Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Tanácsot szeretnék kérni egy kissé rendhagyó ügyben. Azt hiszem, nem szeretném perre vinni a dolgot. Csak az lenne a kérdésem, hogy érdemes-e beadni a kártérítési igényemet? Szükséges tudni, hogy egyrészt 7 hónapos várandós vagyok, és multinacionális cégnél dolgozom, ahol a vállalati kultúrába elvileg az ilyesmi nem fér bele. A héten történt egy olyan esemény, hogy a folyosón összeütköztem a felsővezetés egy tagjával. Ebből még nem is lett volna probléma. Haladtam tovább. Ekkor agresszívan rám kiabált: „Bocsánat, he …” Olyan hangsúllyal, ami arra utalt bármelyik nyelven, hogy nekem kellene bocsánatot kérnem tőle. Erre, mivel nem tartottam jogosnak, egy indulatszóval reagáltam. Ezután ő kijött utánam a folyosóra és továbbra is agresszíven számonként, ez kamerákon is látható (2016. 06 14., 15-16h között, IV emelet, A vagy B lift )

Olyan indulatot láttam rajta, h tartottam tőle, hogy esetleg megüt. Ezért a lehető legnyugottabban próbáltam vele beszélni. Többszörösen hangsúlyoztam, hogy „terhes nőknek nem megyünk neki”. Ezt követően behívatta a csoportvezetőmet, aki alá tartozom, számokérve, hogy milyen megengedhetetlen a magatartásom. Ennek pár percen belül híre is ment a közvetlen munkatársaim között, hogy én milyen bajkeverő vagyok és micsoda incidens történt. Emiatt úgy érzem, hogy emberileg ellehetetlenítettek és lejárattak a munkahelyemen.

Emellett olyan nagy stressznek tettek ki egy 7. hónapban levő kismamát, hogy másnap kénytelen voltam kérni a nőgyógyászomtól igazolást, hogy potenciálisan problémát okoz a további munkavégzés, ezért vegyen táppénzre. Két éjszakán keresztül nem aludtam egyáltalán, annyira ideges voltam. Remélem, hogy a kisbabának ez nem okozott maradandó problémát.

2014 márciusa óta vagyok a cégnél. Munkámat mindig lelkiismeretesen végeztem, mutatóim minden területen jók voltak, csoporttársakkal jó viszonyt ápoltunk. Ha szükséges volt, helyettesítettem, túlóráztunk, ahogy aktuálisan a cég érdekei megkívánták. Amikor megtudtam, hogy várandós vagyok a kezdeti rosszullétek miatt táppénzen voltam. De mivel gyermekeim apja nyirokcsomó rákos, kemoterápiás kezelés alatt áll, ezért 2016. május 9-én visszajöttem dolgozni.

Úgy terveztem, hogy 2016. augusztus 8-tol veszem ki a szülési szabadságomat. 120 km távolságból járok be dolgozni. Ez azt jelenti, hogy minden nap 4:30-kor keltem és este fél 8-ra voltam otthon. Munkából nem késtem, kivéve, ha a vonat késett. De ezt minden esetben jeleztem a csoportvezetőnek SMS-ben. Nyilván magáért az összeütközésért nem volt senki hibás, ellenben, ami utána következett, az véleményem szerint nem megengedhető egyetlen cég életében sem.

Úgy érzem ezzel az incidenssel lejáratott és ellehetetlenített a munkahelyemen, illetve potenciálisan veszélyeztetett, extrém stressznek tett ki, aminek legrosszabb esetben a végkimenetele koraszülés is lehetett volna. Úgy gondolom, már így is túlságosan nagy ügy kerekedett egy folyosón való összeütközésből, ha nem veszélyeztetnek engem és a kisbabát potenciálisan, illetve nem járatnak le a munkatársaim előtt, akkor én nem is foglalkoztam volna vele. Így viszont, mivel nem tudok dolgozni, jelentős anyagi kár ért. Anyagi és nem anyagi kártérítésként összesen két havi munkabéremet szeretném kérni. Van értelme elküldeni ezt a HR-nek? Vagy felejtsem el?

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!