Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Kedves Munkahelyi Terror!

Szeretném én is leírni a történetemet a munkavállalással kapcsolatban, mert már nagyon idegesít. Egyben szeretném tanácsukat, segítségüket kérni, hogy az ilyen esetekben mi a teendő, illetve hogy lehetne megváltoztatni a kormány, és a munkaügyi központok hozzáállását, várom az építő jellegű kommenteket is.

Amikor a munkaügyi központ akadályozza a munkába állást:

Nagyon nehezen boldoguló fiatal vagyok természettudományi végzettséggel, amivel nem könnyű munkát találni. Én próbálok minden lehetőséget megfogni. Apukám tud részmunkaidőben foglalkoztatni 45 ezer Forintért, vállalok alkalmi munkákat Pl. erdei iskoláztatás, amit nagyon szeretek és szakmába is vág + szórólapos, próbáltam hulladékból terméket előállítva piacozni, de az nem volt sikeres. Most kertészkedéssel próbálkozok még pluszba. Ezekkel együtt se jön össze a minimálbér. Közben keresem a munkalehetőséget, tehát nem lehet azt mondani, hogy nem is keresem a munkát. Hogy kiteljesítsem a tevékenységemet, önkéntes munkát is vállalok. Évente egyszer heti egy alkalmas ottalvósat, valamint folyamatosan a saját településemen, saját egyesületemen belül,  bár ez utóbbi csak döcögősen megy.

Kétszer kaptam a szakmámba vágó ökoturisztikai állásajánlatot hazai nemzeti parktól, ahol fél évet, utóbb 9 hónapot dolgozhattam volna közfoglalkoztatottként. Mivel ezek szakmai végzettséget igénylő munkák lettek volna a minimálbért megkaptam volna érte. Nekem ezek is jó lehetőségek lettek volna, Tapasztalatszerzés, egy kis önállósodás, rendes napi 8 órás munka, önellátás. Ez sokat jelent nekem. Mindkétszer éppen regisztrált munkanélküliként kopogtattam az ajtón. Az első eset sokkal rosszabb volt, mert bementem érdeklődni a munkaügyi központhoz, ahol az ügyintéző azt mondta, nem baj, hogy ilyen messze lesz, nyugodjak meg nem lesz semmi probléma. Aztán beszéltem a nemzeti park munkatársával, aki szintén azt mondta, hogy minden rendben lesz. Itt nagyon rövid idő volt és az volt a munkába állás feltétele, hogy költözzek el a kis faluba.

Falun nehéz szállást találni, de én minden ötletemet bevetettem, mert nem adom fel egykönnyen. Sikerült szállást találnom és el is költöztem. 3 napot bent is voltam a leendő munkahelyemen, ahol megmutatták mit kell majd csinálnom és ilyesmik. A munkaügyi központból való kikéréskor kezdődtek a problémák. Azt mondták a foglalkoztatónak, hogy kötelező szállást biztosítani ilyen távolságba a munkavállalónak. Ekkor még rugalmasabbak voltak és elmondták a munkáltatónak, hogy van egy olyan lehetőség, hogy bejelentkezzek ott lakcím szerint és akkor átadnak a másik munkaügyi központhoz, és fel tudnak venni. De ez a munkáltatót már nem érdekelte. Ekkor 3 nap múlva haza kellett költöznöm, úgy hogy a munka miatt sok mindent felmondtam itthon. Ekkor kerültem először pszichiáterhez.

A következő három évre rá következő mostani álláskereséskor már óvatosabb voltam. Bár itt a nemzeti park tudott volna szállást biztosítani nekem. Én mondtam, először a munkaügyi központtal beszéljenek. Hát jól gondoltam, hogy óvatosnak kell lennem, most még az se volt elég, hogy szállást tudnak biztosítani. Nem közvetítenek ki ilyen távolságra.

Kérdem én milyen rendszer az, ahol minden dolog adott, fel is vennének, lenne is szállás, de a bürokrácia akadályát állja a munkavállalásnak? Mikor az ember szinte bármi áron vállalna munkát, és a munkaügyi központ benne a legnagyobb akadály. És nem csak én jártam így az országban. Most is lett volna kollégám, aki még távolabbról jött volna, 

De nem, szenvedünk továbbra is itthon, alkalmi munkákból, mert az állami szervezeteknek így tettszik.

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Munkahelyi Terror!

Én azért írok nektek, mert lassan teljesen kilátástalannak látom a munkahelyemen zajlóhelyzetet, de egyelőre nem tudom, hogyan tudnék a lehető legkisebb veszteséggel túljutni az egészen. Minden azzal indult, hogy a „betonbiztos” korábbi állásom megszűnt, leépítéseket eszközöltek, így nem hosszabbították meg határozott idejű szerződésemet, újat sem kaptam. Egy ismerősöm ajánlott egy call center operátori lehetőséget, és bár ilyesmit még sohasem csináltam, és nem is áll közel hozzám az ilyesfajta munka, mivel nem tehettem meg, hogy válogassak, aminek nyilván anyagi okai voltak, tettem egy próbát. Fel is vettek azonnal, ma már látom, nem azért, mert annyira alkalmas vagyok erre a munkára, hanem mert az ilyen helyeken mindig, mindenki megfelel.

