Egy éve elvették a rokkant nyugdíjamat az akkori törvények szerint. Bár állapotom nem változott, levették 50%-ra, ami azt jelenti, hogy rehabilitálható vagyok. Csak azt nem tudom, hogy, amikor pszichikailag jobban tönkretettek. Eleinte bizakodva néztem a jövőt. Ami az életemben a legjobb volt, elvégeztem az ECDL tanfolyamot. Utána küldözgettek több helyre, de kiderült, hogy több csoporttársamat is ugyanoda küldték.

Volt, ahol egyikünket sem alkalmaztak, de ha én kapnám meg az állást, rosszul érezném magam, mert úgy érezném, elárulom őket. Ha nem, akkor azért mert nekem nem sikerül. Most jelenleg van munkám, de sajnos nem hosszútávú. És nem a képzettségemnek megfelelő. Azt nem tartom korrektnek, ha egy összeforrt csoport tagjait egy helyre küldik. Egyébként tudom, hogy nekem, már úgyse sikerül, mivel nem vagyok cicababa, újabban még takarítani is legtöbb helyre ilyeneket keresnek. Ami a mobilitást illeti, utazni nem nagyon tudok, de ha biztosítanának lakást vagy szállást hosszútávra, még a Dunántúlra is elmennék.

Az államnak is tenni kellene azért, hogy legyen az embereknek kedvük dolgozni. Én mindent vállalnék, amire képesnek tartom magam. A másik dolog az, hogy nem csak addig kellene alkalmazni a munkavállalót, míg az államtól kapják a támogatást, hanem, ha szükség van rá, továbbra is.

A megváltozott munkaképességűeknek nagyon nehéz elhelyezkedni, különösen 50 év körül, főleg hogy sajnos még mindig jelen van a protekció is. Ezen el lehetne gondolkodni

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com