Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Üdv!

Régóta olvasom a blogot, most úgy alakult, hogy nekem lenne tanácsra szükségem.

A lényeg: könyvtárban dolgoztam, ahol március 7-én aláírtuk a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését. Március 21-én kaptam egy emailt, hogy a kilépőpapírok elkészültek, mehetek érte. Mivel közben találtam másik munkát (18-án), ezért azt válaszoltam, hogy mivel dolgozom, legyenek szívesek postázni ezeket. Erre 25-én ezt válaszolták: "A munkáltatónak a fenntartó jogászával egyeztetett álláspontja szerint a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére csak személyes megjelenés és aláírás esetén van lehetőség. Erre a célra tehát a következő munkanapot, a 2016. március 29., keddi napot jelölöm meg."

Közben influenzás lettem, magas lázzal feküdtem itthon, nem tudtam elmenni.

Jeleztem, hogy beteg vagyok, nem tudok menni. Két nappal később írtam egy újabb email, amiben a papírjaim újbóli postázását kértem, erre ezt a választ kaptam:

"Tekintve, hogy a 2016. március 29.-i kitűzött dátum eredménytelenül telt el, a teljes ügyet átadtam XY ügyvéd úrnak. Minden további kapcsolatfelvételt nála kell kezdeményezni."

Másnap felhívtam az ügyvédet, aki közölte, hogy neki azt mondták, hogy én nem akarok bemenni a könyvtárba, ezért kerültek hozzá a papírjaim. Természetesen elmondtam, hogy erről szó nincs, beteg lettem. Megértőnek tűnt, azt mondta, tudunk Budapesten találkozni, majd keres. A mai napon hívott és közölte, hogy sajnos feltörték az autóját, ezért csak jövő héten hétfőn tud velem találkozni.

Ez már április 11-e lesz. A munkajogi törvény szerint 5 napon belül ki kell, hogy adják a papírokat és a járandóságaimat.

Szerintetek?

És a dolog nem is ilyen egyszerű. Az önkormányzatnál, aki a munkáltató, az a szokás, hogy év elején visszatartják a garantált bérminimumra történő kiegészítés összegét, ez pár hónap, utána visszamenőleg kifizetik (ez törvényes?). Na most az történt, hogy már a decemberi fizetésem ennyivel kevesebb volt. Ezt is jó volna megkapni.

Amit leírtam, még mindig csak a jéghegy csúcsa, de az ügy szempontjából további jelentősége nincs. Ha kíváncsiak vagytok, megírhatom, hogy tavaly tavasszal hat hétig táppénzen voltam, mert túl kellett esnem egy műtéten (ez idő alatt letettem egy nyelvvizsgát), visszamentem dolgozni, beadtam egy pályázatot könyvtárigazgatói posztra, ezért megbüntettek: nem kaptam decemberben jutalmat, állítólag véletlenül maradtam le a listáról és amikor kiderült, ígéretet kaptam az utólagos kompenzációra, de ez szerintem kutya vacsorája. Ahogy később visszahallottam, ez a táppénz miatt volt és nem véletlenül.

Ja, és év elején az egyébként fizetett bérletpénzt sem utalják, tavaly májusban kaptam meg visszamenőleg (ez havi 45 eFt a bérkiegészítéssel együtt).

A bérletpénz-kifizetés amúgy is alkalomszerű, ha az ügyintéző nászúton van, akkor  addig nem fizetnek, amíg vissza nem jön (megtörtént).

A fő problémámra visszatérve a lényeg az, hogy még mindig nem kaptam meg se az elmaradt járandóságomat, se a kilépő papírokat.

Tanácsot kérek: mit tehetek?

Igen, elvileg hétfőn a kezemben lesznek a papírok, hogy pénzt kapok-e, az más kérdés. De elfogadható ez az eljárás? Milyen lehetőségeim vannak?

Előre is köszönöm a segítséget!

Üdvözlettel:

Ilona

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

A halálraítélt korosztályt olvastuk. Nézzük csak meg, milyen korosztályból származnak országunk politikai és pénzügyi vezetői? Igen, a 45-65 évesből. Tehát saját korosztályukat nem segítik, csak gyilkolják. Miért? Mert őket ismerik a legjobban és tisztában vannak vele, hogy nagyon sokan okosabbak, szorgalmasabbak náluk, tehát ezért veszélyesek is lehetnek. Ez látszik a hierarchia csúcsán és szépen lefele is.

