A fiatal diplomás sem ember?
Sziasztok!
Olvastam a „Nyugdíjas nem is ember” című cikketeket, ennek kapcsán gondoltam rá, hogy én is írok nektek. A posztoló arról panaszkodik, hogy nyugdíjasként, tapasztalattal, szakmával nem alkalmazzák. Nos, ha a kedves posztoló azt hiszi, hogy a fiatalok helyzete lényegesen egyszerűbb, akkor nagyon téved. Felteszem hát én is a költői kérdést, a fiatal diplomás sem ember? Másfél évvel ezelőtt diplomáztam, nem is teljesen értéktelen szakon (szándékosan nem írom le, mi a konkrét végzettségem, de annyit elárulhatok, nem büfé szakra jártam), azóta folyamatosan állást keresek. Angol felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezek, de mellette tűrhetően beszélek németül és lengyelül is. Hiába mindez, nem sikerült eddig olyan állást találnom, amely csak kicsit is kapcsolódna a szakmámhoz, vagy ahol hajlandóak lennének a minimálbérnél egy hangyányival többet fizetni.
Az álláskeresés része lett a mindennapjaimnak, mondhatni ezzel kelek és ezzel fekszem. Reggel az első dolgom, hogy átnézem a hirdetéseket a neten, küldözgetem a cv-ket, nap közben többször megismétlem a procedúrát, este pedig levezetésként szintén ezzel foglalkozok. Az eredmény siralmas. Több száz helyre jelentkeztem, kezdve az irodai melóktól, egészen az árufeltöltésig, de hiába. A legtöbb hirdető még csak annyi fáradtságot sem vesz, hogy visszajelezzen, aki mégis, az szépen közli, hogy majd szólnak, ha interjúra kell menni. Ilyenkor már tudom jól, felejtős a dolog. összesen körülbelül 15-20 személyes megbeszélésen voltam az eltelt másfél év alatt, ezek mind eredménytelenül zárultak. Volt, ahova felvettek volna minimálbérre bejelentve és kb. 20-30 zsebbe, de többnyire csak szépen elmondták, hogy majd értesítenek. Azóta is hívnak telefonon…
Volt olyan cég is, ahol megkérdezték a bérigényemet, én pedig nettó 110-120 ezer forintot mondtam rá kapásból, lévén diplomám van, nyelveket beszélek, de szinte kiröhögtek és közölték, ne is álmodjak nettó 80-90 ezernél többről. Hát köszönöm, de azt azért mégsem. Inkább alkalmasint elmegyek építkezésekre segédmunkásnak. Jó, hogy nem nekem kell fizetnem, amiért dolgozni szeretnék. Apropó, persze ilyen „munkalehetőség” is akad az interneten keringő rengeteg kamu hirdetés között.
Gondolkodtam rajta, hogy kimegyek külföldre dolgozni, de szinte az összes állást kínáló cég megpróbálja lehúzni a gyanútlan álláskeresőket. Ilyen-olyan címeken regisztrációs díjat próbálnak beszedni az embertől, meg az utazásra, lakhatásra kérik el előre a pénzt, amiről elég kevesen tudják, hogy szigorúan tilos, így sokan be is dőlnek nekik. Persze a rendőrség meg nem csipkedi nagyon magát, pedig csak végig kellene nézniük a legnagyobb apróhirdetéssel foglalkozó oldalakat és tucatjával lehetne nyakon csípni a csalókat.
Egyelőre itt tartok. Átmeneti munkákból élek, a szüleim pedig szerencsére toleránsak és támogatnak, amennyire engedi lehetőségük. Ezért én még a szerencsésebbek közé sorolhatom magam. De rengetegen vannak olyan helyzetben, hogy egyáltalán nem válogathatnak. Érettségivel közmunkára kénytelenek menni, diplomával Call centereznek, vagy épp a gyorsbüfék egyikében gályáznak. Kiábrándító a helyzet és nem nagyon látom, mikor és egyáltalán lesz-e jobb. Adtam magamnak egy határidőt, ami éppen a 2. év letelte lesz diplomám megszerzésétől számítva és ha addig sem sikerül elhelyezkednem valami tisztességes helyen, tisztességes fizetésért, akkor fogom a cuccaimat, eladogatok mindent és nem hirdetőn keresztül, hanem magán úton kimegyek valahova külföldre és szerencsét próbálok. Egyszerűen más megoldást már nem látok. Számomra nem büdös a munka, nem akarok naplopó lenni, dolgozni akarok, de nem éhbérért.
F. F.
Új állás! Új élet! Válts velünk Te is! Több ezer állásajánlat a Cvonline.hu oldalán.
Az utolsó 100 komment: