A főnököm egy hárpia

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!


A főnököm, aki egy 50 év körüli hárpia lassan kezd az agyamra menni. Számtalan idegesítő tulajdonsága közül az egyik leginkább kibírhatatlan, hogy állandó jelleggel azt állítja, hogy ő mondott nekem valamit, csak én nem emlékszem rá. Ez különösen akkor szokása, ha valamiért le akar szúrni, de ettől függetlenül is az egyik hobbija, hogy engem feledékenynek tüntessen fel. Természetesen ezt mindenképpen mások előtt hangoztatja, hogy még kellemetlenebb legyen a dolog. Ráadásul tényleg nem vagyok szétszórt és feledékeny, de ez őt nem érdekli, rám szállt és elhatározta, hogy kikészít.Jó úton halad.


Amikor ez a történet már vagy huszadszor megesett, akkor elszakadt nálam a cérna és kifakadtam. Megpróbáltam kiállni magamért, de ezzel sem sikerült előrébb jutnom, Ordítani kezdett velem, persze a többiek előtt, kifejtette, hogy nem csak feledékeny de egy pimasz kis taknyos is vagyok, aki szemtelen és egyébként is szégyelljem magam. Ja, megjegyzem, hogy 32 éves múltam és korábban ezzel a hozzáállással még nem találkoztam. Mindez a helyzet egyébiránt azért alakult ki éppen, mert nem talált egy papírt, ami később rejtélyes körülmények között előkerült, szóval csak ürügy volt az ordítozásra és a személyem sárba tiprására.


Sajnos lassan kezdek teljesen kikészülni lelkileg és fizikailag is. Konkrétan egészségügyi problémák alakultak ki nálam köszönhetően ennek a kiállhatatlan nőszemélynek. Rendszeresen szorít a mellkasom, görcsöl a gyomrom és a hangulatom is állandóan ingadozik. Jártam orvosnál is, mert az első tünetek megjelenésénél nagyon megijedtem, de nem találtak semmit, csak azt tanácsolták, hogy kerüljem a stresszt és a stresszes helyzeteket. Remek...


Az az igazság, hogy ha tehetném, akkor azonnal munkahelyet váltanék, de a környékünkön nem nagyon dobálják az ember után a jobbnál jobb állásokat, arról nem is beszélve, hogy mai világban az a nonszensz helyzet állt elő, hogy 32 évesen is öregnek számítok, szóval szinte lehetetlen a helyzet. Pénz nélkül pedig nem lehet élni, szóval marad a mellkas fájdalom és a görcsölés, ki tudja meddig.

 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com