Gátlástalanul kihasználták a hotel dolgozóit
A blog olvasása buzdítóan hatott rám, úgyhogy a következő velem megesett történetet megosztom veletek. Turizmus szakirányon végezvén, és remélvén, hogy hasonló szakterületre sikerül majd felvételt nyernem, buzgón küldözgettem önéletrajzom egyik állásajánlat után a másikra. Ilyen területen munkahelyet csak a diplomaszerzésem után kb. másfél évvel kaptam. Egy campinghotelben lettem recepciós (és mint utóbb kiderült takarító, szakács, felszolgáló, pultos, medencetisztító, kertész...stb egy személyben). Én és kollégám lettünk a tisztelt vezetőség külön bejáratú háztartási robotgépei.
Félreértés ne essék! Tudom, hogy ma a turizmusban (és nem csak ott) több munkakört végez egy személy), és hogy 12 órás műszakban kell dolgozni, és szezon van. Ez nem is zavart volna, hiszen dolgozni jöttem. DE! Azokat a gátlástalan dolgokat, amiket velünk műveltek...nos, azokat nem kívánom senkinek. Én még attól féltem, hogy majd a vendégek némelyike borít majd ki.
Szóval itt van néhány ízelítő akkori „mélyen tisztelt” főnökeim húzásaiból:
- Égve hagytad a villanyt valamelyik szobában?
Oké. 1000-2000 Ft a fizetésedből levonva.
- Eltörtél egy tányért/poharat/bögrét mosogatás közben? Fizess!
Egyszer leejtettem a vasalót, és eltört a felfüggesztése, de más baja nem lett, és továbbra is lehetett használni. Kapásból 6000 Ft-ot levontak a fizumból, de gyanítom, azóta sem csináltatták meg.
- Hogy merted beütni a pénztárgépbe a fogyasztást? Szerinted ellenőrnek tűnt a vendég? Máskor ne üsd be!
Volt olyan is, hogy szegény német vendég blokkot szertett volna kérni, én meg adtam neki egy darab cédulát arról, hogy mennyit fizetett. Illetve le kellett tagadnom, hogy jó a bankkártyás terminál, és így csak készpénzben lehet fizetni. A Szép kártyáért meg csak morogtak egyet az orruk alatt, hogy jól van, elfogadjuk.
- Elfújta a napernyőt a szél! Hát nem igaz, hogy ennyire nem figyelsz oda MINDENRE!
- ( Ilyenkor teljesen kiborult, és kiabált velünk.)
- Kollégámnak: XY, gyerünk, nyírd le a füvet x száz négyzetméteren tűző napon!
Meg is lett az eredménye! De ebből én is kaptam. Tűző napon a medencéből kellett kihorgásznom az oda nem illő dolgokat, és állandóan figyelni azt a rohadt szűrőt, nehogy leégjen.
- Előfordult, hogy 12 óra helyett 15 órán át talpon voltam, mert addig nem mehetek el, amíg az összes vendég nem tért nyugovóra. Megjegyzem egy közeli településről jártam át busszal, és az utolsó 22:20-kor már elment, így ott kellett aludnom a hotelben. (Jelzem, ezt a tényt már az elején közöltem, hogy bejárós leszek, és hogy nekik gond-e. (Persze, hogy nem nekik lesz, hanem nekem, kis naiv!) Előfordult az is, hogy teltház volt a hotelben, és közeledett a munkaidőm vége. Főnököm készségesen mondta, hogy hazavisz autóval, csak maradjak még. (Még meg is lepődtem a hirtelen kedvességen). Addig is tartott! Egy óra múlva közli velem, hogy ne képzeljem azt, hogyha a vendégek meghívják őt egy pohárra, akkor nem fogadja el, így nem visz haza. Akkor mit tegyek? Teltház van! Erre megbeszélte egy párral, hogy aludhatok-e náluk az emeleten (emeletes apartmanok voltak). Hurrá! Éjszaka végighallgathattam, ahogy a pár férfi tagja színültig megtölt egy lavrot az aznap esti vacsorával.
- Esküvőknél nem fizetett plussz pénzt, mert ott maradtunk hajnalig, de a násznépről legombolta a túlóra díját.
Még sorolhatnám az eseteket. Persze joggal kérdezheti bárki: Miért viselted el ezt? Válasz egyszerű: megélhetés, mint sokunknak. És persze naiv fiatalok voltunk, hogy velünk bármit meg lehetett csinálni/csináltatni. Felmondani persze nem tudtunk, mert határozott volt a szerződésünk, és ha felmondtunk volna, akkor le kellett volna tölteni a maradék időt ígyis – úgyis (igénybe vettem egy munkaügyes ismerősöm segítségét is, de ő sem tudott kitalálni semmit). Rendkívüli felmondást nem mertünk tenni, bizonyítandó a sok szemétséget. Így hát a határozott szerződésben leírt határideig ott dolgoztunk, majd egyszerre mondtunk fel akkori kollégámmal. (Persze ő meg lett fenyegetve, hogy sehol sem kap majd munkát. Ezt elintézik!)
És végül egy kedves kis történet, amit a háborgó tudatalattimnak köszönhetek:
Dél van. Éppen váltásba jövök. Főnök úr ebédet kér. Én serényen melegíteném neki, de nem tudom, hogy mi volt előző nap az ebéd. Ja, látom, körömpörkölt. Buzgón megmelegítem, kiviszem, majd viszek még két repetát is.
Másnap Főnök asszony tajtékozva: Tudod, hogy te tegnap a kutyakaját adtad oda ebédnek XY-nak (a főnöknek)!!!!
Utólag így belegondolva, lehet benne valami. Hiszen mikor vittem az első és második repetát, a főnököm mindig mondta, hogy valami húsosabb darabokat adjak neki. Ilyen nem volt, ugyanis két nappal ezelőtt eszegették le a vendégek a húst a csontokról, így nem csoda, hogy nem talált rajta semmit. (És még szegény kutya sem kapott aznap vacsorát.)
Tudatalattim megszólalt, hogy valahogy én is toljak ki a kedves munkáltatóimmal!
Jelissia
