Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Kedves blog olvasók és szerkesztők!

 

Nemrég olvastam az önök blogján egy történetet, ahol az egyik levélbeküldő hasonlóan járt mint én. Az ő nyaralását is tönkretették és az enyémet is, sőt, majdnem a házasságom is ráment a főnököm szemétkedésére. Minden ott kezdődött, hogy feleségemmel kitaláltuk, hogy idén nyáron végre tényleg elmegyünk nyaralni valami szép helyre. Az utolsó 5 évben ugyanis nem jutottunk tovább a Balatonnál, meg amúgy is ígérgettük már Kanadában élő rokonainknak, hogy végre meglátogatjuk őket. A pénzt a tervezett 3 hetes utazásra már tavaly nyáron elkezdtük kuporgatni, szerencsére nincs hitelünk, adósságunk, de ennek ellenére lemondásokkal járt, hogy összejöjjön a közel 2 millió forint.

 

Amikor márciusban már láttuk, hogy valószínűleg minden adott lesz az utazás megvalósításához bementem a főnökömhöz megbeszélni jó előre, hogy augusztus 8-tól venném ki a rendes éves szabadságomat. Ahogy az levelemből nyilván már egyértelművé vált, nem sikerült elutaznom, most is itthon ülök, és kénytelen vagyok minden nap munkába állni. A lényeg, hogy a főnököm bár nem szereti, ha valaki ennyire előre tervezget, de belement a dologba, Fel is írta, hogy biztos ne legyen elfelejtve és abban maradtunk, hogy visszatérünk rá, majd szóljak legalább két héttel előtt újra.

 

Így is ettem, július végén bementem az irodájába ismét és szóba hoztam, hogy akkor mennénk utazni és kivenném a szabadságomat. A kedves főnök úr egyből határozottan mondta, hogy szó nem lehet róla. A repülőjegyet már mi is megvettük, én meg azt hittem rosszul hallok. Amikor észrevette, hogy csodálkozom, közölte, hogy bár valóban erről volt szó korábban, mégsem mehetek, mivel két hetet táppénzen töltöttem még májusban, mert felnőtt fejjel beszedtem egy bárányhimlőt.Mondtam, hogy nem ebben állapodtunk meg és már megbeszéltük a feleségemmel,a rokonokkal, megvan a jegyünk, a biztosítások befizetve, stb, de ez hidegen hagyta. Választhattam, vagy elutazok, és egyből a visszatérés után kereshetek új munkahelyet, vagy hagyom magam zsarolni. Sajnos az utóbbit kellett választanom, mert nekem nem úgy tűnik, hogy ma csak úgy dúskálni lehetne a jobbnál jobb álláslehetőségek közt. Persze olyan pipa voltam, hogy legszívesebben ott helyben agyonütöttem volna a főnökömet, de ez csak ábránd maradt.

 

Otthon is nagy balhé lett, feleségem nekem ugrott, hogy ennyit nem tudok elintézni, akkor csináljak, amit akarok, szóval ment a hadd el had. Végül rendeztük a dolgot, de ő elutazott én pedig itthon maradtam, a szabadságomat meg majd kivehetem ősszel valamikor.Pénzt nem sokat buktunk ezzel a nyilvánvaló aljassággal, de tönkre ment az egész nyaram és várhatok ismét legalább egy évet, hogy végre én is elutazhassak.

 

K. K.