Ötven felett nincs kiút?
Kedves Mt blog!
Álláskeresés ügyben írok nektek és jól kipanaszkodom magamat. Ötvenes éveim elején járok, Pécs mellett élek és lassan egy éve vagyok regisztrált álláskereső. Korábban egyetlen egyszer voltam munka nélkül, még a 90-es évek közepén, akkor is mindössze másfél hónapon keresztül. Szerencsésnek is tartottam magam, mert az ismerőseink között az utóbbi évtizedben egyre többen kerültek ki a munka világából, én pedig folyamatosan tudtam dolgozni. Egészen addig, míg a cég, ahol 15 éven át folyamatosan alkalmazásban álltam az egyik napról a másikra kivonult Magyarországról. Nem volt ennek látható előzménye, ha lett volna, már akkor nekiveselkedtem volna az álláskeresésnek.
Miután megszűnt a munkahelyem, jöttek a kötelező körök, nyilvántartásba vétel, ügyintézés, minden kutya füle. Egy hét pihenő után belevetettem magam az önéletrajz gyártásba, az állás böngészésbe. Órákat töltöttem és töltök a mai napig minden egyes nap azzal, hogy végigolvassam az aktuális hirdetéseket és ahova lehet, jelentkezek is. Főként irodai, adminisztratív jellegű munkák után kutatok, de persze „minden lehetőség érdekel”, ahogy mondják. Azt kell mondanom, a munkaadók szerint én semmit sem érek. Alig egynéhány interjún jártam összesen, többnyire még csak vissza sem hívnak. Ahonnan igen, oda pedig nem kellek.
A hirdetések jelentős része pedig fiatal, 18-30-ig bezárólag keresik a megfelelő, dinamikus, kreatív, lendületes embert, aki ennél idősebb, az már számításba sem jöhet. Ennyire nem számít a tapasztalat? Az olyan irreális elvárásokról ne is beszéljünk, hogy lassan mindenhol középfokú nyelvtudást várnak el. Én papír nélkül viszonylag jól tudok németül, de ez nem mérvadó. Azt nem értem, miért feltétel olyan helyeken a lepapírozott nyelvtudás, ahol az ott dolgozók (gyerekkori barátnőm) állítása szerint sincs szükség rá, egyszerűen nem olyan a munka. Nincsenek külföldi kapcsolatok semmilyen formában.
Az már tényleg csak hab a tortán, hogy naponta futok bele több olyan hirdetésbe, amik már hónapok óta futnak, de még mindig betöltetlenek (ennek ellenére nem jeleznek vissza), vagy el sem lehet őket érni például a megadott telefonos elérhetőségen. Sem reggel, sem délben, sem este nincsenek bekapcsolva. Talán éjjel hívjam őket?
Szóval nehéz ügy állást találni, pláne, ha közelebb vagy a nyugdíjas korhoz, mint a „fiatalos, dinamikus” álláskereső archetípusához. A munkaügyi központ pedig teljesen impotens és egyébiránt még közmunkát sem tudtak nekem adni. Szóval mégis mit kéne tennem? Költözni nem tudok, a férjem munkája miatt, itt pedig csak Pécs jöhet szóba, a falvakban még elvétve sem lehet munkához jutni, még akkor sem, ha nem ötvenes, hanem fiatal az ember lánya/fia. Ha valaki járt már hasonló cipőben és talált kiutat, kérem, ne tartsa magában. Vagy ötven felett nincs kiút?
Erzsébet
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A MUNKAHELYI TERROR BLOGON!
