Üdv!

 

Az én személyes tapasztalatom: azzal kezdeném, hogy középvezetőként dolgoztam egy országos cégnél, több száz dolgozó, több mint 150 iroda. Hatalmas elvárások a vezetőség részéről, feszített munkatempó, szóval megtanított a felelősségre és a döntéshozatalra.

 

5 évem alatt legalább 20, ha nem több dolgozót vettem fel, ezzel járt hogy közel 100 jelentkező önéletrajzát olvastam végig, és itt még nem volt gazdasági válság. A lényeg, hogy ma álláskereső vagyok, az elmúlt hónapokban nagyon sok önéletrajzot adtam be, interjúkon voltam, és próbamunkát is végeztem. Szeretek dolgozni, nem vagyok egy léhűtő alak, nem lábat lógatni járnék be.

 

Sok vezetővel találkoztam, és az a fajta hozzáállás amivel találkoztam néha, komolyan mondom, a legszívesebben megkérdeztem volna a főnökétől, hogy ilyen alkalmazottak mellett is olyan eredményes-e a cége, ahogy ő elvárja? Szóval nagyon bosszantó, hogy beképzelt, pökhendi, unalomból kérkedő emberek végeznek olyan munkát, amit én 150%-on csináltam, én pedig kilincsről kilincsre járok. Biztos bennem van a hiba.. :)

De ha én annak idején így viselkedtem volna, a főnököm úgy rúgott volna ki 2 lábbal, hogy egy hónapig keringek mire gravitációs körzetbe kerülök…… Igenis bosszantó hogy nem hívnak vissza, nem írnak egy e-mailt, vagy levelet, vagy hasonlót.

Sokszor azon a ponton vagyok én is, hogy jól odamondom a magamét, de azzal mit érek el? Az én önérzetemen nem sokat változtat, a másik fél meg maximum megjegyzi hogy milyen idióta vagyok… Szóval, elég fura egy világot élünk, Ez van

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!