Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Mi a teendőm, ha egykori munkáltatóm nem hajlandó kifizetni, mitöbb, még ő követel tőlem pénzt, azt állítja, hogy tartozom neki. 1hónapot dolgoztam nála pultosként, illetve terminál kezelőként. Ehhez egy vizsgát kellett tennem. A terminálba bejelentkeztem, nyomon követhető hogy mikor dolgoztam, de csak ez igazolja a munkámat, mert be nem jelentett.

Munkaszerződést nem írtunk csak ígérgetett, mondván megint elfelejtette behozni nekem, de legközelebb megírjuk. Nem fizetett az egy hónap alatt semmit, sőt a pénzek eltűntek a kasszából. Ezeket a hiányokat, amikért szerinte én vagyok a felelős, ki kellett fizetnem. Tehát rendszeresen fizettem, hogy ott dolgozhassak.

Ezt meguntam és felmondtam, kértem a fizetésem, azt mondta meg fogom kapni, erről hangfelvételem van és arról is mikor következő alkalommal már tagadja, hogy tartozna nekem és állítja, hogy nekem kell még fizetnem. Emellett a környéken rossz híremet kelti azzal, hogy azt állítja megloptam.

Mit tudok tenni, hogy, megkapjam a pénzem, és hogy ne híreszteljen rólam valótlant.

Válaszukat előre is köszönöm!

B.

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot.

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt MT Blog!

Egy elég érdekes problémám van, amivel valószínűleg nem vagyok egyedül...

Először a történet: 2008-ban kezdtem el dolgozni egy állami cégnél, ami nagyrészt fizikai munkásokat alkalmaz. Ekkor kezdtem bruttó 120.000 ft-al (a gazdasági válság hajnalán), fizikai munkás szerződéssel, adminisztratív, irodai, képernyő előtti munkát végezni.  Az akkori közvetlen felettesem egy művezető volt (legyen B.), aki kb. 2009 feléig dolgozott velünk, majd áthelyezték főnöknek egy másik telephelyre, de amíg együtt dolgoztunk, sok nézeteltérésünk volt, akár apróságok tekintetében is (pl. rondán írok, sajnos adottság - szerinte ez trehányság, hanyagság) Innentől a helyére egy másik művezetőt kaptam, akivel remekül tudtunk összedolgozni. Ez az a nyugodt állapot tartott egészen 2011 végéig, amikor az addigi főnök nyugdíjba ment, és B. visszakerült hozzánk, de már főnöki beosztásban, és egyből átrendezte a posztokat - az egyik adminisztrátor-titkárnő hölgy is nyugdíjba ment, egy kolléganője megkapta az ő feladatait, én meg ennek a kolléganő dolgait nagyrészt...és a legjobb, hogy hozott egy új embert, egy fiatal srácot, akinek szakmabeli középfokú végzettsége volt (tegyük hozzá nekem is, csak testvérszakmában).

Szóval újonc, és egyből művezetői szerződés, és az ezzel járó jóval magasabb fizetés, cserébe csak annyit kellett dolgoznia nagyjából, mint nekem előtte - az én munkám meg eltolódott más területre, de szükség esetén a kollégát kész kellett lennem pótolni, ez rendelkezés azóta is, nem is mehetünk egyszerre szabadságra. Az évek alatt több apró rutinmunka is átvándorolt hozzám az új kollégától, amit elvárnak, hogy csináljam meg ugyanúgy, kevesebb fizetésért, mozgóbér jutalom nem mindenkinek kerül kiosztásra, mondanom se kell, hogy én nem voltam a listán egyszer se, csak a rendes all-in évvéges céges jutalmaknál (amik az évek előrehaladtával olvadtak, 30-25-20.000 ft, majd idén karácsonykor sikerült elérni a ground zerót, 16.000 ft-nyi erzsébet utalvány, köszi, számlát befizetem vele)....hosszúra nyújtás helyett leírnám a tényeket és kérdéseket: 

- kiskorom óta szemüveges vagyok, ennek ellenére se a szerződésben, se máshol nincs szó erről, se a képernyő előtti munkáról, holott azóta már a 4. szemüveget koptatom; a képernyő előtti munkavégzésről külön szabályzat is van az intraneten, éves szinten eddig 20.000, most már 30.000 ft maximális térítéssel.

- a szemüveg témát felhoztam egyszer B főnöknél, az volt a válasza, hogy ezt nem tartalmazza a szerződésem, ergo vagy kifizetem zsebből, vagy ha nem vállalom, választhatom a fizikai munkát (szerződés alapból ezt tartalmazza), szemüveg persze ugyanúgy kizárva 

- "újonc" kollégámhoz képest eléggé silány fizetés - nem a kolléga fizetésére irigykedem, hanem a sajátomat keveslem, 80%-ban ugyanazért a munkáért 

- karrier, előrehaladás = 0, a fizetés nagyjából az inflációt követi 

- szakszervezet semmit nem ér, egy másik telephely nyugdíjas főnöke az elnök

- azt már meg se említem, hogy sokszor vagyok IT cselédnek nézve, mivel többet konyítok a dolgokhoz, mint a 20+ éve ott dolgozó őskövület munkatársak, olyan piti dolgokban, mint Office formázás, stb...

- régóta szeretnék, és pár hónapon belül biztosan távoznék a cégtől.

A végső kérdés(ek) ennyi lenne: a fentiek adnak bármi jogalapot, alapot bármilyen követelésre, jogi orvoslatra, stb., amit érvényesíthetnék a céggel szemben? úgy érzem, hogy a cég tartozik nekem sokkal (anyagilag és morálisan is). 

ui.: ezt a levelet régóta fogalmazgattam, de ami rávitt, hogy megírjam, az egy szórólap volt, a piros-sárga diszkontáruház álláshirdetése, ahol raktárba komissiózásra a bruttó (igaz prémiummal), kereken ezer forinttal lenne kevesebb, mint az én bruttóm 7,5 év munkaviszony után: 187.000 forint....

Üdvözlettel, köszönettel

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot.

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Kirúgtak tegnap, azaz hétfőn a munkahelyemről, mert szerintük nagy volt a pofám. Nem az arcom, vagy a szám, a pofám, mert így mondták, szó szerint. A legnagyobb probléma ezzel, hogy köszönőviszonyba sincs a valósággal, mert a nagyjából eltelt 7 hónap alatt, amelyet a multinál eltöltöttem, legtöbb esetben a hangomat sem lehetett hallani. A közvetlen főnökömmel valóban elég csípős viszonyba kerültem, sajnos már a legelején, ugyanakkor egészen február közepéig zokszó nélkül tűrtem, hogy folyton keresztbe tett nekem. Már az elején sem voltam neki szimpatikus, holott okot nem adtam rá, hogy ellenszenvet tápláljon irántam, ennek ellenére folyamatosan éreztette velem, hogy egyáltalán nem bír elviselni.

Amikor a céghez kerültem, augusztus tájékán, szinte azonnal (teszem hozzá utasításra) jeleztem, hogy decemberben, közvetlenül karácsony előtt szeretnék két nap szabadságot kivenni. Ezt szóban és email formájában is megtettem. Akkor az volt a reakció, majd később, amikor közelebb leszünk az időponthoz, újra hozzam szóba. Amikor november utolsó hetében ezt megtette, szinte az arcomba mosolyogva közölte, már késő, beteltek a helyek, csak karácsony után enged el. Így mondanom sem kell, teljesen át kellett szerveznem az ünnepeket a családom nagy örömére…

Menet közben természetesen belekötött mindenbe, amit csináltam, hogy 3 napi betegszabadságon voltam, mert beszedtem valami vírust, szintén bökte a csőrét, lehúzott minden értékelésénél, ahol csak tudott, a kákán is csomót keresett. De úgy voltam vele, ameddig tudok, kitartok, nem tettem egy kósza rossz megjegyzést sem, mindig és mindenben próbáltam megfelelni neki. Aztán idén január első hetében ismét szabadságolás kapcsán kerestem fel, jeleztem neki, hogy március 4-én és 5-én szombaton elmennék szabadságra, így a „hosszú hétvégén” el tudtam volna utazni vidéken élő családomhoz, akiket igen ritkán láthatok. megint csak azt kaptam, hogy időben szóljak, még túl korai. Direkt rákérdeztem, ugye nem kerülhetek olyan szituációba, mint decemberben, természetesen az volt a válasz, ki van zárva. Ez persze mese volt habbal, ugyanis tegnap, azaz hétfőn, amikor is rákérdeztem, akkor mi is a helyzet a két általam előre kért szabadnappal, újfent cinikusan azt válaszolta, nem tud elengedni, hiszen már túl sokan kikérték azokat a napokat, nem tud mit tenni.

Na, itt valóban kicsit elszakadt nálam a cérna, és ha nem is indulatosan, ugyanakkor határozottan kifakadtam és számon kértem rajta az ígéretét, illetve az utasítását. Erre dúvadként nekem támadt minden kolléga előtt, hogy én nem kérhetem őt számon, egyébként is mit képzelek magamról, elege van belőlem, a nagy pofámból, ő majd intézkedik. El is rohant, majd közölte, hogy vagy aláírom ott rögtön a közös megegyezést, vagy pokollá teszi az életem és eléri, hogy magamtól lépjek ki minél előbb. Annyira ideges lettem, hogy természetesen aláírtam a papírt. Végkielégítést úgysem remélhettem a kevés eltöltött idő miatt, ilyen körülmények között nem szándékoztam volna amúgy sem maradni, így hát azt gondolom, jól tettem. Most munkát keresek.

Csak azért írtam meg mindezt, hogy jól láthassa mindenki, hiába végzed jól a munkádat, hiába próbálsz meg alkalmazkodni, ha nem vagy szimpatikus a főnökeidnek, tehetsz te akármit, nem lesz maradásod az adott helyen. Ja, teszem hozzá gyorsan, húszas évei közepén járó, rendkívül gyorsan előtérbe kerülő és végletekig számító hölgyről beszélünk, aki a gyorsan jött hatalmát igyekszik kiaknázni, amennyire módjában áll.

D.

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot.