Illés levele megmondom őszintén elgondolkoztatott. Maradjunk annyiban, hogy nem feltétlenül értek egyet vele, de nem is az én véleményem a mérvadó! Ti mit gondoltok róla?

Sziasztok!

Egy olyan problémára szeretnék rávilágítani, ami sokunk szemét csípi, ha nem tévedek. Egy állami cégnél dolgozom, teljesen mindegy, hogy melyiknél , véleményem szerint ez a probléma az összeset egyaránt érinti. A beosztásom sem fontos, maradjunk annyiban, hogy "középvezető" vagyok.

 

A gondom a következő: szinte lehetetlen feljebb jutni a ranglétrán. Hiába képezi magát az ember folyamatosan, hiába beszél nyelveket, hiába gürcöl látástól vakulásig, hiába a tapasztalat, ha egyszer az őskövületek nyugdíj mellett is megtartják zsíros állásaikat és szinte kirobbanthatatlanok a székeikből.

 

Rengetegen vagyunk, akik szeretnénk előrébb jutni, jobban keresni, felelőségteljesebb pozícióba kerülni, mert úgy érezzük megdolgozunk érte és meg is érdemeljük, de egyszerűen nincs rá lehetőség.

 

Nálunk az átlag életkor 40-45 év körül van, amibe beletartoznak a gyakornokok is a tojáshéjjal a fenekükön, de a 75-80 éves nyuggerek is, akik itt rontják a levegőt időtlen idők óta.

 

Nem képesek olyan intenzitású munkára, mint a fiatalabbak, sokkal több hibát vétenek, ami természetesen rajtunk csattan, nem értik meg, hogy eljárt felettük az idő, ideje lenne az unokákkal foglalkozni és átadni a terepet. Ehhez képest majdhogynem itt halnak meg az irodában..Na ez az igazi terror!

 

Mi pedig várhatjuk a csodát mindhiába...

 

Üdvözlettel: Illés

Továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.com címre! Az érdekesebb kommentekből is szemezgetünk. A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni