Munkahelyi (T)error

2018.már.27.
Írta: Despota 198 komment

A HR-es felelőssége a vállalati márka le-építésben

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Blog,

Az elmúlt 10 évben értékesítési területen dolgoztam, főleg multinacionális vállalatoknál, és úgy hozta a sors, hogy 4 hónapon keresztül intenzíven munkát kerestem. Tapasztalatból mondom, valószínűleg minden igaz, amit az előttem levők leírtak. Elképesztő történeteket tudnék én is mesélni, de most nem ezekről írnék, hanem egy gondolatmenetet szeretnék megosztani.

Ez a HR-sek felelőssége a vállalati márka leépítésében. Anyagi értelemben is.

Karrierem során egyre többször hallottam, sőt tapasztaltam, hogy a HR-s munkáját egy felesleges és komolytalan munkának tartják. Ami persze nem igaz, de…

A HR-sek amúgy azokat a feladatokat végzik el, melyek egy értelmes és talpraesett vezető feladatai közé kell, kellene, hogy tartozzanak.  Nem kell HR-s ahhoz, hogy egy jó vezető eldöntse kivel és milyen szakmai tapasztalatok alapján szeretne dolgozni. Nem kellenek ahhoz drága és jól hangzó „HR-tesztek” hogy megítélje egy ember alkalmasságát emberileg és szakmailag egy feladatra. Egy jó vezetőnek napi szinten feladata a csapatának az építése, motiválása, értékelése, nem kell ehhez a HR által kitalált ilyen-olyan értékelési folyamat; sőt ahhoz sem kell coach vagy mediátor, hogy a csapatában az esetleges konfliktusokat elsimítsa. Legyünk őszinték, ezek egy vezetőnek hétköznapi feladatai kell, hogy legyenek.

Akkor mi egy HR-s feladata? Egy dolog, a vállalati munkáltatói márka (employer brand) építése. Már ha nevet szeretnénk annak adni, ami a munkavállalók összesített véleménye lehet egy munkáltatóról. 

Akkor, amikor egy vállalat már rövidtávú sikere érdekében is kritikus, hogy a legjobb szakemberek dolgozzanak az adott vállalatnál, a HR-s feladata nem lehet más, mint a már állományban levő és potenciális jövőbeni dolgozók irányába történő pozitív munkáltató márka építése, fejlesztése. Az, hogy a munkavállalók szeressenek a cégnél dolgozni és ugyanilyen fontos, hogy a jó szakemberek annál az adott vállalatnál akarjanak dolgozni.

Egyszerűen, a vállalat nem engedheti meg magának, hogy a potenciális munkavállalói piacon rossz híre legyen. Ki menne egy ilyen vállalathoz dolgozni…?

14a-777x437.jpg

De ennek ellenére úgy tapasztalom baráti, ismerősi körben, hogy Magyarországon ez nem fontos. A HR-sek felvételi folyamatok, azaz a „munkájuk” során, kifejezetten leépítik, rombolják a munkáltatói márkát azzal, hogy gyakorlatilag semmibe veszik a jelentkezőket, mintha a jelentkező egy szükségszerű rossz lenne, ahhoz, hogy ő a HR-s a munkáját elvégezhesse.

A jelentkezőkhöz való ilyen hozzáállás viszont felvet egy nagyon érdekes dolgot, a HR-s felelősségét a saját vállalatának márkájának megítélése iránt. Tovább megyek, felveti anyagi felelősségét is a vállalati márka irányába. Nem csak azért, mert a vállalat valószínűleg komoly összegeket fordít a közösségi márkaépítésre, pl. CSR, PR, szponzorálás, jótékonykodás, stb., hanem azért is, mert alkalomadtán a jelentkező, aki a továbbiakban már a vállalat potenciális vásárlója, nagyon elképzelhető módon a konkurenciától fog vásárolni; sőt alkalomadtán felmondja, vagy nem újítja meg szerződését, számláját, stb. az adott vállalatnál. Pont a negatív felvételi tapasztalatok okán.

Pedig azt gondolom, ez létkérdés a vállalat további üzleti sikere szempontjából.

És akkor elértünk a következtetéshez, a HR-s anyagi felelősségéhez a munkáltató márka leépítésével kapcsolatban.

Szerintem egy vállalatnál mindenki valahol értékesítő. Furcsának találom, hogy ha egy étkesítő nem hozza a számait, vagy ha egy call centeres  nem megfelelően kezeli az betelefonáló ügyfelet, annak anyagi következményei lehetnek, például bónusz tekintetében. Viszont a HR-snek ilyen anyagi felelőssége nincs a vállalat sikere szempontjából. Pedig, mint látható, akár direkt módon is kimutatható ez az anyagi felelősség.

