Sokszor megkérdőjelezitek egy-egy történet "terror" mivoltát, most azonban úgy hiszem senki nem fog csalódni. Cukorbeteg olvasónk, aki nem mellesleg egy súlyos balesetben majdnem elveszítette lábait, eladóként dolgozik. Munkatársai csúfolódnak vele, gúnyolják, pokollá teszik egész életét.

Mindíg azt hallom, hogy a betegeknek be kell illeszkedni az egészséges társadalomba.Aki tud dolgozzon, és így nem lesz a társadalom nyakán élősködő.Na nem ilyen szavakkal , de a lényege ez a sok orvosi jótanácsnak,és az emberek is ezt várják el tölünk betegektől.Csak röviden a betegségemről

Súlyos autó balesetem után többször műteni kellett a lábam ami így is alig maradt meg,most vas van benne. Ekkor 19 éves voltam, mire gyógyulgattam volna elővett a súlyos életveszélyes 1-es tipusu cukorbetegség.Ekkor 21 éves voltam mivel munka viszony kell a leszázalékoláshoz ezért sehonnan sem kaptam egy fillért sem a szüleim ha nincsenek akkor én sem vagyok.

Az első adandó alkalommal amikor egy kicsit össze szedtem magam,ezelött nyolc hónappal elmentem dolgozni.ROSSMAN üzletláncban eladónak, hogy felvettek ezért nagyon hálás vagyok, mert elmondtam mi a bajom, és a főnökség azt mondta , ha lemegy a cukrom vagy enni kell, akkor ne tartsam vissza magam, mert ez fontos .

Igen ám de a főnökség nem itt van ebbe a kisvárosba ahol én dogozom, és nem tudhatja, hogy a kiskirálykodó helyi főnökasszony és annak barátnője, meg a biztonsági őr nap mint nap kicsufólnak lealáznak, lebunkóznak,le lustáznak,stb.Ez annyira fáj mert mindent megteszek ami erőmből telik, de nekik semmi sem jó. Ők bent a rakrárba hangosan kacagva kibeszélnek,míg én pakolom az árut és még a pénztárba is én megyek mert ők ki sem jönnek a raktárból.

Nemtudom a stressz az oka vagy az hogy nem eszem egy falatot sem, de leszalad a cukrom és remegek, ekkor azt mondja a főnök asszony hogy ez hiszti és ha eszek akkor annyival később órával mehetek haza.Na így is mindíg tovább maradok,de ha eszek akkor egy órát még elvárja, hogy rá dolgozzak 6-óra helyett én 8-10 órákat dolgozom 50- ezerért.Mostmár úgy megútáltam őket,hogy az áhított munkámat másik munkahely nézésével felkívánom hagyni. Szóval kiútáltak mert beteg vagyok, és betegen dolgozom.

Én mindent megteszek ,de nem engedik a szerencsésebbek akiknek nincs ilyen bajuk hogy,jókedvel dolgozhassak..Mostmár szorongok ha menni kell dolgozni, és egyre többet rakoncátlankodik a cukrom.Fáradt vagyok, csúnyának és szerencsétlennek érzem magam. Ha nem találok másik álást lelkileg is nyomorékká tesznek?

UI: A biztonsági őr vajon mit parancsol nekem, hogy hova rakjam ki az árut, és mit csináljak?