Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Tisztelt Blog Olvasók.

Én hosszas gondolkodás és kézmorzsolgatás után írom le gondolataimat.

Az én munkahelyem egy nagyszerű munkahely volt, majd jött egy vezető váltás és maga a pokol lett. No nem csak azért mert a változások mindig hoznak magukkal valami rosszat, hanem azért is mert a politika egyszerűen letarolja, megalázza, kiközösíti, ellehetetleníti, majd végül ki rúgja az embereket.

Én egy szociális otthonban dolgozom ahol felnőtt értelmi fogyatékos emberekkel foglalkozunk. Itt dolgozik az én életem párja is aki egy nagyszerű szakember. Az előző vezetésben ő vezetőpedagógus volt, és mindenki nagyon szerette őt ( ami lássuk be hogy nagyon ritka eset, mert a főnököt általában nem szeretik ), viszont volt egy hasonló végzettségű hölgy aki nagyon szerette volna megkapni az ő helyét, de az akkori vezetőség ( akik nagyon magas végzettségű, és nagyon magas színvonalú szakmai tudással rendelkeztek) úgy ítélte meg hogy, nem való vezetőnek, mert túlságosan rapszodikus, és embertelen. Nem beszélve arról hogy hihetetlen módon befolyásolható, és igazságtalan. Ő az a fajta ember akit igyekszik mindenki nagyon messze elkerülni.

Talán első olvasatra durvának hangzik mindaz amit erről a hölgyről leírtam, de kérek mindenkit olvassák figyelmesen soraimat.
Mivel az előbb említett hölgy szülei, szomszédok egy magas rangú politikai vezetővel, sikerült elérni hogy ez a diktatórikus beállítottságú ember legyen szeretett intézményünk részlegvezetője. Sajnos integráltak minket is, így egy nagy megyei intézményhez tartozunk.

No ez a hölgy elkezdhette rettenetes bosszú hadjáratát, és számos embert kirúgatott aki az előző vezetés alatt dolgozott. Az anyaintézet vezetőinek a valagát minden nap fényesre nyalta, és az ő elmondásai alapján cselekedett az ottani vezetőség. Annyira nyeregben érzi magát, hogy az én párom ellen is bosszút forralt. A párom gyesen volt, és a telephelyvezető azt mondta : "remélem sokat lesz beteg a gyerekük, mert akkor XY sokat lesz táppénzen és ezért akár ki is rúghatom "

Hát ki az az embertelen szörnyeteg aki azt kívánja hogy egy gyermek sokat legyen beteg? Hogyan születhetnek ilyen és ehhez hasonló gondolatok egy ember fejében? Meg tudtam volna fojtani, de sajnos nem tehettem semmit, mert mi ebből élünk és a csekkeket fizetni kell, étel kell, otthon kell.Így hát hallgatunk.

Míg a párom vezető beosztású volt, egy roppant rossz természetű családanya aki szintén kollégánk, nap mint nap járt hozzánk, és a jelenlegi telephely vezetőt szidta átkozta. nagyon a terhünkre volt, és nem vette észre magát. nagyon durván összevesztek a telephely vezetővel, kicsin múlott hogy majd megölték egymást.rettenetesen durva volt köztük a viszony. ma ez a két nagyon rossz ember irányít mindent. urai életnek halálnak. Intézményünkből eltűnt a szakmaiság, ma már nem a lakók az elsők. Most minden a seggnyalásról szól.Mennyire tudunk megteríteni, mennyire szép az asztaldekoráció, mennyi pénzt tudunk költeni a flancolásra, és hogyan tudják magán célra fordítani az intézmény, a lakók vagyonát. Magyarán hogyan kell sikkasztani.

Lakóink lukas zokniban járnak, vagy fele másban, nem kapnak elég ételt, nincs megfelelő létszámú szakember akik fejleszthetnék őket, a vezetőséget pedig csak az érdekli hogyan tudnak belőlük hasznot húzni. Minden dolgozó retteg hogy vajon a két diktátor mikor kit támad, és vajon miben találnak kivetnivalót.Félünk minden nap, utálkozva megyünk be, és rettegve megyünk haza. A két vezető pedig nap mint nap páváskodik, lenézően, lekezelően, és mindenhatóan osztogatja tovább, parancsait.

Ma már a sokadik megpróbáltatáson vagyunk túl, és holnap is oda megyünk, és tesszük a dolgunkat, csakúgy mint ebben az országban nagyon sokan, önök is.

Ha valamennyi megaláztatást, sértést, lenézést, megbántást, durvaságot,és fájó dolgot leírnék önöknek, azt hiszem egy igencsak hosszú, nagyon sok oldalas irományt kellene bemutatnom.
Remélem "rövid" történetem egyedülálló és ez csak kevés alkalommal fordul elő. Abban bízom hogy megváltoznak a dolgok és jó irányt vesznek. Egy lakóm ma ezt mondta nekem :"hát Papa! Ezek csak szeretnének olyanok lenni mint te, de hiába,nem fog nekik menni. Ezekben minden el van romolva. "Ahhoz hogy valaki jó ember legyen, nem kellenek diplomák, nem kellenek égig érő kapcsolatok. Elég ha figyelünk egymásra, és megértjük egymást.

Mindenkinek azt kívánom soha ne érje önöket olyan megaláztatás, amiket mi nap mint nap megélünk.