahogy visszatérünk a munkába, néhány nap, vagy egy-két hét múlva, az utcán találjuk magunkat. Elfogadunk bármilyen keveset fizető munkát, mert az is több mint a semmi. Feladjuk addigi életszínvonalunkat, csak hogy dolgozhassunk valahol. Megalázó helyzetek sorát viseljük el, nehogy kirúgjanak. Nem merünk szólni saját érdekünkben, pedig a munkáltató szabálytalanul dolgoztat. Rettegünk, ha hibázunk, pedig csak az követ el hibát, aki dolgozik.

 

Próbálunk jókedvvel, viccelődve, de nem komolytalanul munkálkodni. Próbálunk karcsúnak látszani moletten is, fiatalabbnak tűnni a korunknál. Elvállalunk minden plusz munkát, átvállaljuk a kollégánk műszakját, de ezek mind nem számítanak. Minden reggel pontosan, tisztán, csinosan, tettre készen jelenünk meg a dolgozóban, de ennek sincs semmi jelentősége, mert kiderül, hogy hónapok óta van már egy fiatalabb munkaerő a helyünkre, csak épp addig volt ránk szükség, amíg az illető csatasorba tud állni.

Hát köszönöm!

20 éves korom óta dolgozom, felneveltem 3 gyereket, már mindegyik nagykorú. 2 szakmám és sok-sok éves tapasztalatom van, több téren is bevethető vagyok. Tisztes ősz hajam van, de inkább festem, mert valahogy mégsem övezi tisztelet. 18 hónap alatt a meghirdetett állásokra jelentkezve rá kellett jönnöm, hogy senkinek sem kellek! Heti 2-3 állást pályáztam meg (gerilla önéletrajzzal) akkor is, ha nem volt hozzá végzettségem. Mindössze 3, azaz három visszahívást kaptam!(másfél év alatt) Szégyen ez mindenkire nézve. Milyen irányban halad ez az ország?

53 éves vagyok, az intelligencia hányadosom 113, buzog bennem a tenni akarás. A nyugdíj 10 évnyi (fényévnyi) távolságra tőlem. Szeretném ezt az időt becsülettel ledolgozni, úgy, hogy meg is éljek belőle, de nem hagyják!

Hol van az ÉN helyem? Ki fog gondoskodni a gyermekeimről, akiknek szintén kilátástalan a helyzete, akár továbbtanul, akár dolgozik? A 80 éves édesanyám segít anyagilag, bíztat, hogy ne adjam fel! A 80 éves édesanyám!? Nekem kéne Őt támogatnom! Hova jutottunk? Gusztustalan az, ami Magyarországon megy! Mihez van nekem jogom? Mert, hogy a munkához nincs, az biztos! Meghalni, talán ahhoz jogom van, de arról sem dönthetek szabad akaratomból, mert az meg gyávaság lenne!

Bújjak a föld alá, szűnjek meg, párologjak el, hogy a környezetemnek jobb sora legyen? Mit kell nekem még bizonyítanom, hogy számítsak az ország munkaadóinak egy kicsit? Ki fogja felvállalni azt, hogy a korosztályomból egyre többen adják fel, lesznek öngyilkosok, gyógyíthatatlan betegek, halnak meg olyan tünetektől, ami eddig inkább az időseket tizedelte? Összeesünk az utcán, rákos daganattal élünk együtt, stroke-t vagy trombózist kapunk, lebénulunk, mert a lelkünk beteg, hisz leírtak minket idő előtt!

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.