Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Mt!

Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, ami az elhelyezkedést illeti, egy középkorú munkavállaló szinte lehetetlen helyzetben van, ha megszűnik a munkája. Én magam is ezt tapasztalom minden nap, amely a hasztalan álláskereséssel megy el. 43 évesen, 2 diplomával, aktív német nyelvtudással nem tudok elhelyezkedni immár több, mint másfél éve. Természetesen első körben a végzettségemnek megfelelő állások után kutattam, majd miután néhány hónap eltelt és még mindig egyhelyben topogtam, másfajta munkákat is megpályáztam. Még olyan jellegű munkákra is jelentkeztem, amelyekről korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer akár csak felmerül a gondolat bennem, például értékesítőnek, ami rettentően távol áll tőlem, ennek ellenére nem kaptam pozitív választ eddig sehonnan.

Havi 4-5 interjúra hívnak el, pedig napi 10-15 helyre is elküldöm a CV-met, valljuk meg, ez igen csak rossz arány. Az interjúkat végig ülöm, kitöltöm a több órás teszteket, majd jobbik esetben közlik személyesen, hogy nem rám gondoltak, mert bár a tapasztalat, ambíció meg van, biztosan nem tudnék beilleszkedni egy fiatalos, dinamikus csapatba, etc. Rosszabb esetben annyit mondanak, majd értesítenek, persze az esetek nagy többségében arra sem veszik a fáradtságot, hogy egy sablon email-t küldjenek, az, hogy telefonon szóljanak az eredményről pedig még egyszer sem fordult elő.

Érthetetlen számomra is, a munkaadók többsége miért támaszt teljesíthetetlen elvárásokat a munkavállalók irányába. Mégis hogyan legyen valaki egyszerre 20 éves, de a munkájában rutinos és tapasztalt? Eddig úgy gondoltam, az életkor nem szégyen, nem is érdem, hanem egy állapot. A munkaadók viszont úgy látják, az életkor igenis szégyen, ha valaki 30 elmúlt, az már csak kínkeservesen tud elhelyezkedni, 40 felett pedig úgy tűnik nincs tovább, az emberre nincs szükség. De persze frissen végzettként sem ideális egy jelölt, ha nő és fiatal, az biztosan szülni akar, ezért nem veszik fel, akkor kérdem én, mégis ki az, akit a mélyen tisztelt cégek és a HR-esek keresnek? Mert azt gondolom, nem lehet megfelelni az elvárásaiknak. Aki tudja a válaszokat, jelentkezzen nálam, meghívom egy nagy tábla csokira!

Ági

NYÁR VÉGI AKCIÓ! Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Mt!

Nem konkrét munkaügyi tárgy miatt írok önöknek, hanem „mindössze” azért, mert nincs állásom, idestova 2 és fél éve. Ezalatt természetesen nem azt értem, hogy semmit sem dolgoztam az eltelt időszakban, de rendszeres, bejelentett munkát nem sikerült találnom, holott úgy érzem, mindent megtettem érte. Miután az utolsó munkahelyem úgy, ahogy volt, csődbe ment, megpróbálkoztam a vállalkozással is, de nem igazán volt kedvező az időszak, a kecsegtető üzleti terv és a rengeteg munka ellenére nem sikerült eredményesnek lennem, ezért lehúztam a rolót. Beleöltem minden megtakarított pénzemet, amely teljesen lenullázott. Azóta ott tartok, ahol a part szakad.

Végigjártam minden lépcsőfokot, voltam a Munkaügyi Központban, az ismerősöknél is kulcsoltam, elküldtem az önéletrajzomat a létező összes helyre, ahol a végzettségem szóba jöhetett, de sehova sem jutottam. Igaz ugyan, hogy van 2 szakmám és diplomát is szereztem még a 90-es években levelezőn, de ez egyáltalán nem számít, úgy látszik. Elég összetett személyiség vagyok, jól megfér nálam a hegesztő és a szociális munkás végzettség, ráadásul nincsenek ellenérzéseim a munkával kapcsolatosan, ezért minden irányban próbálkoztam, hasztalanul. Sokkal inkább szempont lehet, hogy elmúltam már 55 éves és a munkaadók, amint ezt észlelik, azonnal kiszórnak a lehetséges jelöltek közül.

