Hétfő van, kánikula és újabb érdekes történettel jelentkezünk.Olvasónkat informatikusként alkalmazták, de hetekig csak  üldögélt egy széken.

Jelenleg Polgáron dolgozom a polgármesteri hivatalban. A történet ott kezdődött, hogy a fiatal korom ellenérdssde
(26) már 2 éve nem tudtam munkahelyet szerezni. Aztán egyszercsak felkerestek a munkaügyi hivatalból, hogy
van egy számomra megfelelő állás, és fáradjak el a meghallgatásra. Gondoltam ez vagy gépkezelői vagy számítástechnikai
meló lesz(lévén hogy gépész és számítástechnikus végzettségem van). Nos, tévedtem.

Egy közeli intézménybe kerestek
parkgondozót. Fűnyírás, gereblyézés, alkalmanként jegyárusítás. Egy kedves mosollyal megköszöntem, hogy rám gondoltak
és a tudtukra adtam, hogy én nem ilyen munkára vágyom. Mit ad isten, pár hét múlva egy újabb levelet kaptam, amiben
már számítástechnikai munkát ajánlottak fel. Ezzel csak annyi volt a gond, hogy napi 4 órás munka, ami miatt a fizetés
alig haladta meg az akkor kapott segélyem szintjét. Napi 4 óra meló és ugyan annyi pénzt kapok érte, mintha csak
otthon ülnék egész nap? De gondoltam semmi gond, hátha később 8 órában dolgozhatok és akkor a fizu is több lesz.
Nem lett, mivel fel sem vettek. Ismét eltelt egy hónap, újabb levél érkezett. Itt kezdődött el az én kis munkahelyi
történetem.

Jelenjek meg a polgármesteri hivatalban, jött a felszólítás. Így is történt. Bementem, közölték hogy informatikus kell
nekik, és én leszek az. Mivel nem volt nálam semmi irat, ezért másnapra szintén behívtak a papír ügyeket intézni.
Meg is jelentem ismételten, de mivel a szerződésem nem volt aláiratva, ezért harmad napra megint kaptam egy időpontot.
Harmadnap megint mentem, szerződés sehol.

Persze semmi gond, mert közben rájöttek, hogy orvosi igazolás is kell ehhez,
ezért kaptam egy papírt, amivel az orvosnál kellett megjelennem. Vizsgálat legközelebbi időpontja 2 nap, hát vártam.
Elvégeztek rajtam pár vizsgálatot aztán közölték, hogy annyi bökkenő van, hogy szakorvosi szemvizsgálat is kelleni fog.
Na mondom semmi gond, megyek és megcsináltatom. Igen ám, csakhogy a szomszédos városban levő szakorvostól több mint 1
hónappal későbbi időpontot kaptam.

Nagy felháborodva közöltem otthon a szülőkkel, hogy akkor én hagyom a picsába az
egészet, mert eltelt 1 hét, minden nap úton voltam és még egyelőre semmiről sincs papírom, a szemvizsgálat pedig
1 hónap múlva lesz csak meg. Erre kaptam a biztatást, hogy ne adjam fel, mert biztos van valami megoldás. Ez pedig
a szakorvos magánrendelője volt, ahol pár ezer forintért cserébe másnap meg is kaptam tőle a papírom. Igaz azt is
megtudtam tőle, hogy annak ellenére hogy az összes vizsgálat pozitív lett a szemem az marha szar és sűrgősen vegyek
szemüveget az üzletükből. Megnyugtattam, hogy feltétlenül veszek egyet és sietősen mentem is haza. Este amikor átolvastam
az igazolást, akkor tűnt fel, hogy rosszul dátumozta le, 2008-ra. Másnap ismét átmentem a szomszédos városba, aztán
írattam vele új papírt. Ezzel kerestem fel az orvosom, aki a vicc kedvéért szintén eldátumozott papírt adott.
1,5 hét után végre eljutottam addig, hogy ismét mehettem be a hivatalba az irataimmal. Természetesen megint azzal
fogadtak, hogy a szerződésem még nincs aláírva, de pár perc hezitálás után úgy döntött az illető, hogy megy és aláíratja.
Nem sikerült neki. Minden esetre másnapra már behívtak dolgozni.

Beültettek egy irodába, ahol is volt egy üres asztalom és egy székem. 2 hétig ott üldögéltem, ha meg
akadt valami meló akkor megcsináltam. Egyik reggel szóltak, hogy ne abba az irodába menjek, hanem fel az informatikusokhoz.
Így is tettem. Ebben az irodában volt 2 informatikus, akiknek volt számítógépük, én meg kaptam egy széket. Na mondom: egyre
jobb, a végén már csak állni fogok valahol. Az egyik kollega az kényszeresen csak a szexről tud beszélni, egész nap
azt kell hallgatnom, hogy ki kicsodát és hogyan dugott meg, meg mi van a szexuális életemmel. A másik meg feltehetőleg
érzelmileg instabil, mert az egyik pillanatban vigyorog mint a vadalma, a másikban meg sík ideg, és emellé jön még,
hogy pislogni sem lehet anélkül, hogy ő azt sértésnek ne venné. Minden esetre ebben az irodában is lehúztam egy hónapot,
közben javítgattam az elromlott gépeket, meg programokat állítottam, telepítettem.

Ekkor ismét jött a parancs, hogy másik irodába menjek, ott lesz számítógépem is. Meg kaptam is mellé egy nagy stóc iratot,
hogy akkor én azokat vigyem fel az ott használt egyik programba. Hoppá, de hiszen ez nem is az én munkám! Mivel a
véleményemre senki sem kiváncsi, ezért jobb híjján ezt megtettem. 2 nap múlva visszaérkeztek hozzám ezek az irakos, hogy
egy másik műveletet is hajtsak rajtuk végre. Ekkor már sejtettem, hogy azokkal ami munka lesz az mind rám vár. A kedves
kolleganők láthatóan közben megunták, hogy én ott vagyok minden nap azon a gépen, és elkezdtek furcsa mód piszkálni.
A ventillátort ne kapcsoljam be, mert rákot okoz. A rádiós magnót üvöltetik, de csak akkor ha én ott vagyok. Ha elkezdek
dolgozni a rámbízott iratokon, akkor csapkodják a fiókot vagy a könyveket, elkezdenek káromkodni meg kiabálva beszélni,
gyorsan elállítanak valamit a gépen, hogy menjek megcsinálni és megzavarjanak vele.

Emellé még hozzájön, hogy az ő
irataikat is nekem kellene csinálni, és hogy rendszeresen én kezelem a telefonjaikat, mivel ők bevásárolni mennek vagy
trécselnek valahol. Minap ismét új helyre kellett mennem, mivel 2 kolleganő egyszerre ment el szabira így a munkájuk rám
maradt. Azt már csak halkan említem, hogy miután 1-1 ügyfélen túlvannak, fennhangon kibeszélik egymás között, hogy az
mekkora egy "hülye buzi seggfej"(gyakran ezt úgy, hogy még az ügyfél is hallja). Mivel ez egy biztonsági kamerával
ellátott terem, ezért feltehetőleg a feletteseik is tudnak erről, de láthatóan senkit nem érdekel.