Csatlakoztunk a Blog Angyalok közösségi kezdeményezéshez és felajánlottuk az egyik hirdetési helyünket jótékony célra. Első körben a Bátor Tábor bannerét tettük közzé, de terveink szerint folyamatosan, havi szinten fogjuk cserélni a kreatívokat, így minden hónapban más-más szervezetet igyekszünk a magunk módján támogatni. 

A Blog Angyalok legfőbb vállalása, hogy szabad hirdetési felületüket egy általuk választott civil, vagy jótékonysági szervezetnek ajánlják fel. 

A közösség további tervei között szerepel többek között civil és jótékonysági szervezetek bemutatása, népszerűsítése, események és rendezvények beharangozása, a jó ügyek felkarolása. Minél többen leszünk, annál többet tudunk valóban segíteni a közösség erejével.

Amennyiben te is szívesen csatlakoznál hozzájuk, látogass el a blogangyal.blog.hu oldalra!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Azért írok Önöknek, mert a munkahelyemen, ami tipikus magyar vállalkozásnak mondható, a 2015-ös esztendőben odáig fajultak a dolgok, hogy szinte egyáltalán nem tudtam pihenni. összesen 23 szabadnap járt volna ebben az esztendőben, amelyből még augusztusban nagy kegyesen kiadtak 5, azaz öt napot, tehát így október végén még van, vagyis csak inkább lenne 189 napom. Na, most, abból kiindulva, hogy már csak 2 hónap van hátra az évből, elméletben viszonylag laza lenne az év vége. De a valóság sajnos nem ez. Jeleztem a főnököm felé, hogy a november közepe/vége felé és a két ünnep között kivenném a napjaimat, ha nem gond.

A válasz lesújtó volt, gyakorlatilag megmondta, hogy ne is számítsak rá, az év vége az az időszak, amikor semmiképp nem mehetek el pihenni, mert ilyenkor nagy szükség van a munkámra. Ebben csak az a visszataszító, hogy nyáron épp arra hivatkozva nem engedtek el hosszabb időre, csak arra az egy hétre, mert majd az év végén lesz rá lehetőségem. Hát most kiderült, hogy még sincs.

A főnököm persze próbálja a helyzetet azzal csillapítani, hogy majd anyagilag kompenzálja a dolgot és némi karácsonyi bónuszt is kilátásba helyezett és azt is mondta, hogy majd a következő évben jobban odafigyel a szabadságaimra, ugyanakkor ez engem egyáltalán nem boldogít. Hiszen egy teljes évet húzok le úgy, hogy csak a hosszú hétvégéken és az ünnepeken tudok némileg kikapcsolódni, pihenni, meg az az egy hét volt nyáron, ami baromi kevés. Iszonyatosan kimerültnek érzem magam, nem tudom, hogyan fogom átvészelni a maradék napokat az évből. Már azon is gondolkodtam, hogy elmegyek táppénzre, hogy legalább úgy tudjak egy keveset regenerálódni, de abban is biztos vagyok, ha így tennék, a főnököm átlátna a szitán és meglennének a következményei sajnos.

Önök mit tanácsolnak? Próbáljak valahogy kitartani, vagy próbálkozzak meg mégis a táppénzzel? Előre is köszönöm, ha időt szakítanak rám.

Tisztelettel,

Ádám

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Sajnos én is a sokat emlegetett kereskedelemben dolgozom egy nagy hipernél. Ez önmagában nem lett volna ok, hogy írjak önöknek, legtöbben tisztában vagyunk vele, mik folynak az ilyen helyeken. Át címkézés,  lejárt termékek újra csomagolása, szabadságokkal, pihenő idővel való visszaélés, stb. Viszont a múlt héten olyan eset történt velem, amit mindenképpen leírok önöknek. Történt ugyanis, hogy az öltözőből ellopták a mobiltelefonomat. A munkakezdéskor a szabályoknak megfelelően az öltözőben hagytam, mint korábban minden alkalommal. Sajnos zárható szekrények nincsenek, így elzárni nem tudtam, de ahogy írtam, soha nem volt ebből senkinek problémája. Most azonban megtörtént a baj, amikor végeztem este 10 órakor, felmentem és átöltözés után keresni kezdtem. De nem volt sehol. A táskámban hagytam, ebben egész biztos voltam, de arra gondoltam, hátha csak szétszórt vagyok és mégis otthon maradt.  Hát nem, természetesen nem volt otthon, ahogy gondoltam, így biztossá vált, hogy a munkahelyemen tűnt el.

Másnap, amint bementem dolgozni, munkakezdés előtt jeleztem a vezetőnek a történteket. De ahelyett, hogy megértette volna a helyzetet, azonnal nekem támadt és az arcomba vágta, hogy ki van zárva, hogy bent a boltban tűnt el a telefonom, ne hazudozzak, biztos elhagytam, stb. Mondtam, hogy a táskámban volt, és munkaidő után már nem találtam. Képtelenségnek nevezte, amikor mondtam, hogy vizsgálja ki a dolgot, hívjunk rendőrt, akkor közölte, hogy ezt nem teszi meg, nem keverhetem botrányba a céget az én hülyeségem miatt.

És még azzal is megfenyegetett, hogy találnak okot rá, hogy felmondjanak nekem, ha tovább forszírozom a dolgot. Tehát konkrétan megzsaroltak, hogy kirúgnak, ha a rendőrséghez fordulok. Nem elég, hogy 100 ezer forintos károm keletkezett, még a munkahelyem is veszélybe került.

Nem mertem lépést tenni, sajnos a mai világban, ha akarják, bármikor elküldhetik az embert, és nem annyira könnyű új helyet találni rövid idő alatt. Nagyon rossz viszont abba belegondolni, hogy bármikor megismétlődhet velem, vagy másik munkatársammal az eset. Legalább tenne valamilyen intézkedést a cég, de erre sincs esély. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg nem hitték el nekem, hogy minden úgy volt, ahogy mondtam, vagy csak eltusolni akarták a lopást a cég híre miatt. Attól félek, nem is fog ez kiderülni.

Judit