Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt blog!

Nemrég olvastam önöknél, hogy az idősebb korosztály helyzete szinte reménytelen, ha álláskeresésről van szó. Sajnos minden szavával egyet kell, hogy értsek. Diplomával, nyelvtudással, 25+ év tapasztalattal sem lehet egyik napról másikra elhelyezkedni. Tudom, mert ebben a cipőben járok. Egészen addig fel sem merült bennem, hogy munkanélkülivé válhatok, ameddig a rendkívül stabilnak tűnő munkahelyem egyik napról a másikra meg nem adta magát. Elküldtek szinte mindenkit, az alkalmazottak 5 % maradt, így próbálják túlélni a jelenlegi helyzetet. Nem volt előjele, a cég sikeresnek tűnt, aztán robbant a bomba. Azóta keresgélek, ennek már jó bő fél éve.

Eleinte még annyi visszajelzést sem kaptam az önéletrajzokra, hogy legalább 1-1 interjú erejéig visszahívtak volna. Semmi. Aztán, amikor konkrét életkor nélkül küldtem el a jelentkezésemet, legalább néhány helyről visszajeleztek és behívtak. Majd a beszélgetések, tesztek után szépen leráztak, vagy avval kecsegtettek, hogy természetesen mindenféleképpen értesítenek a döntésről. Természetesen üres ígéretekről volt szó, egyetlen helyről jött egy e-mail, a szokásos automatikus szöveggel, „Sajnos nem önre esett a választás”. Legalább ennyire vették a fáradtságot, a legtöbb helyen még ennyire sem képesek.

A szakmámban próbálkoztam elsődlegesen, de ott, a tapasztalataim és eddigi eredményeim ellenére mindig alulmaradtam a fiatalokkal szemben. Inkább a kevésbé kiforrott tudás és kompetencia kerül előtérbe, hiszen őket nem is kell megfizetni még olyan mértékben, mint engem kellene. Amikor azonban más területek felé is nyitottam, azt kellett észre vennem, azért nem kellek, mert azokon a helyeken túlképzettnek számítok. Igazi csapda, mert valahol mindenképpen megtorpan az ember, vagy így, vagy úgy.

Vállalkozni nem akarok, lehetőségem sincs rá nagyon. Külföldön talán még megtalálhatnám a számításaimat, ugyanakkor ennek családi akadályai vannak, nehéz és egyelőre áthidalhatatlannak tűnő akadályok. Ugyanakkor adtam magamnak még 3 hónap türelmi időt és ha a  végén ugyanott toporgok egy helyben, mint jelenleg, mindenképpen ezt az irányvonalat fogom követni. Lenne is ajánlat, amely számomra is elfogadható, de elsődlegesen itthon szeretnék maradni. Viszont, ha a munkáltatók, a jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzet marad a mostani szinten, végül rákényszerítenek, hogy elhagyjam az országot. És ha az ember ennyi idősen nekivág, akkor már nem is tér vissza soha. Meglátjuk, szorgalmasan bújom a hirdetéseket, küldözgetem a motivációs leveleket és önéletrajzokat, és azért titkon még bízom benne, hogy a 3 hónap alatt valami történni fog. Ha pedig mégsem, isten veled Magyarország!

T.

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

 Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt blog!

A felvétel idején a szabályozók még mások voltak, de a lényeg azóta sem változott. A legszebb, hogy az ügyintéző, teljesen szabályszerűen járt el.

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Cím!

Tanácsot szeretnék kérni. Elhelyezkedtem, egy nagyhírű Multi cégnél. Félév után más területre kerültem át, a közvetlen főnököm két hét után kiakart rúgatni, azért mert nem voltam neki szimpatikus. Utána kezdődött a kálváriám, kezdte a munkatársaimat ellenem hangolni, oly annyira, hogy az egyik üvöltve közölte, hogy úgy utál, hogy a fejemet az asztalba verné, és leköpne ezt mindenki végig hallgatta, többek között a vezetőm is, és csak mosolygott semmi reakciója nem volt. Bár voltak, aki utólag ennek az illetőnek elmagyarázták, hogy ez nagyon gusztustalan dolog volt, amit tett. Gondoltam megpályázom a munkavédelmi képviselői pozíciót, amit meg is nyertem.

Na, innen aztán, mint a lavina jött minden. Különféle hiányosságok a munkavédelem terén, közöttük nagyon komoly szabályok áthágása. Ezeket szóvá tettem többségében semmi intézkedés. Az volt a válasz én generálom a problémákat. Aztán jött a különféle lelki terror, közölte velem a vezetőm, hogy felsőbb utasításra nem dolgozhatok az egyik kolléganőmmel, indokot nem adott, a kérdésemre.

Aztán elterjedt az a dolog, hogy engem megint kiakarnak rúgni, és hangosan egymás között elékezték a beszólógátasokat, hogy még 22-nap vagy már csak 5-nap van hátra, és ezt minden nap nekem célozva  a többi beszólásokkal el kellett viselnem. Aztán az év végi bulin a főnököm a szemembe megmondta, hogy addig nem nyugszik, amíg ki nem rúgat. Különböző helyzetekben engem akartak hibásnak kihozni, de a közvetlen munkatársaim megvédtek.

Aztán felhívattak az irodába, és fegyelmit adtak, megfenyegetett a nagyfőnököm, ha nem írom alá, akkor kirúg. Sokat sírtam, és senki nem értett egyet ezzel a fegyelmivel, és közölték is a nagyfőnökkel, de nem érdekelte. Rá két hónapra kirúgtak közös megegyezéssel, mert itt is felvázolták, hogy a cég is felmondhat, de akkor bele írják, hogy összeférhetetlenség miatt küldenek el. Az évek alatt úgy kikészültem, hogy nem bírtam aludni, altatót kellet szednem, ha dolgozni mentem csomóban volt a gyomrom, hányingerekkel küzdöttem.

Kérdésem, ha munkajogászhoz fordulok beperelhetem -e a céget? Van e esélyem, hogy megnyerjem? Kérném mielőbbi válaszát, mert a határidő a fellebbezésig nemsokára lejár.

Köszönettel, és tisztelettel

Magdolna

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!