Tisztelt Mt!

Egy olyan dilemmáról szeretnék nektek írni, ami hozzám hasonlóan sokakat érinthet. 27 éves nő vagyok, az egyetem után hamar sikerült elhelyezkednem, nem a szakmámban, de nem bánom, szeretem a munkámat. Rendezett családi körülmények között nőttem fel, nem voltak napi gondok a családomban, de a válság nekünk is betett. Sajnos a szüleim beleestek a devizahiteles csapdába, erről oldalakat lehetne írni, de nem teszem. A lényeg, hogy miután elköltöztem otthonról, a szüleimet is igyekeztem támogatni lehetőségeimhez képest, de az önálló életemet is igyekeztem elindítani. Összeköltöztem a vőlegényemmel, akivel immár 4 éve élünk boldog házasságban. És ahogy a legtöbb házasságban, nálunk is előkerült a gyerekvállalás kérdése.

A férjemmel mindketten odavagyunk a gyerekekért. Amikor tini voltam, nagy családról, sok kis édes gyerkőcről álmodoztam, de ahogy nőtt be a fejem lágya, úgy csökkent a tervezett gyermekek száma is a fejemben. Viszont a lelkesedésem nem csappant meg és nemrég abbahagytam a fogamzásgátló szedését. Nem partizánakcióról van szó, a férjemmel átbeszéltük a dolgokat és megállapítottuk, készen állunk rá. Nem 40 évesen szeretnék veszélyeztetett terhes lenni, a kortársaim közül már így is rengetegen édesanyák és az ő boldogságukat látva jól tudom, nekem is ez hiányzik igazából az életemből. Csakhogy itt jön a bökkenő.

A munkahelyemen remek, mondhatni idilli viszonyban vagyok a munkatársakkal, a főnökeimmel, így nem gondoltam volna, hogy egy ebédszünet alkalmával lezajló beszélgetésnek negatív végkimenetele is lehet.Történt ugyanis, hogy a közvetlen főnökömnek megemlítettem, hogy tervezzük az első gyermeket a férjemmel. Nem vártam sem bátorítást, sem gratulációkat (mihez is kéne még?), de azt a fajta demoralizáló reakciót sem, amely egyfajta hegyibeszédben csúcsosodott ki és intelmekkel, figyelmeztetésekkel ért véget.

A főnököm indulatosan kötötte a lelkemre, hogy ha jót akarok magamnak a cégnél, akkor leteszek az "idő előtti" gyermekvállalásról. El kell döntenem, hogy szülök, vagy dolgozni akarok, mert ha a szülés mellett döntök, a cég mindenképpen módot talál rá, hogy megszabaduljon tőlem. Azt is megtudhattam, hogy nem én lennék az első, akinek bár a munkájára nézve teljes métékben elégedettek voltak vele, de miután állapotos lett, eltávolították a cégtől. Állítása szerint mindig megtalálták a módját, hogy a törvényeség látszatát fenntartsák. Azt is megkaptam, hogy okos, intelligens nő ennyi idősen nem foglalkozik a gyerek kérdéssel, a karrierjére koncentrál, legyek én is okos és intelligens, ha szeretnék náluk maradni. A mézesmadzagot is elhúzta előttem, előléptetéssel kecsegtetett és lényegesen több fizetéssel, ha "okosan" csinálom a dolgokat.

Mivel nem óhajtottam vitatkozni olyan dologról, amiben amúgy sem egy ilyen szempontból teljesen inkompetens személy adott tanácsot, így meghallgattam és ennyiben maradtunk. A döntésemet úgy sem tudta befolyásolni, de legalább tudom, hogy mire készüljek, ha teherbe esnék. A férjemnek is elmeséltem ezt a beszélgetést, ő is azon az állásponton volt, hogy megoldjuk a dolgokat. No meg mondott néhány olyan jelzőt a főnökömre, amelyet nem idéznék.

Viszont azon elgondolkoztam, hány munkahelyen lehet hasonló a vezetőség hozzáállása és hány nőt sikerült már lebeszélni a szülésről, ilyen, vagy olyan indokkal. Folyamatosan olvasom, hallom, hogy egyre később vállalnak a nők gyereket, egyre alacsonyabb a születések száma, a mindenkori kormány pedig aggódik és próbálja ösztönözni a nőket. No persze, ez biztosan így van, de kérdem én; mit érnek el vele? Ameddig a cégek csak a profitot figyelik és a munkavállalókkal bármit megtehetnek valódi következmények nélkül, a helyzet nem is fog változni. Engem nem tudtak megtörni, mert bármi is lesz, számíthatok a férjemre szerencsére, de mi a helyzet azoknál, akiknél nem ennyire stabil a háttér? Szüljünk 40 évesen, vagy egyáltalán ne, csak hogy a cégeknek és döntéshozóiknak jó legyen?

Tisztelettel: Gy.

Tisztelt Munkahelyi Terror!

Sokszor olvasom a blogot, és úgy gondoltam én is elküldöm a saját történetemet. Habár még csak tanuló vagyok (kereskedelem), de rendszeresen kell gyakorlatra járnom (2 hetente) az egyik nagy magyar lánc üzletébe. Nem mondhatom, hogy nem szeretem csinálni, nagyon jól kijövök a munkatársakkal, mindenki igyekszik segíteni, hogy belerázódjak a dolgokba. Nem mondom, hogy tökéletesen végzem a munkámat, mert nem volna igaz, de csak szeptemberben kezdtem és a tapasztalat és rutin nem jön egyik napról a másikra.

