Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt cím!

Én is leírnám az élettörténetemet. 43 éves vagyok, nőtlen. Egy borsodi kis faluban élek 500 fős zsákfalu Ózdtól kb. 15 km-re. Munkahely nincs, csak közmunka. Édesanyámat ápoltam 2004-től 2011 ig. Sajnos 2011-ben meghalt, több évig ápoltam egyedül agyvérzés miatt, a fel oldala le volt bénulva. Az ápolási idő alatt leérettségiztem sikeresen. Tandíjas volt. Nem járt kedvezmény. 33500 Ft-ot kaptam ápolási díjat. Édesanyám nyugdíjából és az én kevéske segélyemből éltünk.

Halálával sajnos egyre lejjebb zuhantam. Közmunkán dolgoztam. A helyi polgármesteri hivatal vett fel. Akkor jött be a négy órás közfoglalkoztatás, 32000 Ft-ért dolgoztam. Szerencsem volt, a polgármester jószívű volt, fazekaskodtam, virágtartó edényeket készítettem a falunak. Az egyik szakmám ez, fazekas, ezt átképzésen tanultam. Sajnos ez szabott volt és 4 hónap után ismét munkanélküli lettem. Ekkor másik munka akadt, a gátra kerültem közmunkásként. Brigádvezető lettem, majd később műszakvezető. Sajnos több szabálytalanság volt, először is a munkavezetőnek is dolgoznia kellett. Sehogy sem ment a kaszálás, akkor is erőltette a gátőr, ha tetszik, ha nem, frusztrált lettem. Szégyenkeznem kellett a végzettségem miatt, mert érettségim van, a többiek szemrehányóan kérdezték, miért nem tanultam meg kaszálni, én falusi vagyok. Nagyon stresszes lettem, kiestek a kezemből a dolgok, nem úgy tudtam kaszálni, ahogy kellett. 2012 februártól egészen 2014 áprilisig dolgoztam így.

A munkaköri leírást nem tartották be a vízügynél. Használt bakancsot kaptam, munkásruha volt és melegedő is, de utóbb már az sem járt. Főleg a nyarak voltak kegyetlenek, vesebeteg vagyok, nehéz fizikai munkát nem is végezhettem volna, ennek ellenére mégis kellett. Pedig a második munkakori leírásban nem szerepelt a fizikai munka, irányítani, megszervezni, felügyelni kellett volna. A röhej az egészben az volt, hogy a gátőrnek csak 8 osztálya volt. És a többiek közül is csak ketten hárman rendelkeztek szakmával. Tüzelőre sohasem tellett, az önkormányzat adott tűzifát, akkor meg járt 2 köbméter. Sajnos ennivalóm alig volt, 50000 Ft-ból nem lehetett kijönni. 2013 telén jött be a kötelező teli közfoglalkoztatás, döbbenten ért, érettségivel és két szakmával miért kell nekem 7  és 8 osztályos kompetencia képzésen részt venni. Nem érdekelte őket, kényszerítettek, ha nem vállalom el, akkor kirúgnak és több évig nem kapok segélyt. Szabályszerű terror volt.

A hír 24 műsornak írtam, kijöttek kamerával és forgattak, a forgatás engedélyezve volt, ennek ellenére a gátőr azt mondta, kivesznek a képzésből és  kirúgnak, és nem kapok segélyt. Ez természetesen nem volt igaz, megérdeklődtem. Ez most is fent van a neten. Érettségizett embert írni, olvasni tanítanak. Illetve a Magyar Narancsban jelent meg cikk, „Akinek a minimálbér, az alma” címmel, emiatt 2014 április 30 hatállyal elbocsátottak Indok nem volt, lejárt a szerződés, pedig a tanfolyam szerződésben az volt, hogy a munka, illetve  a további foglalkoztatásnak a feltétele a tanfolyam elvégzése. Mert anélkül nem lehet dolgozni.

Munkanélküli lettem. Felére csökkentették a létszámot, illetve előtte 2013 októberében, tehát tanfolyam előtt lefokozott a gátőr, vissza segédmunkásnak. Így 65000 Ft helyett 50-ből kellett nyomorognom, van, amikor éhesen mentem dolgozni, kaszával a vállamon. koplaltam, hiába dolgoztam, az ismerősök adtak pénzt, így tudtam ennivalót fizetni. 2013-tól lett havi fizetés, a heti fizetéskor legelőször hat hétig nem kaptunk bért, indok nem volt. Szóval 2014 áprilistól munkanélküli lettem A riport miatt mennem kellett. Sajnos a polgármesteri hivatal vett fel. Mert nem hagytak békén. A polgármester közölte, hogy nem tud fazekasként felvenni, mert nem lehet, sok volt a feljelentés és emiatt. Ugyanazt a munkát kell végeznem, mint a többinek. Hozzátartozik ehhez, hogy az orvos nem vette figyelembe, hogy vesebeteg vagyok, a hivatalos orvosi papírt nem fogadta el. A körzeti orvos, aki egyben üzemorvos is, alkalmas pecsétet ütött rá. Itt nagyon rossz volt. Betonozni kellett, lejtőn kellett felfele egy töltsem a betont, illetve furikban felfele tolni. Már első napokban szétment a kezem, vérhólyagos lett.