A korosztálynak itthon munkát találni gyakorlatilag lehetetlen. 1%-nak talán lehet szerencséje és kaphat rabszolgamunkát alamizsnáért. Az ilyen korban elhelyezkedők 99%-ban csak a kapcsolataikban bízhatnak. Kapcsolatok nélkül kár is kapálózni.

Saját tapasztalataim és környezetem mutatja ezt a képet. A helyzet minden tyúklépéssel romlik, ahogyan távolodunk a fővárostól. Ha az Alföld felé indulunk, a helyzet már 1o km után nem romlik, mert onnan már reménytelen.

Én 52 évesen olyan munkahelyen dolgozom, ahová, mint régi ismerős kerültem 10 éve. Én voltam és vagyok a cégnél a legöregebb, ugyanis a 35 év alattiakat kérdés nélkül kiröhögték, elutasították.
1 éve kisérlet képpen felvettek egy nálam 1 évvel fiatalabb, akkor 50 éves dolgozót. Nem jósoltak neki 1 hetet. Ma ő az etalon.

Sajnos ez egy ilyen ország, ahol a segédmunkástól is nyelvtudást kérnek, hogy legyen miért elutasítani. Pedig tisztában vannak vele, hogy a 40 év alattiak nem tanultak nyelvet, esetleg a fővárosban volt esély nyelvtanulásra, ha eleve kvalifikáltak voltak a szülők. Tehát eleve benn voltak az oligarchikus körben.

Egyébként ez az uralkodó kör nagyon zárt azóta is. Ha elbeszélgetünk valakivel, aki sikeres, előbb-utóbb elszólja magát és kiderül "honnan jött".

A legidegesítőbb a hölgy szerint, és igaza van, az hogy másoknak milyen jól megy a szekér, pedig sem nem okosabbak, sem nem rátermettebbek, de még nem is szorgalmasabbak, mint az ilyen sikertelenek. Mikor a mindenható személyügyis elkezd affektálni a nyelvtudásról, miközben magyarul sem tud egy értelmes mondatot leírni, helyesen meg végképp nem, na, akkor nyílik a bicska a zsebben. Amikor a sikeres vállalkozó azzal büszkélkedik, hogy hány kisvállalkozós helyét vette át, nem éppen tisztességes üzleti győzelemmel az is borzasztó. Pedig mindig ott a háttérben az oligarchikus kör, vagy a kötődés. Csak beszéltetni kell őket, olyan buták, hogy előbb-utóbb elmondják.
Innentől az őket övező imádat és felnézés a normális embereknél utálattá és lenézéssé minősül. Lehet akármennyi pénzük, akármilyen hatalmuk, lenézhetnek bárkit a csilliárdos terepjáróikból, ők akkor is ugyanolyan halandók, mint akit lenéznek.

Ma már egy vállalkozó sem lehet biztonságban, ha sikeres. A sikeres cégekre lecsapnak, ellehetetlenítik, elveszik őket. Nem, nem a tudás veszi el a céget, hanem a törvény, a törvénytelenül játszó emberek kezében.

Végezetül sok sikert a munkakeresőknek, de esélyük sincs, kiváltképp vidéken! Ezt jól jegyezzék meg. Amíg egészségük bírja és mozogni tudnak, hagyjanak mindent hátra és tünés a fővárosba, vagy külföldre. Én is eljöttem vidékről. Ha ott maradok, akkor már végem lenne emberileg, egészségileg és anyagilag! Minél tovább vár valaki, annál esélytelenebb. Én már felkészültem, ha megszűnne a cégem, - ami ugye bárkivel, bármikor megtörténhet, - 1 héten belül útra kész vagyok, akár utcát söpörni is bárhol a világban. Igaz, azt mondják nem ezért tanultunk, de ha itt nem kell a tudás a szorgalom, akkor meg kell keresni, ahol kell és azt az országot kell gazdagítani. Jobb élő jöttmentnek lenni a világban, mint hontalan, haszontalan lenézett senkinek lenni egy oligarchikus szülőföldön. Aktuálpolitika nélkül, minden politikai erőre vonatkoznak fenti soraim.

