Harminchét éves, magasan képzett számítógépes grafikus vagyok. A nyomdai előkészítés, a kreatív tervezés és a 3D grafika irányában is évtizedes tapasztalattal bírok. Két munkahelyem volt, egy főállás és egy távmunka.

Februárban a munakhelyemen elém toltak egy paksamétát, amelyből kiderült, hogy január végén közös megegyezéssel felmondtam és kivettem két nap szabadságot, mondták, írjam alá. Azt válaszoltam, hogy ez nem eljárás, de elismerem, nem vagyok sem pereskedő, sem asztalborogató típus, úgyhogy kisebb véleménynyilvánítás után aláírtam a dolgot. Őszintén, nem is sajnáltam nagyon, nem fizettek jól és egy ideje már gondolkodtam a váltáson.

Másnap felhívtam a másik főnökömet, hogy megszűnt a főállásom, mondta, hogy az baj, mert így majd több járulékot kell utánam fizetni. Két hét múlva megjelent a lakásomon a felmondásommal, arra hivatkozva, hogy kénytelen egy csomó embert leépíteni.

Mivel a portfóliómmal elégedett vagyok, tapasztalatom is van, nagy reményekkel láttam hozzá az álláskereséshez. Itt kezdődik a probléma, ami miatt írok.

Február óta több mint 70 hirdetésre jelentkeztem. Én is folyamatosan hirdetek, tehát az én hirdetésemre is jelentkezett közel tíz cég. Ennek ellenére összesen 3 állásinterjúra hívtak be.

Az elsőnél 2 percen belül kiderült, hogy "véletlenül mást írtak a hirdetésbe, mint amit szerettek volna, mert nekik nem ilyen, hanem olyan szoftverrel dolgozni képes ember kell". Mondtam, hogy a cv-mből és a portfóliómból is egyértelműen kiderül, hogy milyen szoftverekkel dolgozom, és ezek összhangban állnak a hirdetésben felsoroltakkal, de erre csak azt mondák, hogy ha ebben a szakmában akarok dolgozni, akkor gyorsan képezzem át magam. Ez azért volt kicsit megalázó, mert több éven keresztül képeztem grafikusokat erre a szakmára hivatalosan támogatott intézményekben. Sebaj.

A második interjú csodás volt, gyakorlatilag fel is vettek egy céghez, csak várjak 2 hetet, amíg kirúgják a jelenlegi art directort. Vártam, telefonáltunk, adjak még két hetet, adtam. Újabb két hét múlva mondták, hogy mégse rúgják ki, mert összeszedte magát.

A harmadik interjú ismét azzal kezdődött, hogy elmondták, hogy nem volt idő megnézni a portfóliómat és a cv-met, és ez egyébként is csak egy előinterjú. Kezdtük egy tanmesével, amiből kiderült, hogy a kreatív igazgazó, amikor első állásinterjúján egy nagyra tartott, nemzetközi reklámügynökségnél próbálkozott, azt mondta, hogy az első hónapra nem is kér fizetést, csak engedjék meg, hogy bizonyíthasson.

Ezután megkérdezte, hogy van-e családom, akarunk-e gyereket, mennyire vagyok terhelhető, mennyire fontos számomra a szabadidő. Mondta, hogy náluk nagyon sokat kell dolgozni, elvárják, hogy minden be legyen fejezve, akkor is, ha ez túlórával jár, kérdésemen, hogy fizetik-e a túlórát és milyen szorzóval, jót nevetett. Majd jött az ajánlat: mivel rengeteg olyan fiatal grafikus van utcán, akinek több szakirányú diplomája van, mint nekem (nemigen lehet ebben a szakmában itthon szakárinyú diplomát szerezni, főleg nem többet), három-négy nyelvet beszélnek (én csak angolul), és kezdő fizetésért is örömmel mennek dolgozni, és egyébként is az a tendencia az országban, hogy csökkennek a fizetések, ezért az előző cégnél kapott fizetésem kétharmadát tudja felajánlani, de természetesen csak a 3 hónapos próbaidő letelte után, mert a próbaidő időtartama alatt - arra hivatkozva, hogy a cég számára hatalmas kockázatot jelent, hogy egy idegen embert beengedjen - ennek is csak a hatvan százalékát adják oda.

Mondtam, hogy ezt az ajánlatot kicsit nehéz komolyan venni, mert honnan tudjam, hogy nem tesznek ki a próbaidő utolsó napján indok nélkül, és egyébként hol a garancia, hogy a 100%-os összeget meg fogom kapni 3 hónap után? Mondta, hogy a szavát adja, mert náluk ilyesmiből még sose volt gond. Kérdeztem, hogy mi van a bejelentéssel, mondta, hogy hát náluk mindenki be van jelentve valamennyire, úgyhogy ne aggódjak.

Mondanom se kell, nem hívtak be a második körre. Persze, nem is bántam, ki akarna ilyen feltételekkel dolgozni?

Csak az a baj, hogy azóta se jött szembe semmi, az álláshirdetésekre pedig egyre nehezebb jelentkezni, mivel manapság nem grafikusokat keresnek, hanem grafikus-operátorokat, meg webdesigner-programozókat, meg kreatív egyszemélyes marketing divíziót. Általában kezdő fizetésért.

Nem tudom, hogy valóban ekkorát változott a piac, vagy én öregedtem ki a szakmából. Mindenesetre nagyon tanácstalan vagyok, kifogytam az ötletekből, az önbecsülésem meg minden egyes visszautasító levéllel, amiben leírják, hogy nem hívnak be interjúra kicsit kisebb lesz.

Tudom, hogy most egy csomó lelkes kommentező tenyere viszketni kezd, hogy elmondja, hogy mennyire megérdemlem, és úgyis én vagyok a hibás, de mivel nem állok messze attól, hogy magam is így gondoljam, megkérek mindenkit, hogy próbáljon építő jellegű megjegyzést írni.

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!