Senkit nem érdekelt, védőkesztyű nem volt, nem adtak és munkásruhát sem. Védőitől sem volt. A legkeményebb munkát adták nekem, sódert kellett lapátolni. A többiek kigúnyoltak, ugyanis a csapatban a gátról idejött ember is volt, alulképzett fiatal a képembe röhögött, amikor furikkal a kezembe vittem a betont és őrült, hogy ömlik rólam a víz. A polgármester szerint elfelejtettem a lapátnyelet és azért van minden. Képes volt az orvost felhívni, mit mondott nekem. Nagyon pocsékul ereztem magam, a kezem szétment és fájt mindenem. Kulturális közfoglalkoztatásban sohasem vettem részt, arra mindig volt ember, én soha. Jelentkeztem a G. Electricbe betanított munkára. Sikerült, 2014 októberétől már ott dolgoztam, azt hittem, itt jobb lesz, sajnos tévedtem.

Rabszolga munka volt, az egyik csarnokból három hónap után átraktak, hegesztő gépre kerültem. Nem bírtam lehozni a normát, még WC-re sem mentem ki, már egy hónap után meglett volna, erre a műszak végé elött egy fél órával felállított, hogy menjek takarítani ez volta  rögeszméje, zen buddhista rendszer volt. Ez a cég filozófiája. Fokozott stressz ért, frusztrált voltam, 3 hónapig semmi élelmiszer utalványt nem kaptam, csak utána és akkor is csak 1500 Ft-ot. Szekrényt nem adtak,  egy kis trezor volt, abba kellett bepréselnem a dolgokat. Szekrény csak három hónap után jár. Ritka eset volt, hogy 3 műszakos rendben dolgoztunk, a szombat pár kivétellel mindig kötelező volt. Nagyon lemerültem. Viszont idősebb kollégák voltak, nagyon megkedveltem őket és jóbarátokra leltem. Sajnos áttettek a másik műszakba és ez lett a vesztem, a másik műszakvezető egy idegbeteg fiatal volt, le akartam számolni és felmentem a HR osztályra, mert egy olyan papírt adtak, amin jellemzés volt. Elég rosszat írtak rólam, hogy többszöri betanítás után sem tudok dolgozni, ez nem igaz. Ott a probléma, hogy a másik csarnokban nem volt anyag, amivel dolgozzunk, anyaghiány volt. Nekem lassabban ment a munka. Ráadásul még az operátornak kellett rendelni az anyagot is. Kódszámok tömkelegét megjegyezni, stb. Sajnos rám szálltak és 3 napig nem mentem, rosszul voltam, a műszakvezető beteglapot követelt, én csak sima orvosi igazolást vittem. Nem fogadta el és játszotta magát. Elbocsátott, de úgy, hogy csak annyit mondott a kapus fülkénél, Ádikám, leadtam a szabadságos papírt, még azt sem mondta meg, hogy leszámol. Ezek után egy másik gyárba jelentkeztem Ózdon volt ez is, reménykedtem. Sikerült a felvétel.

Ez négy műszakban volt, itt jó volt a kollektíva. Gépre kerültem, autó alkatrészeket készítettünk, fröccsöntő üzembe kerültem. Ez jó volt. 4 nap után odajött hozzám a műszak vezető, hogy anyagmozgatást is kellene holnaptól csinálni, mondtam én vesebeteg vagyok, ezt a felvételinél is mondtam az orvosnak, megértetté a műszakvezető, de bár ne mondtam volna. Júliusban kezdtem és szeptemberi napon délutánosba mentem és közölte, hogy sajnos szomorú hírt kell közölnie, elbocsátanak. Kérdésemre azt válaszolta, a munkához való hozzáállásom volt az oka. Ezt nem értettem, egy fiatal gyerek ugyanannyit csinált darabra, igaz már közelítettem a normához, de műszak előtt egy órával mindig lenullázta a gépet és a mennyiség innentől a következő műszakra ment. A gépek katasztrofális állapotban voltak, volt, hogy egy órával műszak vége előtt leállt, mert kifolyt az olaj belőle és hozzáteszem, műszak kezdetekor lett teletöltve, szaladgálni kellett karbantartó után. És ez is időveszteség.

Munkanélküli lettem. Azóta több helyen próbálkoztam, 43 évesen nem kellek. Pedig szép szakmám, van, fazekas mindig kell. Nincs ennivalóm, 22000 Ft-ból élek. Húsvétkor nem volt semmim. Koplaltam és rosszul voltam az éhségtől. Jó lenne elektromos kemence és korong. Máz és festék. Nagy baj a munkáltatókkal, hogy kizsigerelik a munkást. 4 műszakban kerestem 92000 Ft-ot, háromban pedig kb. ugyanennyit. Élelmiszer utalvány csak három hónap után van és munkaruha is. A műszakvezetők sokszor nem megfelelően bánnak a dolgozóval, lázasan is be kellett ülnöm géphez dolgozni. Ami megy közmunkán is téboly, itt is ugyanaz a helyzet, kínai szerszámok, rossz munkaruha. Itt még élelmiszer utalvány sincs. Röviden ennyi.

János

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt blog!

Álláskereső vagyok, másfél év alatt hiába próbáltam elhelyezkedni, semmi eredménye nem volt. Az előző munkahelyem egy határozott idejű munka volt a helyi önkormányzatnál, sajnos valószínűleg a források fogyni kezdtek, mert korábban félévente új szerződést kaptunk, de utoljára vagy 10 társammal együtt lapátra kerültünk. Azóta nincs állandó bevételem, pedig az önkormányzatnál sem kerestünk túl jól.

A napjaim a következő módon zajlanak. Minden reggelemet úgy indítom, hogy az internetes álláshirdetéseket nézem meg először, ettől felébredek. Korábban a kávé segített ebben, de már olyan luxusnak számít nekem, hogy végleg el kellett hagyjam. Megnézem az emaileket, végigböngészem a lehetőségeket. Nincs belőle sok, mivel egy faluban élek, legjobb esetben a megyeszékhelyen akad egy-két betöltetlen állás, ha épp nem csak a látszat kedvéért hirdetik meg őket. Elküldöm az önéletrajzomat, ahova csak tudom, majd várom a visszajelzéseket. Többnyire egyébként hiába, legtöbbször ugyanis válaszra sem méltatnak. Pedig már rég megtanultam, hogy aranyművesként ne a szakmámban keresgéljek, takarítástól kezdve mindenre jelentkeztem már. 50 múltam, és nem kapkodnak utánam.

Havonta 1-2 helyről visszahívnak, ilyenkor bebuszoszok a potenciális munkahelyre, elköltök 1-2 ezer forintot, majd ismét várok tovább, hátha. Eddig minden hiába. Volt olyan munkahely, ahol az életkorom miatt utasítottak el, mert úgymond ők fiatalabbra gondoltak, de többnyire csak annyit mondanak, köszönjük, majd értesítjük. Talán ez a legidegesítőbb az álláskeresés buktatói közül. Mert mondanom sem kell, soha nem értesítenek. Még akkor sem, ha kiscserkész becsület szavukat adják, hogy akkor is jeleznek, ha nem én kellek nekik. Aztán sem egy telefon, sem egy email, és nagyjából egy hét után már tudod, hiába reménykedtél megint.  

Közmunka nincs, mert már az is jobb lenne a semminél, valódi munka szintén semmi, maradnak az alkalmi lehetőségek, ebből pedig megélni szinte lehetetlen. Új, piacképes szakmát tanulni már nincs módom, és valószínűleg úgy sem kellenék ennyi idősen, vállalkozni nincs miből és nincs mire, költözni sem tudok, mert biztos könnyebb lenne valamivel, mondjuk Budapesten, de miből, hogyan? Lassan belátom, hogy én már sehova sem fogok kelleni. Így múlik el a világ dicsősége. Pedig egészséges vagyok, dolgozni akarok, mégsincs rá esélyem. Sokan pedig lusták, ingyenélők, és nem is akarnak előrébb jutni. nekik mégis fut a szekér. És talán ez a legszomorúbb az egészben.

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Munkahelyi Terror!

A problémám talán kicsit bonyolult, de hátha kaphatok választ. Főállásban dolgozom egy vagyonőr cégnél. Hosszú évek óta mindig más céghez voltunk bejelentve. 2011-ben másodállású vállalkozóvá váltam, mert próbálkoztam egy webshop üzemeltetésével. Minden évben volt legalább egy cég váltás és mindig megkaptam a 36 órás igazolást is és az éves adópapíromat is odaadták, amikor bevallást kellett készítenem. Ezért nyugodt is voltam.

Most, egy rendezetlen táppénz probléma kapcsán, a könyvelőm megnézte a jogviszonyaimat és kiderült, hogy úgy kötött velem az utolsó cég szerződést, hogy a NAV-nál az előző cégtől ki sem vagyok jelentve. Ráadásul kiderült, hogy ezek a cégek, nem fizettek be semmilyen járulékot utánunk, dolgozók után. Most teljesen le vagyok forrázva, mert nem tudom, hogy számomra ezek milyen következményekkel járnak. Mert én jóhiszeműen azt hittem minden rendben van.

De ugye elvileg, amikor nincs munkaviszonyom, akkor nekem kellett volna fizetni a majd 70 ezer forintot havonta a vállalkozás miatt. Most nem tudom, hogy mit tehetek, mik a lehetőségeim. Esetleg ha valaki ért ehhez a dologhoz, megkérem, segítsen.

Köszönöm!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!