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Irodai call centeres részmunkaidős munkára jelentkeztem, 2016. Március 16.-án kezdtem.
 A szerződést kitöltöttem  mit sem sejtve, hogy én nem kapok belőle saját példányt. Az adataimmal aláírtam majd elkérték  a személyi igazolványom, taj kártyámat , adókártyámat  lefénymásolni. A szerződésből én nem kaptam még másolatot sem. Megkérdeztem, hogy miért másolták le az irataimat, ha nem jelentik be az alkalmazottakat?  Azt mondták, hogy nyugodjak meg, egy dobozban tartják   az alkalmazottak iratainak a másolatát nem élnek vissza vele csak azért kell nekik, hogy ha kijönnek ellenőrizni az irodát, akkor be tudják mutatni.

Én nem értek az ilyesmihez, igazából nem tudom, hogy mit foglal magába egy megbízási szerződés de, ha nem fizetnek semmilyen járulékot az alkalmazottak után, szerintem nem áll jogukban mások adatait őrizgetni.

A fizetés: Nincs semmilyen fix vagy alap. Egy hónapban meg kell lennie a 20 megjelent vendégnek és akkor jár az óránkénti 500 Ft. Teljesíthető a 20 vendég  már az elején  többségében sikeresek voltak a leegyeztetett időpontjaim.

Na de most jön a gusztustalan  trükk, amire nem számítottam: Szokásos időben bemegyek az irodába, leülnék az asztalhoz, kezdeném a munkát jó kedvvel, lelkesen, erre közli velem az irodavezető hölgy, hogy nincs szabad telefon. Menjek haza, majd holnap. Ezt kétszer játszotta el velem eddig,  az egyik alkalom meghiúsult, még 1 hónapja sem vagyok ott.

Mikor új voltam, feltűnt nekem, hogy ugyanígy hazaküldött egy kolléganőt, bár akkor még gondolni sem mertem, hogy ez csak egy szokásos alattomoskodás, hogy ne legyen meg a 20 vendég, tehát ne kelljen a cégnek kifizetni az alkalmazottat.

Nem biztosítják az alapvető munkaeszközt, habár be van írva, hogy ki mikor jön, haza küldenek, hetente egyszer ezt eljátsszák 1-1 emberrel, így nem lesz meg a 20 vendég,  tehát nem kell kifizetniük, azért valamennyi vendéget már behívott nekik a call centeres. Nekik ez így is, úgy is nyereség. Ezt a hónapot beszeretném fejezni, ha már elkezdtem. De már esélyem sincs, hogy ki legyek fizetve. Esetleg megjelent vendégenként kapok 1600 Ft-ot.

Természetesen hetente - havonta váltakoznak az alkalmazottak, jönnek - mennek.

Arra a mondatra, hogy megadom a telefonszámomat, legalább hívjon fel vagy írjon egy sms -t, hogy ne jöjjek, azt a  magasröptű választ kaptam az irodavezető hölgyikétől , hogy " Nem kell a telefonszámod, nem lesz holnap ilyen " - ezzel elfordította a fejét és megoldottnak gondolta az ügyet.

Tehát a tajszámom, az adószámom, a személyiszámom kellett neki, a telefonszámom már nem.

Munkába állásom után 1 héttel már a fizetési feltételek is megváltoztak, amit nem írtak át a szerződésben sem. Ezt ugyancsak jeleztem az irodavezetőhölgynek  Szintén megfelelő komolyságú  választ kaptam:
"Jaa, hát az nem úgy van ".

Szeretném, ha kimennének és leellenőriznék őket illetve kiderülne, hogy feketén dolgoztatják az embereket és valami undorítóan lekezelő, flegma stílusban teszik mindezt, persze a kezdeti kedveskedés után.

És ez csak az én történetem, egy kolléganőt ki sem akartak fizetni egyáltalán, már verőlegényekkel kellett fenyegetődznie, hogy megkapja a megérdemelt bérét.

Tényleg nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, de az a minimum, hogy ez nem maradhat annyiban, amit művelnek.

Üdvözlettel

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!