Nem egy, nem két alkalommal történt meg, hogy az interjún mondták a szemembe, hogy tapasztalat ide, vagy oda, ők fiatalabb, agilisabb személyt keresnek. Erre pedig nem lehet érdemben válaszolni, hiszen, ha az ember nem is kap lehetőséget bizonyítani, hogy a kora ellenére képes felvenni a versenyt fiatalabb társaival, nincs mit tenni. Sajnos az életkor mindig előtérbe kerül, legyen szó egyszerű irodai munkáról, vagy fizikai munkáról akár, mert attól sem riadnék vissza, ha végre valahol megkapnám az esélyt. Korábban, amikor konkrét életkort is tartalmazott az önéletrajzom, be sem hívtak sehova, amióta nincs külön jelölve rajta (habár az iskoláim dátumából így is lehet következtetni, de valószínűleg ezeket meg sem nézik), az interjúkon vérzek el.

Még közel 10 évem lenne hátra nyugdíjig, de ha így folytatódik körülöttem minden, kínkeserves időszaknak nézhetek elé. A családom itt van, számíthatok rájuk, de az ember nyilvánvalóan nem szeret kolonc lenni senkinek a nyakán, pláne úgy, hogy valójában neki kellene a család eltartójának, a családfőnek lennie. Amikor fiatal voltam, nem mehettünk olyan könnyedén külföldre dolgozni, mint manapság, most pedig már ennyi idősen késő. Valószínűleg rossz korban születtem, de így jártam. Próbálok hát minden követ megmozgatni, és előrébb jutni, nem pedig beleveszni a reménytelenségbe. Aki járt már hasonló cipőben és kilábalt belőle, legyen kedves és segítsen azzal, hogy a tapasztalatait megírja nekem. Akár a szerkesztőkhöz, akár a hozzászólásokban. Remélem, okulhatok belőle.

Köszönettel,

István

NYÁR VÉGI AKCIÓ! Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Mt!

Történetem ott kezdődik, hogy 2014 augusztus 06.-n kezdtem meg a munkaviszonyom egy híres gyárban. Viszont tegnap előtt felmondtam, ami közös megegyezéssel létre is jött így tegnaptól, azaz 24.-től nem dolgozom a gyárban. Viszont a tegnapi napon történő leszámolásom alkalmával ért egy elég hatalmas meglepetés. A bérpapíromat látva és a személy ügyis hölgy elmondása alapján az e hónapra nekem megállapított 193 ezer forintos fizetésemből pontosan nulla, azaz 0 forintot fogok kézhez kapni, sőt ráadásként még én tartozom nekik ezen a levonáson felül 150 ezer forinttal, aminek postán történő kiküldésére külön felhívta a figyelmem a hölgy.

Mínusz órám 59 volt ebben az évben. Az nagyon maximum 59 ezer forint. Volt 2015 januárban egy számítógép vásárlásom a cafeterián keresztül. A gép cirka 240 ezer forint volt plusz a monitor hozzá 50 ezer forint. Nos, erre felmondáskor ki kell fizetni az áfát, amit maximum már 4 hónapra tudtak nekem megállapítani a 2 év elévülési idő előtt. Ebben az évben volt egy nagyobb összeg ajándék utalványra cafeteriaból (250 ezer forint) amiből az időarányosítás után nekem 83 ezer forint hátralékom maradhatna.

Kérdem én hogy lett nekem 59 ezer forintból a fennmaradó számítógép áfából időarányosan 39 ezer forint és 83 ezer forintból (181 ezer forintból) majdnem a dupláját 350 ezer forintot megállapítani? Milyen úton tudom megtámadni őket? Ugye papírom van róla, hogy nem vagyok önállóan döntőképes, illetve beszámíthatatlan vagyok.

Ezzel érek -e valamit, ha olyan papírt írattak velem alá (sürgettek, és nyomkodták elém a papírokat) amivel beleegyezek, hogy a fizetésemből levonhatják a tartozást. Illetve ez mennyire szabályos, hogy egy olyan embert, akinek számlákat, lakbért kell fizetnie és néhanapján ennie is kellene, 0 forinttal kirakják az utcára?

NYÁR VÉGI AKCIÓ! Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!