Következzen kgl története, aki 18 hónapon keresztül próbált állást találni magának sikertelenül, a végén már kenyérre sem volt pénze.

Számítógép programozó/rendszergazda voltam több mint 25 évig, 6 nyelven profin programoztam, további 4 nyelven is eléggé jól, de abban nem voltam profi. Mindenféle szaktanfolyamokat, továbbképzéseket elvégeztem amiket csak lehetett és érdemes volt, így 14 különböző oklevelem volt a szakmai papírokon túl. Még annó lyukkártyás gépeken kezdtem dolgozni.

Az utolsó munkahelyem a Matáv volt, ahol az országos internet gerinchálózatot építettük ki és üzemeltettük. A Matávnál kaptunk egy új fiatal főnököt, akinek az első ténykedése az volt, hogy aki nála idősebb volt azt kirugta.

Én is lapátra kerültem 45 évesen. Még az sem számított, hogy a legtöbb kollegámat én tanítottam be annó amikor felvették őket, az egyik legtapasztaltabb voltam a csoportban.
A legmagasabb beosztásom szervezési és számítástechnikai osztályvezető volt sok évig egy másik cégnél, de azt szándékosan csődbe vitte a tulajdonos és így megszünt.

18 hónapig voltam munkanélküli, pontos listát vezettem, hogy milyen munkákra, melyik hírdetésre, melyik céghez jelentkeztem. A 18 hónap alatt több mint 400 céghez jelentkeztem, mindössze kb 30-40 cégtől kaptam visszajelzést a jelentkezésemre, de azok is főként robotok álltal küldött semmitmondó sablon levelek voltak.

 

Őszesen 7 céghez hívtak be elbeszélgetésre, de egyik helyen sem vettek fel nyílván az életkorom miatt. A fizetés nemis igen került szóba. 1 cég volt összesen, amelyik azt mondta, hogy túlképzett vagyok az adott feladatra, így azért nem vesznek fel, mert úgysem maradnék ott hosszú távon. A többinél csak azt mondták, hogy pont ilyen embert keresnek mint én vagyok, majd értesítenek. Na azóta is várom, hogy értesítsenek.

 

A végén már elmentem egy kőműves mellé segédmunkásnak, mert felkopott az állam. Jó pár hónapig kevertem a betont meg a maltert, mire egy régi ismerősöm bevitt a cégéhez protekcióval, egy olyan állásra, amire több mint 200-an jelentkeztek. Azóta is ott dolgozom, pedig ennek a munkának semmi köze a számítástechnikához.

A legbosszantóbb az volt az álláskeresés során, hogy amikor már kenyérre sem volt pénzem és behívtak egy egész napos interjúra vidékről Budapestre, akkor még az utiköltséget is buktam. Soha meg nem kérdezte egyetlen hr-es sem, hogy van-e pénzem utiköltségre.

 

Nagyon sok pénzt költöttem el a 18 hónap munkakeresés alatt arra, hogy leveleket írjak, fentartsam a netet, hogy legalább lássam a hírdetéseket és minimum email-ban tudjak jelentkezni. A sok telefonszámláról meg ne is beszéljünk. Kész anyagi csőd volt az egész, lelkileg rettentően megviselt a bizonytalanság és a reménytelenség.

Továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.com címre! Az érdekesebb kommentekből is szemezgetünk. A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre várja Erynnis.