Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Kirúgtak tegnap, azaz hétfőn a munkahelyemről, mert szerintük nagy volt a pofám. Nem az arcom, vagy a szám, a pofám, mert így mondták, szó szerint. A legnagyobb probléma ezzel, hogy köszönőviszonyba sincs a valósággal, mert a nagyjából eltelt 7 hónap alatt, amelyet a multinál eltöltöttem, legtöbb esetben a hangomat sem lehetett hallani. A közvetlen főnökömmel valóban elég csípős viszonyba kerültem, sajnos már a legelején, ugyanakkor egészen február közepéig zokszó nélkül tűrtem, hogy folyton keresztbe tett nekem. Már az elején sem voltam neki szimpatikus, holott okot nem adtam rá, hogy ellenszenvet tápláljon irántam, ennek ellenére folyamatosan éreztette velem, hogy egyáltalán nem bír elviselni.

Amikor a céghez kerültem, augusztus tájékán, szinte azonnal (teszem hozzá utasításra) jeleztem, hogy decemberben, közvetlenül karácsony előtt szeretnék két nap szabadságot kivenni. Ezt szóban és email formájában is megtettem. Akkor az volt a reakció, majd később, amikor közelebb leszünk az időponthoz, újra hozzam szóba. Amikor november utolsó hetében ezt megtette, szinte az arcomba mosolyogva közölte, már késő, beteltek a helyek, csak karácsony után enged el. Így mondanom sem kell, teljesen át kellett szerveznem az ünnepeket a családom nagy örömére…

Menet közben természetesen belekötött mindenbe, amit csináltam, hogy 3 napi betegszabadságon voltam, mert beszedtem valami vírust, szintén bökte a csőrét, lehúzott minden értékelésénél, ahol csak tudott, a kákán is csomót keresett. De úgy voltam vele, ameddig tudok, kitartok, nem tettem egy kósza rossz megjegyzést sem, mindig és mindenben próbáltam megfelelni neki. Aztán idén január első hetében ismét szabadságolás kapcsán kerestem fel, jeleztem neki, hogy március 4-én és 5-én szombaton elmennék szabadságra, így a „hosszú hétvégén” el tudtam volna utazni vidéken élő családomhoz, akiket igen ritkán láthatok. megint csak azt kaptam, hogy időben szóljak, még túl korai. Direkt rákérdeztem, ugye nem kerülhetek olyan szituációba, mint decemberben, természetesen az volt a válasz, ki van zárva. Ez persze mese volt habbal, ugyanis tegnap, azaz hétfőn, amikor is rákérdeztem, akkor mi is a helyzet a két általam előre kért szabadnappal, újfent cinikusan azt válaszolta, nem tud elengedni, hiszen már túl sokan kikérték azokat a napokat, nem tud mit tenni.

Na, itt valóban kicsit elszakadt nálam a cérna, és ha nem is indulatosan, ugyanakkor határozottan kifakadtam és számon kértem rajta az ígéretét, illetve az utasítását. Erre dúvadként nekem támadt minden kolléga előtt, hogy én nem kérhetem őt számon, egyébként is mit képzelek magamról, elege van belőlem, a nagy pofámból, ő majd intézkedik. El is rohant, majd közölte, hogy vagy aláírom ott rögtön a közös megegyezést, vagy pokollá teszi az életem és eléri, hogy magamtól lépjek ki minél előbb. Annyira ideges lettem, hogy természetesen aláírtam a papírt. Végkielégítést úgysem remélhettem a kevés eltöltött idő miatt, ilyen körülmények között nem szándékoztam volna amúgy sem maradni, így hát azt gondolom, jól tettem. Most munkát keresek.

Csak azért írtam meg mindezt, hogy jól láthassa mindenki, hiába végzed jól a munkádat, hiába próbálsz meg alkalmazkodni, ha nem vagy szimpatikus a főnökeidnek, tehetsz te akármit, nem lesz maradásod az adott helyen. Ja, teszem hozzá gyorsan, húszas évei közepén járó, rendkívül gyorsan előtérbe kerülő és végletekig számító hölgyről beszélünk, aki a gyorsan jött hatalmát igyekszik kiaknázni, amennyire módjában áll.

D.

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot.