Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Munkahelyi terror blog!

Egy kedves hölgy barátom, nevezzük Mariannak, egy étteremnél dolgozik, mint ételkiszállító. Rengeteget kell túlóráznia. Reggel ½ 8-ra jár és bár a munkáltató a munkaidő végét 1 órás ebédszünettel figyelembe vételével határozta meg. Ténylegesen az 1 órából csak 15 percet tölthetnek evéssel, a többi időt munkával töltik. Ennek ellenére 16:30-kor sohasem végez. Az ebédek kiszállítását követően ugyanis az irodai adminisztrációban is részt kell vennie. Számítógépen rendeléseket vesz fel és viszi be a rendszerbe, számlákat és kimutatásokat készít. Emiatt évek óta minden csütörtökön és pénteken este 8-ig túlóráznia kell, de a hét minden további napjára is mindig esik 1-2 túlóra. Minimálbérre van bejelentve, a bérlapján ezek a túlórák nem szerepelnek, a munkáltató ezeket nem fizeti ki.

A munkahelyi bánásmód is elviselhetetlen náluk. A munkáltató kiabálással, megalázó hangnemmel kezel minden vélt vagy valós hibát. Rendszeresen letolást kap olyan dolgokért, amelyekért nem ő a felelős. Néha ez a főnökében is tudatosul, de tévedéséért a főnök elnézést még sohasem kért.

Mariann a megalázó bánásmód ellenére is évek óta ott dolgozik és tűr. Egyrészt azért, mert három gyermekét egyedül neveli és szüksége van a pénzre, másrészt azért, mert 43 évesen, három gyerekkel, nem könnyű elhelyezkedni. Munkahelyet váltania azért is nehéz lenne, mert alacsony keresete miatt gyermekeivel napról napra él. Nehéz lenne kivárnia, amíg az új munkahelyen megkapná az első fizetését. Ezt a helyzetet a munkaadója is érti, és a röghöz kötés tökéletes működése érdekében, Mariann fizetését nem hajlandó bankszámlára utalni, hanem heti részletekben nyomja a kezébe, bár a bérlap és a munkaszerződés havi fizetésről szól.

Az elmúlt pénteken, egy újabb, a főnök részéről útszéli stílusban előadott letolást követően, Mariannak a végső elkeseredésében kiszaladt a száján, hogy „Ha ezt tényleg így látják, hétfőn hozom a felmondásomat”. Pénteken nem jól tűrte a szokásos megalázó bánásmódot, mert egyébként is betegen dolgozott. Lázas volt, influenzás, de nem mert otthon maradni, mert azt a munkahelyén nem tűrték. A főnök szintén ott dolgozó anyja javaslatára napközben a betegség miatt átizzadt trikóját kicserélte, de dolgozott tovább. A főnöktől kapott újabb letolás este 17:00-kor történt. Ennek ellenére 18:00-ig még tovább dolgozott, de fizikailag olyan rosszul érezte magát, hogy nem volt képes a szokásos este 20:00-ig maradni. Közölte a főnök - annak távollétében a főnök helyett eljáró - anyjával, hogy most nem tud tovább dolgozni, de szombaton délelőtt bejön és ledolgozza a maradék két órát. Ez egyébként hozzá tartozott a „rendes ügymenet”-hez. Ha sok megrendelés érkezett be és pénteken már nem készültek el vele, rendszeresen előfordult, hogy szombaton is be kellett mennie dolgozni.

Ezen a szombaton állapota tovább romlott, ezért betelefonált munkahelyére, hogy sajnos nem tud bemenni. Orvoshoz ment, aki hétfőtől betegállományba vette és úgy rendelkezett, hogy Mariann jövő csütörtökön menjen vissza újabb vizsgálatra. Ma kedd van, tehát ez több mint egy hét múlva esedékes, mégis Mariann a kollégáitól azt hallotta vissza, hogy főnöke hétfőtől új embert állít be Mariann helyére, mert pénteki kétségbeesett kijelentését felmondásnak vette.

Felmondásnak számít-e az azzal történő „fenyegetés”. Mi a teendő ilyen helyzetben? Hogyan kaphatja meg a fizetését, amíg beteg és nem tudják a pénzt személyesen a kezébe nyomni.