Elkezdtem csinálni, azt is mondhatom, nem is rosszul, 2-3 hónapon keresztül alapvetően rendben ment minden. Aztán jött a koppanás. A fizetés elkezdett el-elmaradozni. Először csak másfél hetet csúszott, majd kettő lett belőle, majd folyamatossá vált a késés, most jelenleg ott tartunk, március 28-án, hogy a februári fizetés még mindig nincs ott a dolgozók számláján és a jutalékokat sem fizették ki egyelőre. Ugyanúgy, ahogy a korábbi szabadságokat sem fizették ki, holott erre is ígéretet tettek. Persze megy az ígérgetés, hogy nekik is tartoznak, és hogy mindenki mindent meg fog kapni, ahogy korábban is, de a türelem fogy. Közben követelőznek, hatalmas elvárásokat támasztanak, de már a minimális kötelességeiket sem teljesítik az irányunkba. Én ugyanis nem mondhatom a boltban, hogy a kenyeret és a felvágottat majd elviszem, és miután megettem, majd valamikor ki is fizetem, ahogy a közmű cégek sem hinném, hogy figyelembe veszik a helyzetet és haladékot adnak, bármilyen szépen is kérem tőlük.

Most, hogy jobban kezdem átlátni a dolgokat, rengeteg visszásságra is felfigyeltem a céggel kapcsolatosan. Kezdve azzal, hogy a körülbelül 50 hozzám hasonló munkatársammal együtt 4 órára vagyunk bejelentve, de természetesen 8 órában vagyunk foglalkoztatva, egészen addig, hogy az egész sűrűn előforduló szombati munkavégzést simán csak kézbe fizetik, órabér nélkül, csak a jutalékot. Emellett az ügyfeleket rejtett számon, más cégek nevében hívjuk, olykor már zaklatjuk, ráadásul még a távértékesítési törvényt sem tartjuk be, azaz az ügyfelek figyelme soha, egyetlen egy alkalommal sincs felhívva rá, hogy lehetőségük volna elállni a megkötött szerződésektől 14 napon belül, így gyakorlatilag csőbe vannak húzva, át vannak verve. Valójában ez az egész kezd számomra teljesen elviselhetetlenné válni, már jó ideje eldöntöttem, hogy váltani fogok. Ugyanakkor szeretnék a pénzemhez jutni, szóval nincs rá módom, hogy csak úgy ott hagyjam őket, hiszen amilyen cinikusak, simán letagadnak mindent, a 4 órás összeget kifizetik esetleg (már ha kifizetik), a többit pedig valószínűleg letagadják. Nekem pedig nagyon nem mindegy, hogy legalább nullára ki tudok-e jönni a történetből, vagy teljes deficit lesz a vége az egésznek.

Jelenleg betegállományban itthon vagyok, közben igyekeztem tájékozódni a lehetőségekről, de sem a NAV, sem a többi felügyeleti szerv nem hajlandó érdemben foglalkozni a helyzettel, holott a napnál világosabb törvénysértésekkel működik a cég, arról nem is beszélve, hogy elég nagy országos partnereik vannak, akik megbízásából dolgoztatnak, persze a saját nevüket titkolva, rejtett számról, minden felelősséget elhárítva maguktól.

Az volna a kérdésem, ilyen esetben mégis kihez lehetne fordulni, hogy a fekete/szürke foglalkoztatás, a távértékesítési törvénysértés befejeződjön és a fizetések, amelyek eddig csak késtek, most már úgy látszik ki is maradnak, kifizetésre kerüljenek? A segítséget előre is köszönöm!

Mária

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

A történetem a következő. Futárcégnél dolgoztam, 4 órás bejelentéssel, természetesen napi 14-15 óra munkaidő. A mellettem lévő rakodó nem volt bejelentve, három hete dolgoztunk együtt, mikor a telephelyre beérkezve közölte, hogy nincs meg a bevétel, valószínű kirántotta valahol, egy helyen álltunk meg hazafelé, ahol ő nem szállt ki! Feltételezem, az utolsó címen valakinek kiadta a táskát, míg én bent voltam a címen! Rendőrt hívtunk, felvették az adatokat, megkérdeztek mindkettőnket, hogy történt, majd távoztak.  

Természetesen, mivel a srác nem volt bejelentve, szépen távozott. Az én fizetésemből kezdték vonni az összeget. Kaptam rendőrségi idézést, elmentem, a srácot kétszer idézték egyszer sem ment el.
Bekrepált a derekam, fel kellett mondanom! Követelheti-e az összeget továbbra is a munkáltató?

Elméletileg már kiléptettek, kértem küldjék el a papírjaim, azt mondták, be kell mennem, mert alá kell írnom egy csomó papírt! Köteles vagyok aláírni, vagy elég, ha postázza?

Köszönöm a válaszokat!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!