Én, ha a HR-s főnöke lennék, kifejezetten nagy súlyt fektetnék a munkáltató márka építésére a potenciális munkavállalói szemszögből, mert nem kell ahhoz sok – folyamatok definiálása, automatizálása, humánus hozzáállás kialakítása (HR-ről beszélünk, sicc) – hogy ez jól működjön. Nem csak a vállalat érdekében.

Hadd fejezem be a saját példámmal, hogy miről is szólt a gondolatmenetem. Pár hónappal ezelőtt jelentkeztem egy pozícióra egy svéd céghez. Kb. egy hét múlva jött az e-mail, hogy köszönik szépen, belső embernek ajánlották fel a pozíciót, nem szeretnék az időmet rabolni, értékelik, hogy jelentkezésemmel megtiszteltem a vállalatukat, stb. Három hónap múlva egy hasonló pozíció nyílt meg ugyanannál a cégnél, és mivel az előző jelentkezés során korrekt és tisztességes módon kezelték a pályázatomat, örömmel adtam be újra a jelentkezésemet. Azóta több mint 6 hónapja ennél a cégnél dolgozom, a visszajelzések szerint a munkaadóm legnagyobb megelégedésére.

Egy megfelelően felépített HR folyamat mennyire pozitívan tudja befolyásolni az embert.

István

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!

A késés súlyos vétek

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

ÜDV MT!

Történetem már több éves, viszont úgy gondoltam, hogy telt el annyi idő, hogy közreadjam, hiszen már nem ártok vele senkinek, mivel a cégeknek azon egysége már évek óta bezárt. Akkor már lassan 6 éve dolgoztam azon a helyen, a lényeg abból indult ki, hogy én az ország legkeletibb feléből, a legnyugatibb felébe költöztem munkavállalás végett. Az ott élő családtagok biztatására tettem mindezt, mivel otthon a környékben egy év alatt sem sikerült munkát találnom a suli elvégezte után. Tulajdonképpen akkor kezdődött az egész, amikor a központ vezetésének döntése következtében új vezetőt neveztek ki, abból a megfontolásból, hogy neki ne keljen annyit utazni a munkahelye és az otthona között. Avagy inkább helyet cserélt a két vezető kolléga. Az új igazgató közölte, hogy mindenkit szeretne jobban megismerni, ezért egyenként beszélni fog minden dolgozóval, hogy hatékonyabb legyen a munka, és ha jól mennek továbbra dolgok, akkor fizetésemelésre is lehet számítani, aminek mindenki örült.

Amikor rám került a sor, észrevette az adataim közt, hogy én nem vagyok helyi, és ettől "lelkesülve" Megkérdezte tőlem, hogy volna e kedvem esetleg a lakóhelyem közelében már 2 éve megnyílt egységbe "visszamenni" hogy ne kelljen annyit utaznom. Erre azt mondtam neki, hogy ezt alaposan át kell gondolnom, mivel már annyira ideszoktam, meg itt mindenki szeret, és elfogad. Így kértem tőle egy hét gondolkodási időt, ugyanis éppen akkor készültem hazalátogatni egy hetes időtartamra. Otthon alaposan megvitattuk a dolgot, de nem jutottam végleges döntésre. ami azonban rásegített, az volt, hogy találkoztam egy volt osztálytársammal, aki lebeszélt erről, mivel olyanok a körülmények a fent említett helyen, hogy nem ajánlotta, hogy "hazajöjjek". Mivel ő is ott dolgozott, és azt mondta, hogy éppen kilépni készül a fent említett okok miatt. Az volt az indok, hogy egyre rosszabb a légkör, fenyegetőzések a vezetőség részéről. A jutalékok késnek, vagy egyáltalán nincsenek kifizetve, és a hozzáértő munkatársak vagy kiléptek, vagy rábírták őket a távozásra.

angry-boss_3.jpg

Nos, ebben a tudatban közöltem az egység vezetőjével, hogy mégsem szeretnék elmenni innen, azzal az indokkal, hogy annyi minden köt ide, annyira megszoktam itt, hogy nem érzem azt, hogy menni akartam volna. Látszólag elfogadta a döntésemet, viszont ez után olyan események zajlottak le, hogy arra késztetett, hogy idő után önként távozzak. Azzal kezdődtek, a dolgok, hogy szépen elkezdte a jutalékok lefaragását, más feltételekkel való elérését, amit a gyengébben teljesítőkre szigorúbb szankciók vártak. Igyekezett a saját embereivel feltölteni a megüresedett pozíciókat, velem pedig nap, mint nap, ha nem is közvetlenül, közvetve éreztette, hogy nem fogadtam el az ajánlatát. Felborította a beosztásokat, ami mellé nehezen lehetett tervezni bármit is. Az esetleges akciók időtartamára nem engedte a szabadságok kivételét, ezzel mindenki ellenszenvét váltotta ki. Az ellenérvek rendre süket fülekre találtak. Fizetésemeléseket is az elküldött dolgozók fennmaradt béréből kívánta rendezni. Egy nap éppen délutánra voltam beosztva, gondoltam intézek néhány dolgot, és utána szépen besétálok a munkahelyemre.

Viszont reggel 9 után szól a telefon, hogy jöjjek be azonnal, mert egyik kolléga nincs jól, a másik mondta, hogy csak egy órával később tud jönni, úgyhogy ha tehetem, siessek be és indítsam el a napi dolgokat. Nagy nehezen beérek, teszem az ilyenkor szokásos dolgokat. Jön le az igazgató, és azzal kezd engem vádolni, hogy képzelem, hogy elkések, mert ez olyan súlyos vétség, hogy akár el is küldhet, mert megteheti. Erre én mondtam volna, hogy az utolsó pillanatban szóltak, mivel én amúgy is délutánra jöttem volna, a kollégák egyéb dolgok miatt nem tudtak jönni időben, ezért engem kért meg a közvetlen felettesem. Ő erre azt közölte, hogy mindez nem érdekli, mert a lényeg hogy késtem, és ez súlyos vétek, stb.

Egyértelműen látszott rajta, hogy nem tetszem neki. A továbbiakban, a körülöttem dolgozókat más osztályra irányította, ott ahol én voltam oda a saját embereit osztotta be, ama céllal, hogy kenterbe verjenek engem, akiket sztárolt, engem pedig kezdett nem emberszámba venni. Volt, hogy lopással is elkezdett gyanúsítani, de ezt nem sikerült rám bizonyítania. Viszont ez volt az utolsó csepp a pohárban, mert eme incidens után kiléptem. Nagyjából két héten belül Ausztriában a határtól nem messze sikerült elhelyezkednem, mert oda kifejezetten magyarokat kerestek, a megnövekedett forgalom miatt. Itt tökéletesen beilleszkedtem, nincs messze a határ, kb. 1 órát utazok oda vissza. Az események után nem volt csoda hogy kb. 1 év múlva az adott áruházat ahol dolgoztam egyik óráról a másikra bezárták a forgalom drasztikus visszaesésére hivatkozva.

Zsola

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!

Kibírhatatlan meló

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Jelentkeztem egy állásra. Kelet-Magyarország, ital nagyker kiszállító., B kategóriás. 2 hónapig bírtam. Leírok egy munkanapot.

Munka hivatalosan reggel 8- tól 16-ig. Valójában 7-re be kell menni. Kapsz egy listát 3-4 oldalas A/4-es, amin 1500-2000 kg áru szerepel. Ezt egy nagy raktárban össze kell szedned. Kivinni a raktár elé majd bepakolni egy teherautóba. / ha szerencséd van és rendes a másik 2-3 srác, akkor segítenek, ha nem akkor egyedül.

Ha segítenek, akkor nekik te is visszasegíted ugyanezt. 8 kor indulás kiszállítani. Kapsz 5-10 címet. Ott futva lepakolsz, de nem a bolt, vagy a kocsma elé, hanem a leghátsó raktárba, fajta szerint. 20-30 méterre a kocsitól. Ja és nehéz dolgokat, 20-50 kg .

kiszallitas.jpg

Ha ezt nem jól csinálod, előtted felhívja a főnököd, hogy lusta, stb vagy. Utána elszámolsz vele papírok-pénz-visszáru-cserés üvegek stb, ez 10 perc. Délre üresnek kell lenni az autónak és vissza a depóba.

Ekkor ugyanez még egyszer. Papírt megkapod és 1500 kg komissiózol, majd fel a kocsira, egyedül. Mert ekkor már nem segít senki. 16-ra visszaérsz. Elszámolsz és 16:30 mehetsz haza hulla fáradtan. Ha valamit elnéztél a te fizetésedből vonják le, ami minimálbér közeli

Egy kiszállítás 300- 500 ezer Ft értékű áru. Ha karambolozol, vagy gyorsan hajtasz, vagy elejtesz valamit. az is a te károd. Volt olyan aki 2 napig bírta,, de a maximum 6 hónapot dolgozott itt valaki. Ezt már a irodista lányoktól tudom. Ha esetleg hamarabb végzel, mert kevés volt az aznapi cím, akkor a raktárba kell pakolni árut egyik helyről a másikra, amit a főnök figyel a kamerarendszeren keresztül.

Üdv Robi

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!

süti beállítások módosítása