Viszont a kisfőnök, aki a mindennapjaimat beosztja és irányítja, valamiért nagyon utál engem. Pedig semmi okot nem adtam rá. Minden utasítását követem, soha nem voltam tiszteletlen vele, nem szóltam neki akkor sem, amikor beírt 12 órás munkára, amit elméletileg nem is tehetne meg, tényleg nem lehetett volna belekötni semmibe, amit csináltam, mégis állandóan piszkál és úgy beszél velem, mintha én lennék a világ legvisszataszítóbb lénye. Szó szerint azt mondta, hogy tanulónak kuss a neve, örüljek, hogy lány létemre nem kell a 40kilós rekeszeket emelgetnem. Ami egyébként nem is igaz, merthogy kell, habár többnyire segítenek ilyen esetekben.

Próbáltam megbeszélni vele és rájönni, mi lehet a baj, de elzárkózott a választól. És ha lehet, még keményebben viselkedik velem. Én pedig nem tudom mire vélni. Még másfél évem hátra van az iskolából, és ugyanennyi a gyakorlatokból is. De már az is felmerült bennem, hogy abbahagyom, pedig tényleg úgy kezdtem neki, hogy szívesen végzem ezt a munkát. Nem tudom, mit kéne tennem, mert nem érzem úgy, hogy én lennék a hibás. Ezen a héten szerencsére nincs gyakorlat, de hétfőn minden kezdődik majd elölről.

Megköszönöm, ha valaki ad valami hasznos tanácsot és köszönöm, hogy elolvassátok.

Melinda

Ha Magyarország egyik legnagyobb lefedettséggel rendelkező hazai élelmiszerláncának dolgozója vagy  akkor vedd meg a lejárós szar dolgokat és dolgoz ingyen! Hol van annak a határa, hogy mit tehet meg a munkáltató az alkalmazottjával szemben.

Micsoda jelenség az, hogy a főnök kiabál mit egy idegbeteg kint a boltban (eladótérben) beosztottakkal? EZ is Magyarország egyik legnagyobb lefedettséggel rendelkező hazai élelmiszerlánca.

Milyen alapon teheti meg az alkalmazott felettese, akár esetleg hibázott az alkalmazott akár nem, üvölt vele, mint egy idegbeteg nem normális lény, trágár szavakat használva.Ez is Magyarország egyik legnagyobb lefedettséggel rendelkező hazai élelmiszerlánca.

Munkaidő után milyen alapon rendelkezik a dolgozó szabad idejével,mondván nincs kész a munkája amikor 1 ember! végez munkát..pénztáros ,árufeltöltő,áruátvevő,csemegés, zöldséges stb...de nincs kész a munkája értitek nevetséges.  úgy, hogy nem fizet az eltöltött időre.
Ez még mindig a szabolcsi Magyarország egyik legnagyobb lefedettséggel rendelkező hazai élelmiszerlánca. (Az artikulátlanul rendszeresen, ok nélkül üvöltő, káromkodó) vezetőnek (habzószájú) miért is nem kell részt venni viselkedési tanfolyamon vajon? Pedig ráférne ...

Honnan veszi a bátorságot ahhoz a vezető, hogy a naponta ledolgozott, nem fizetett,
½ órás, ebéd-pihenő időt nem engedi eltölteni,mert kevesen vagyunk és nincs rá idő  az alatt is munkára kényszeríti a dolgozót. (Napi fél óra ingyen munka, éves szinten, több mint száz óra)Nem számolva a reggeli 5,30tol nyitásig eltett időt valamint zárastól eltel időt mert úgy írjuk a be magunkat érdekes ezt nem ellenőrzik pedig lenne csodálkozás ha köztes időben ellenőriznék a országban a bolti dolgozókat mert nem annyit dolgoznak mint ami könyvelve van... Ezt persze se a munka ügyesek sem a NAV vagy bár kit nem érdekel!! (bár ha jöttek ellenőrizni máshonnan azt előre tudtuk )

Miért nincs kötelezve szigorúan a munkáltató, hogy az alkalmazottja részére kiadja a fenti időt? és teheti meg ezt éveken keresztül több száz emberel? azt hogy úgy írja be magát ahogy ők akarják direkt ilyen gyenge a rendszer de persze a főnökök azok zsírosodnak....gazdagodnak!!
Hol van a fizikai kizsigerelés határa?

Meddig stresszezheti, boríthatja ki a munkáltató a dolgozóját?
Miért nincs meghatározva egy üzlet nagyságához, árukészletéhez, forgalmához, stb-i
az optimális létszám, amivel a boltot üzemeltetni lehet?


Ha a dolgozó bár mivel kapcsolatosan bér, munkaidő, túlóra, kérdést tesz fel, válasz
„el lehet menni, senki nem köteles itt dolgozni”

Én egyszerűen vérlázítónak és aljasságnak tartom, hogy felnőtt, tisztességes dolgozó emberekkel, akiket az erejükön felül dolgoztatnak a fentieket meg lehet tenni, ki lehet zsigerelni erejüket fillérekért.

Üdv: egy eladó