Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot

Tisztelt Mt!

A munkahelyemen tűrhetetlenül bánnak minden itt dolgozóval, amióta új vezető érkezett. kereskedelmi cégről van szó, kínai tulajdonossal, a fia lett az új főnök, a régi magyar vezetőségből szinte senki sem maradt. Amióta ez az új fiatalember lett a vezető, minden felborult. Tudni kell róla, hogy nem igazán beszél magyarul, viszont kitűnően káromkodik, amit rendszeresen ki is használ. mindenkivel alpári stílusban beszél, ha nem tetszik neki valami, rögtön belekezd. Ordít, trágár szavakkal illeti az ember felmenőit, aztán többnyire kiderül, hogy valamit ő nézett el, persze ezt nem szokta belátni.

Amióta ő irányít, a fizetésekkel is gondok vannak, mindenki más, természetesen kevesebb összeget kap, mint amennyi korábban járt. Az indok mindig az, hogy örüljünk, hogy egyáltalán itt dolgozhatunk, ha nem tetszik, keressünk mást. Persze mindenki minimálbérre van bejelentve, ahogy sajnos a legtöbb magyarországi cégnél, de eddig legalább kp-ben kompenzálva voltunk. Most már ez is elmaradozik, viszont az elvárások csak folyamatosan emelkednek.

Ez a fiatal srác valahogy úgy viselkedik, mintha azt hinné, mindenkivel azt tesz, amit csak szeretne. Egyáltalán nem akarok semmilyen kirekesztő fennhangot adni a levelemnek, de azt gondolom, ha valaki ide jön egy távoli országból és magyar emberekkel dolgoztat, először talán a magyar nyelvvel és kultúrával kellene megismerkednie, a magyar emberekhez pedig úgy viszonyulnia, mint ahogy az elvárható, betartva a magyar szabályokat. Az apja, ameddig kézben tartotta a céget, valahogy így volt vele, rossz szavunk nem lehetett róla, de amióta átadta a fiának és ő kiszállt, elég siralmas a helyzet. Ráadásul nem is igazán tudunk vele ezekről a dolgokról érdemben beszélni, hiszen nagy ívben tesz mások véleményére.

Én már másfél hónapja böngészem az állásokat és amint tudok, lépek innen, mert így azt gondolom, nincs itt jövő. Ki fogom használni a szabadságaimat az interjúkra, már persze ha el engednek. Mindenesetre elég nagy szégyen, hogy sem a NAV, sem a többi felügyelet nem néz az efféle cégek körmére, pedig azt hihetnénk, hogy a külföldiekre szigorúbban koncentrálnak.

Zénó

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot

Tisztelt Munkahelyi terror blog!

 Egy kis segítségre lenne szükségem, fogalmam sincs, mit csináljak ebben a helyzetemben. A volt munkahelyemen 2015. 09. 18.-án közös megegyezéssel megszűnt a munkaviszonyom. Akkor kaptam egy felmondólevelet a közös megegyezésről, miszerint adott hó 28. napjáig kifizetik az abban a hónapban ledolgozott napjaim, valamint időszakosan leosztva a szabadságaim. A munkabér utalása 10. hó 6. napján érkezett meg hozzám.

Azt tudni kell, nálunk úgy működött a munka, hogy minden 6. héten itthon voltam, amit fizetett a munkáltató. Ez egy papíron nem rögzített mód volt, kevesen voltunk és meg tudtuk oldani ezt így, természetesen a munkáltató erről tudott. Az utalás napján felhívott a főnököm, hogy 85 ezer forinttal többet utaltak, fizessem vissza, mondván a 15 nap szabadságom, amit kifizettek, nem jár nekem. Ráfogta arra, hogy többet voltam itthon ebben az évben, ha minden 6. hetet nézünk, emiatt nem fizeti ki nekem. (Holott már átutalta, erről bérpapírom is van)

Felhívta a figyelmem továbbá, ha nem fizetem vissza ezt a pénzt, akkor az édesapámtól fogja levonni (a munkatársam volt ennél a cégnél). Kérdésem, hogy ilyen esetben vissza kell-e fizetnem a kért összeget, vagy felléphetek ellenül jogi úton, ha esetleg le vonják az édesapám fizetéséből az én "tartozásom".

Köszönöm előre is a válaszokat!

R.

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot

Tisztelt Munkahelyi Terror!

Rövid, ám annál viharosabb munkahelyi történetemet küldöm meg nektek. Szeptember végén kezdtem el dolgozni egy irodában, most október közepe van és újra munkanélküli vagyok. Nem rajtam múlt, az egyik kollegina intézte úgy, hogy bő három hét munka után ismét álláskeresőnek mondhassam magam. Nem tetszettem neki, ez egészen nyilvánvaló így utólag. Tudni kell róla, hogy már 2007 óta a cégnél van, az alapítók egyike, régi bútordarab, minden főnökkel jóban van, ráadásul mézesmázos, benyalós stílusban közelíti meg őket, amit a vezetőség abszolút mértékben díjaz is. Persze, ezt elég hamar le tudtam szűrni és nem is állt szándékomban konfrontálódni vele, hiszen abból világos, hogy nem jöhet jól ki az ember, így inkább a tartózkodó hozzáállást választottam, a két lépést megtartani akartam. De ez sem bizonyult jó taktikának.

Próbálta ugyanis keresni a társaságomat, faggatózni a magánéletemről, családomról, de én egyáltalán nem szoktam az efféle személyes dolgokat kiteregetni, pláne nem olyanoknak, akiket csupán néhány napja ismerek. Ezért mindenre diplomatikusan igyekeztem reagálni, mondtam is és nem is, amit várt, persze mindvégig kedves és udvarias volt a tónusom. De úgy látszik, a hölgy érezte, hogy nem öntöm ki neki a lelkemet első szóra és adok felületet neki a továbbiakra a támadáshoz, ezért nagyon hamar úgy döntött, intézkedik az irányomba. Meg is tette, ugyanis bepanaszolt a főnökségnél, hogy nem vagyok őszinte ember és beilleszkedési problémáim vannak. Az persze egyáltalán nem volt mérvadó, hogy a többi munkatársammal remekül kijöttem, mivel vele szemben távolságtartó voltam, ezért nekem gondjaim vannak a munkahelyi légkörrel. 

Mondanom sem kell, amikor behívtak elbeszélgetni, egyáltalán nem hallgattak rám és a tényekre. Adva volt egy olyan vélemény, ami a szemükben, ki tudja miért, de megcáfolhatatlan volt és nem volt helye magyarázatnak, vagy érveknek. Nem merült fel, hogy jól dolgozom, hogy kifogástalanul végzem, amit rám bíznak, hogy plusz feladatot is bevállaltam már az elején, csak az, hogy nem illek bele a képbe. nem a cég képébe, hanem a kedves munkatársnő elképzeléseibe. Így, mivel próbaidőn voltam, ki is adták az utamat.

Nem gondolom, hogy hibáztam volna, amiért nem nyitott könyvként tárulkoztam ki egy ismeretlen és gonosz hárpia unszolása ellenére. Ha ilyen volt velem az első hónapban, képzelem, mi lett volna később. Persze, sajnálom, hogy megint interjúkra kell járnom és a helyemet keresni, ráadásul a pénz sem lett volna rossz, de ilyen légkörben és vezetői inkompetencia mellett talán jobb is, hogy így alakult. 

Üdv, T.