Üdv mindenkinek!

 

Nekem is van vicces tapasztalatom hozzánemértő de nagyonjólnézekki „HR”-es kisasszonnyal.

 

Néhány évvel ezelőtt XY nagyvállalat pénzemberével kerültem üzleti kapcsolatba. Igen gyümölcsöző üzletet ütöttünk nyélbe, néhány kreatív ötletemet is sikerült megvillantanom az ügy érdekében. A legnagyobb embernek nagyon tetszett, amit tapasztalt, és azonnal elkezdte a csábításomat a Céghez.

 

Akkoriban a saját törpebiznicem beindításával foglalkoztam, nem nagyon akartam kötélnek állni, de a legnagyobb ember állhatatos és kitartó volt, és végül megkaptam a visszautasíthatatlan ajánlatot. Megegyeztünk, hogy mindent diszkréten intézünk, pályázok az adott pozícióra, interjúra megyek stb.

 

A meghallgatáson egy szakmailag igen jelentéktelen hölgy fogadott, előre bemagolt sablon kérdésekkel.

 

A kérdéseinél a dicsekvése volt csak visszataszítóbb, saját stabil pozícióját, szakmai múltját, a vállalat kiemelkedő pénzügyi helyzetét többször is kiemelte. Csendben hallgattam, néha elismerően biccentettem (láthatóan nagyon imponált neki) és próbáltam szóhoz jutni. De nem sikerült beszámolni szakmai sikereimről, referenciámról, de még arról sem hogy kerültem a Céghez, miért vagyok itt.

 

Amikor a hölgy kb 50 perces monológja végéhez ért, közölte majd értesítenek. Hát nem sok állásinterjún voltam életemben, de azt tudom, hogy ez a mondat nagyjából mit jelent. (kb: sose hívlak többé faszkalap)

 

Telt múlt az idő, eccercsak megcsörrent a nagyember hogy mi újság, miért nem jelentkezetem. Én? De hát két hete várom a HR visszahívását, szartok rám. Két nap múlva a folyoson teljes bizniszdresszben összefutok a HR kolleginával aki eléggé kiakadt, hogy az Ő beleegyezése, minősítése nélkül, nahát mik vannak. Egy kicsit megpróbált furkálni, ártani itt-ott, kellemetlenkedni, lejáratni, személyes harcot hirdetett ellenem. Szerencsére nekem minden ötletem megvalósult, szépen hoztam a profitot, lépegettem felfelé a ranglétrán, ezzel párhuzamosan a kisasszony hibát hibára halmozott, dilettantizmusa nyilvánossá vált.

 

A sors úgy hozta, hogy kinevezésem után közvetlen nekem jutott az a feladat, hogy tájékoztassam arról, nem tervezünk vele a továbbiakban. De a valóságban ez így hangzott: Látod xxxx végül mindenki a helyére kerül. Én a legfelső emeletre, te pedig az utcára.

Azóta volt szerencsém megismerni néhány HR szakembert, de valahogy a csinos huszonéves hölgyek nem tudtak meggyőzni, igen sok munkánkba volt mire megtaláltunk az igazit. Egy másik nagyon jól működő vállalattól csábítottuk el, munkájáért hálásak vagyunk azóta is. Csak nehogy tőlünk elcsábítsák…