Munkahelyi (T)error

2016.feb.29.
Írta: Despota 83 komment

Terhesen külföldre küldenek, vagy felmondhatok

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Tisztelt Mt!

 

Gyakran olvasom az utóbbi időben a blogot, mert én is nehéz helyzetbe kerültem a munkahelyemen. Reméltem, hogy valaki ír majd, aki hasonló cipőben jár, de mivel ez nem történt meg, így most erőt vettem magamon és megosztom a saját történetemet. 30 éves leszek pár nap múlva, és eddig azt hittem, a szerencsések közé tartozom. Egyetem után azonnal munkába tudtam állni, és azóta, vagyis lassan 7 éve ugyanott voltam foglalkoztatva. Igyekeztem mindig jól teljesíteni, ha kellett, más munkáját is szó nélkül elvégeztem, akkor sem szóltam, ha az előre időben megbeszélt szabadságomat visszavonták, és így lemaradtunk családi eseményekről, nyaralásokról. Úgy voltam vele, valamit valamiért.

 

Mivel lassan a harmadik X felé közelítek, a férjemmel egyre többször szóba került a családalapítás kérdése. Ez sem újkeletű dolog, hiszen nagyjából azóta terítéken van, hogy 2011-ben összeházasodtunk. Habár mindig is családcentrikus beállítottságú voltam, öt évig folyamatosan halogattam a dolgot, mondván előbb legyen lakás, autó, egzisztencia. Amikor meglett mindkettő, egy kinevezésre vártam, majd egy fontos céges feladat volt, ami miatt időt kértem. De az idő nem állítható meg, így azon kaptam magam, hogy lassan kifutok az időből és ekkor őszintén megijedtem. A férjemmel átbeszéltünk mindent, és ez nem egy este volt, hanem jó néhány éjszaka. Végül meghoztuk a döntést, belevágunk a baba projektbe. Így történt, hogy karácsony előtt állapotos lettem, nekem ez volt a legnagyobb ajándék.

pregnant-woman-in-hospital.jpg

Nyilván nem akartuk elkiabálni a dolgot, de miután teltek a hetek, zajlottak a vizsgálatok és kiderült, minden rendben van, teljes lett az örömteli várakozás. Csakhogy a nyugalom és az idill egy pillanat alatt elszállt, amikor a munkahelyemen közöltem a tényeket. Az utóbbi évek és az általam végzett munka után azt gondolom joggal várhattam volna, hogy ha nem is örülnek együtt velem, legalább minden zokszó nélkül elfogadják a helyzetet. Ehelyett a főnököm első reakciója egy csodálkozó és értetlenkedő arckifejezés volt és a „Te normális vagy? Meg akarod tartani? Hát ilyen nincs!” válasz. Természetesen közöltem vele, hogy meg fogom szülni a gyermekemet.

 

Már a reakciójából gondoltam, hogy bajok lesznek, de azt azért nem hittem volna, hogy abszolút elutasítók lesznek velem és megkezdik a hadjáratot, amelynek egyetlen fő célja, hogy a cégtől kipenderítsenek. Az első napok a teljes ignorálásomról szóltak, majd miután ez nem tört meg, piszkálni, froclizni kezdtek. Semmi sem volt jó, ahogy csináltam, pedig korábban évekig méltatták például a módszereimet kollektív szinten. De a hab a tortán csak a múlt hét kedden következett be, amikor 32-es vigyorral bejelentette a főnököm, hogy áthelyeztet, méghozzá Németországba, mert mostantól „ott lesz rám szükség”. Tusé… Több éven át én kértem, hogy mehessek, akkor mindig az volt a szlogen, hogy itthon számítanak rám, nem tudnak nélkülözni, most pedig, amikor nem akarok és nem is tudok menni, most ki akarnak küldeni. Jól tudtam, hogy mindezzel ők is tisztában vannak, ezért kértem egy hónap gondolkodási időt, de teljesen elveszettnek érzem magam.

 

A férjem munkája nem teszi lehetővé, hogy kiköltözzünk, ráadásul ő nem is beszéli a német nyelvet, nyilván előbb-utóbb kint is találna munkát, de mégsem ugyanaz, mint itthon, ahol őt valóban megbecsülik, elismerik. Itt van a fogadott orvosom, a szülők, akikből nemsokára nagyszülők lesznek, szóval minden ellene szól a költözésnek, ugyanakkor, ha nemet mondok, egészen biztos megszűnik a munkahelyem, hiszen a pozíciómat itthon felszámolják. Egyáltalán nem vagyok aggodalmaskodó típus, nem szoktam megfutamodni a kihívások elől, de jelenleg azt hiszem megoldhatatlan feladat elé állított a sors. Nem tudom, netán van-e valakinek hasznavehető tanácsa a helyzetemre, miként tudom a lehető legkisebb veszteséggel áthidalni a kialakított helyzetet? Mert az egészen biztos, hogy állapotos nőként munkát találni, az mission impossibile…

 

Köszönöm a figyelmet,

 

Flóra

 

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot.

Kinek hasznos a munkája?

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Tisztelt Munkahelyi Terror és Olvasók!

 

Egy kis monológot szeretnék veletek megosztani. Mikor olvasom a blogbejegyzéseket, utána a hozzászólásokat, nem mondom azt, hogy meglepődők, hisz magyarok vagyunk, de azért mégis döbbenetes, hogy emberek azon rágodnak a hozzászólásokban, hogy a történet írója mekkora egyszerencsétlen senki gyökér. A másik fele meg azt pedzegeti, hogy esetekben a történetíró munkája haszontalan, nem ér semmit, nem is munka, amit csinál stb...

 

De mi az, hogy hasznos és haszontalan munka?

 

Mikor csak a vállalkozóknak és nagyvállalatoknak termeljük a pénzt (főleg, ha külföldi, mert akkor még viszi is ki a pénzt az országból) az államnak meg mindegy hogy mennyire "hasznos" vagy "haszontalannak" vélt valaki munkája, ha befizetik utánuk a kötelező adót, akkor az államnak már hasznos volt!

 trippin.jpg

Már 26 éve vége annak a rendszernek, hogy haszontalan munkát végeztessenek, ma egy olyan rendszerben élünk, ahol tényleg minden a pénzről és senkinek nem érdeke haszontalan munkát végeztetni. Szóval ne gondolja senki, hogy valaki is hasznosabb munkát végez a másiknál!

 

Üzenném ezeknek az emberek, ha annyira hasznos munkát akarnak végezni a társadalom számára, akkor lehet a köztereket gondozni, vagy akárhol önkénteskedni!

 

Üdv Rufus!

 

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot.

Közfoglalkoztatott kismama kalandjai a katasztrófális Katasztrófavédelemnél

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Sziasztok,

 

Húgom sztorija, kicsit felhúztam magam rajta. Okulásképp.

 

Munkahelyben nem bővelkedő régióban él férjével kislányával.

 

Középvégzettségű, adminisztratív munkakörben dolgozott pénzügyi szolgáltatónál, amíg az be nem zárta a helyi kirendeltségét.

 

Próbálkozott hosszan, sajnos a kevés lehetőség közül egy helyen sem Őt keresték.

 

Tavaly tavasztól a helyi Katasztrófavédelemnél ( korábban Tűzoltóság) a megyei vezető asszisztense. 

 istock_000019321593medium.jpg

Napi munkavégzése a klasszikus feladatokon (adminisztráció, belső rendszerben adatrögzítés, telefonok kezelése, ügyintézés) túl nem egy alkalommal a vezető gyermekének pesztrálása is a feladatai közé tartozott, nyolc órában, havi nettó ötvenvalahány kékhasúért. 

 

Több alkalommal kapott ígéretet, ha a státusz engedi, átveszik állandóra, a munkájával elégedettek voltak.

 

Idei év első napjaiban (sajnos) tájékoztatta a vezetőt, hogy a terveknek megfelelően babát várnak, így érezte korrektnek (tudom ki mit gondol).

 

Ekkor is megerősítette a vezető, hogy szükség van rá, munkájára, ettől nem függ a véglegesítése, a babától függetlenül felveszik, a kismamaság után visszavárják.

Február első napjaiban megbetegedett, a klasszikus torokfájós-lázas betegség, orvosnál járt, gyógyszert nem szedhetett a terhesség korai szakasza miatt, így másfél hét után ment vissza dolgozni, orvosi papírokkal. Előtte-közben tájékoztatta a munkaadóját a késedelem okáról.

 

Ekkorra az asztaláról a személyes dolgai össze voltak pakolva egy szatyorba, majd közölték vele,  hogy a február 29-én lejáró közfoglalkoztatotti viszonyt nem hosszabbítják meg, nem veszik fel alkalmazotti státuszba sem. 

Ő az egyetlen, akivel ez történt a foglalkoztatottak közül, mindenki másnál hosszabbítanak. 

 

Sajnos mivel ez az egész program határozott idejű, gyakorlatilag semmilyen joga nincs semmihez, Őt semmi sem védi. Bár lehet az a baj, hogy nem jár szoláriumba. Akkor talán lennének jogai is.

 

A munkáltató elvárja a korrektséget, aminek a részéről hajszálnyit sem találni.

Támogatom a programot, érezze mindenki, aki tartós munkanélküli is, hogy szükség van a munkájára, de ugyanolyan munkáért töredék bért fizetni, majd a munkájával nem összekapcsolódó miatt kicsapni, mint a macskát... 

 

Itt megmutatkozik, hogy a központi kommunikációval szemben mennyire is támogatja a kormány és az állami cégek a fiatalok munkavállalását.

 

Nagyvonalakban ennyi.

 

Üdv, 

 

Péter

 

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot

süti beállítások módosítása