Kirúgtak, mert a személyügyi irodában vártam

Sziasztok!  

Muszáj kiírnom a dühömet magamból. El sem hiszem, hogy ilyesmi megtörténik, főleg egy neves, nagy, komoly cégnél... Előzmények: 2012. szeptemberétől munkanélküli vagyok. Sok pályázatot elküldtem állásokra, stb. Amit egy becsületes munkanélküli megtesz azért, hogy miharabb újra hasznos tagja legyen a társadalomnak... 2013. január közepén küldtem el az önéletrajzomat egy internetes állásportálon hirdetett pozícióra. A céget nem nevezték meg. A feltételeknek megfeleltem.

1 hét múlva hétfőn (végre, 4hónap után az első hívás!) hívtak, menjek interjúra. Naná, hogy megyek, mikor, hol?! A cég egy magyar tulajdonú bank leányvállalata, Budán. Kedden mentem interjúra, jól sikerült, a vezérigazgató nővel és a terület osztályvezetőjével interjúztam. Minden kérdésre kitértünk, bér és munkaidő is megbeszélve. Jól sikerült, majd jelentkeznek. Szerda. E-mailt kapok a vezérigazgató nőtől, benne egy névre szóló ajánlat, munkaköri leírás és tájékoztatnak, hogy felvettek és amennyiben elfogadom az ajánlatot, aláírva küldjem vissza nekik. Elfogadom, visszaküldöm, udvarias e-mail, közlöm, hogy rendben, stb, Boldogság, van állásom!!! Csütörtök, vezérig nő hív: Jaaaaaaaaj! Óriási hibát követtem el! (Ő) A lényeg: Nem nekem akarták a névre szóló ajánlatot, munkaköri leírást és e-mailt küldeni. Másnak szánták, nem is értik hogy történhetett ilyesmi. DE: 2 embert akarnak felvenni és szeretnék folytatni az interjút. Hajlandó vagyok-e ezek után is folytatni velük. (Itt kellett volna nemet mondanom és visszavonulni, de hát az ember lánya örül, ha hosszú munkanélküliség után valaki még látni kívánja). Keserű szájíz, meg kérdések, hogy ez hogy történhet meg egy ilyen kaliberű cégnél, ráadásul a vezérigazgató követ el egy ilyen hibát, de hát mindenki hibázhat. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ebből Kérdést kreáljak magamnak. Lenyelem a békát. Hétfő délután: következő interjú, szakmai kérdések, igazából az előző interjún már megbeszéltük ezeket, de ha ez kell, hát elmondom újra. Vezérig nő és osztályvezető helyettes bólogat. Megfeleltem. Helyben közlik, felvesznek. Következő hétfőn kezdhetek, addig intézzem a dolgaimat, ami a kezdéshez kell. Intézem a dolgaim, felhívok mindenkit, mégis felvettek, most másodszor is. Hurrá! Péntek: Hr-es e-mailje: küldjem el a személyes adataimat, hogy be tudjon jelenteni. (Nem vagyok hr-es, biztos így kell, de még nincs szerződésem sem, az előtt, minek jelent be?)  Elküldöm az adatokat, minden megvan. Vasárnap: Influenza. Király. Kripli vagyok, hogy lebetegszem az első munkanapomra, de sebaj, egy napom van, hogy életet verjek magamba és emberi külsővel meg tudjak jelenni. Hétfő: Nem sikerül a mutatvány, emberi külsővel, lázasan, influenzásan, hangszálgyulladással= nincs hangom, még annyi sem, mint Donald kacsának megjelenek, munkát felvenni. Kibírom, végül is, csak 8 órát kell kihúznom, utána otthon meghalhatok és irány a doki. Reggel 9. Recepció. Jelzem ki vagyok, kihez jöttem, első napom. A recepciós lány bólogat, tud rólam, még nincs kész a belépő kártyám, vendégkártyát kapok. Felkísér a tárgyalóba, itt várjak.

A tárgyalón "Személyügyi iroda" felirat. Ok, várok, biztos, majd jön a HR-es, elintézzük a papírmunkát aztán irány a munka! 30 perce várok és sehol senki... A hr-es telefonszáma nincs meg, de van okostelefonom és ott az e-mail! (mire nem jó egy okosteló...). Írok a hr-esnek, hogy itt vagyok az X. tárgyalóban, és várok türelemmel, de mégis meddig? Jó helyen vagyok egyáltalán? Nincs válasz. Várok még egy kicsit, biztos dolga van. Majd hívom a vezérigazgatót. Nem veszi fel. Nem hív vissza. Jó hát, ő a vezérigazgató, biztosan elfoglalt. Új emberek érkeznek a tárgyalóba. Megkérdezem, igen, ők is ma kezdenek. (csak jó helyen vagyok akkor). Előveszik a laptopjukat. Ez már gyanús. Rákérdezek. Kiderült, ők csak könyvvizsgálók, azt hitték én is azért jöttem. Felhívják a titkárnőt, hogy valaki jöjjön értem, de ők nem tudják kihez kéne mennem. Jön egy nő, értetlenül néz rám, ő sem tudja, hogy hova kéne mennem, de levezet 1 emeletnyit. Ott a vezérig és az osztályvezető. Már vártak. Elmondom a sztorit, hogy mi történt. Hát, nem kultiválják Nulla humorérzék. Hát igen, végülis ez az első napom. Én sem vagyok boldog az újabb baki miatt. Megmutatják az asztalom, de elromlott a gép, az IT dolgozik rajta...

Átküldenek egy másik irodába, adnak egy laptopot, olvassak addig szabályzatokat. 2-t kivégzek, ebédidő. Érzem, hogy egyre lázasabb vagyok (39 fok), alig állok a lábamon, de kibírom. Ebéd után az osztályvezető beszél a vezériggel, inkább menjek most haza, orvos, gyógyuljak meg. Ha jobban vagyok, jöjjek dolgozni. Ok, végülis megváltás és gesztus, magamtól nem mentem volna haza, mégis hogy néz az ki, hogy ez első napomon beteget jelentek. Hazamegyek. Doki délelőtt volt, kedden lesz délután. Kedd: Gyógyulok az ágyamban. Délután háziorvos. Közben nem fogadott hívás. Visszahívom, a Cég recepciója. Gondolom biztos a kisfőnököm, megbeszéltük, hogy ha végzek a dokinál, felhívom. Felhívtam, a vezérig szeretne majd velem beszélni mondta. Felhívom a vezérignőt. Nem veszi fel, háromszor próbáltam, nem hívott vissza. Szerda: A betegség konstans, délután 2-kor hív vezérignő: nem fogunk tudni együtt dolgozni, mert: nem bízik meg bennem, és szerinte nem fogok helyt állni a munkámban, ha arra sem vagyok képes, hogy az első munkanapomon rájöjjek, hogy rossz helyen várakozok és kitaláljam, hogy hova kellett volna mennem. Mondom: de a recepcióról kísértek ide, hogy itt várjak és majd jönnek értem, szerintem ez normális, hogy a személyügyi kérdéseket, mint szerződés, stb rendezzük először és utána jön a munka, pláne ha ez egy személyügyi tárgyaló feliratú szobában történik. Nem tudom, miért kellett volna gyanút fognom! Vezérig: ő akkor sem bízik bennem, és egyébként is túl sok a baki, meg nem is kerestem, mikor ő várta a hívásomat.... (MIVAN??)

Nem egyszer hívtam fel és nem hívott vissza. Tagadja a hívásaimat, pedig a telefon hívásnaplója őrzi azokat, úgy ahogy azt az e-mailemet is, amiben a hr-esnek írok, hogy hol vagyok! Amit szintén tagad, ők ilyet nem kaptak. Természetesen szerződést még nem írtam alá, mert nem készült el az érkezésemig (és távozásomig), így kvázi kirúgtak azért, mert a személyügyi tárgyalóban vártam az első munkanapomon és ezért én megbízhatatlan vagyok és vezérignő szerint a legkevésbé sem vagyok talpra esett (mert hogy fogom elvégezni a munkámat a jövőben, ha erre sem vagyok képes, hogy rájöjjek, hogy hol vagyok... mondja ő) Nem tudom igazából hány órát vagy napot dolgoztam ott, amit munkával (szabályzat olvasással töltöttem) az összesen nagyjából 2 órát tett ki. A megbízhatatlanságot tekintve: kiadtak nekem egy számítógépet (majd később pendrive-ot) szabályzatokkal és eljárásrendekkel, amik egytől egyig üzleti titkot képeznek úgy, hogy nincs aláírt munkaszerződésem, titoktartási nyilatkozatom és kötelezettségem... A pendrive továbbra is nálam van az összes szabályzattal és még ki tudja mi van rajta, nem néztem végig, de véleményem szerint ez kimeríti azt, hogy kiadtak üzleti titkokat olyasvalakinek (én), akinek ezt nem lett volna szabad. Sokkal komolyabb helyzetekben álltam meg a helyem magyar és nemzetközi szinteken is, mint ez a kis "hegyibank", ha valamiről hát a talpraesettségemről biztos, hogy nincsenek kétségeim.

 A megbízhatatlanságot tekintve elkélne nekik némi önkritika a munkamorált, telefonálást, kapcsolattartást és általában a viselkedésüket illetően. Nem méltó egy bank üzletviteléhez, hogy sorozatosan ilyen "bakikat" vétsenek. Más szemszögből: nem hiszek a sorsszerűségben, de itt sok minden jött szembe széllel, amit talán észre kell vegyek. Nem biztos, hogy itt kell dolgoznom. Lesz jobb munkahelyem. Én bízom benne, de megnézem melyik tárgyalóba ültetnek be a jövőben. Addig maradok a társadalom haszontalan tagja...

Nati