Tisztelt Munkahelyi terror blog! 

Az én történetem már lassan egy éve az álláskeresésről szól. Eddig közel 10 évet töltöttem az egyik német tulajdonú műszaki multinál (ahol nem a "hülyék" vannak) Nevet konkrétan csak azért nem írok, mert  szinte azonnal kitűnne, hogy mi a cég neve, és nem szeretném őket negatívan feltüntetni, mivel szerettem ott dolgozni, az elmúlt kb.. 10 év alatt.  Amikor felkerültem, az első ilyen áruházak közt kezdem a karrieremet, mint vidékről (borsod) felkerülő, mert arra nem volt semmi munkalehetőség, megjegyezném hogy most sincs. Először a város peremkerületén volt a munkavégzés helye, majd ahogy nyílt a többi egység, úgy kerültem beljebb Budapest sűrűjébe, az egyik olyan egységbe ami később kék, majd a közelmúltban újra piros lett, igaz addigra magasabb pozícióban, majd, megint visszafokozva, de tettem a dolgomat. 

Mellesleg úgy jöttem fel Pestre, hogy se kutyám se macskám, ami azért volt egyrészt jó eleinte, mert be tudtam vállalni a plusz napokat, persze jó pénzért, mivel jól jött, hogy jobban fent tudjam magam tartani, és pénzt küldeni az otthoniakat, akiket 2-3 havonta meg is látogattam, hogy ne fásuljak bele a munkába.  Illetve a vásárlók is megkedveltek, volt nem egyszer, hogy személyesen engem kerestek, mert tudták, hogy tudom a dolgom, és értek hozzá, és ennek köszönhetően volt sok alkalom a vásárlók könyve alapján a sok dicséret is. (és ez sok maszek munkát is eredményezett) Közben szépen alakult a magánéletem, lett barátnőm, s később családom, és ekkor kezdődtek a problémák a cégnél is.  Párhuzamosan lett rosszabb a helyzet, és ezzel egy időben kezdte a bolt vezetése egyre rosszabb szemmel, azt, hogy nem vállalom már annyira be a plusz munkát, a túlmunkát, persze már akkor csak csúsztatásért cserébe.  Miért rossz az, hogy a családod a fontosabb?  Illetve az, ha megpróbál az ember kiállni magáért, és ezért szinte csak letolást kap?  így lettem a munkámban is óvatosabb, mert ugyebár féltettem azt a keveset is ami van. 

Továbbá ez idő alatt próbáltam váltani, hogy jobb legyen mindannyiunknak, a munkahelynek, és a családnak is, hogy meglegyen az a egyensúly, amit a munkaterületemhez hűen balansznak nevezünk.  Valamint a mindig is erre az egyensúlyra törekedtem minden esetben.  Csak idén tavasszal ők megelőztek, egy szép napon közölték velem, és pár kollégámmal, hogy a pénzügyi helyzetre való tekintettel, egy rendkívül nehéz döntést hoztak, el kell küldeniük pár embert, és én is köztük voltam.  No innen kezdődött igazán a nehéz helyzet.  Igaz amikor korábban váltani próbáltam, az volt a leendő munkahely elutasító indoka az azonnali rendelkezésre állás hiánya. (ugye ha te mondasz fel az 30 nap szívatás, és ezt a következő munkahelyed nem igazán tolerálja)  Most pedig az, ahol dolgoztam, mert egy két interjú már azzal kezdődött, hogy ahonnan jöttem az nem munkahely, hanem röhej, vagy akkor nincs is tapasztalatom, az dilettánsok gyülekezete stb.  Illetve az elutasításban az előző munkahelyemet firtatták. (lehet, hogy csupa olyan egyéneket fogtam ki akiknek negatív tapasztalata volt a céggel szemben) Amúgy próbálkoztam a cég beszállítóinál is, valamint hasonló profilú (telekommunikációs cégnél)   Igaz ami igaz sokaktól hallom eme tények megerősítését.  Ennek ellenére ki szeretném jelenteni, hogy én dolgozni akarok! Nem adom fel! Bármit amit rendesen megfizetnek, és tiszteletben tartják a jogaimat, az életemet. Idéznék ide egy zenekar szövegét;   "Mindig azt mondják, hogy legyek jó, de miért csak én csak én legyek a jó?"  De öröm az ürömben, hogy mindig volt valami ami pénzt hozott, köszönet érte. 

Mert jobb lenne az, ha rendes körülmények között dolgozhatnék.  Vidékre vissza nem megyek, egy az, hogy már nagyon ideszoktam, kettő hogy otthon se jutnék munkához, vagy csak annyi pénzért ami csak a nélkülözéshez elég. Egy-két válaszlevélben, vagy a próbaidőszakok során megjegyezték, jól dolgozok, de azért nem alkalmaz, mert szerinte túlságosan tisztába vagyok a dolgaimmal.  Mert neki egy hallgatag néma beosztott kell, és nem aki "tudja a dolgát" Így a hosszú litánia végére csak egy tanácsot kérek.  Mit tegyek, hogyan próbálkozzak?

 (Rólam annyit, hogy mindent a magam erejéből értem el, nem vagyok az a nyalizós típus, nem egy szolgalélek, különösen nem szeretem, ha ki akarnak használni, átverni, számon kérni, megfigyelni, lejáratni, kisemmizni mind fizikai, mind szellemi értelemben./mert tudom, hogy mi az/ Elvárom hogy ha én egyszer rendesen tisztességesen végzem amit rám bíztak, azt el is végeztem, és én is ennek a tisztességes ellenértékét várom el, mind emberileg, mint más értelemben.

Hát ennyi, mert úgy szabadul az ember a problémájától, ha kiírja magából egy olyan helyen, ahol elolvassák, és megértik az én és hasonló sorsú emberek problémáját.

 Prehistorik.

Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.

Kedves Munkahelyi Terror Blog, 

szeretném megosztani veletek egy barátom munkahelyváltásának történetét, az ugyanis tarthatatlan és szégyen, hogy senki nem beszél arról, hogyan szívatja a magyar közigazgatás azt a közszolgát, aki netán a munkahely-változtatás mellett dönt.   Kezdjük azon, hogy ha munkahelyet váltasz a közszférában, és jó esetben áthelyezéssel kerülsz egyik szervtől a másikhoz, akkor bevett gyakorlat, hogy nem készülnek el a munkahelyi igazolásaiddal a munkaviszony utolsó napján, csak hetek múlva küldik azt meg, mondván, hogy az igazolásokat a Magyar Államkincstár állítja ki. Ez kapásból jogszabálysértő, mert ezeket az iratokat az utolsó munkanapon ki kellene állítani, hiszen ezek nélkül nem tudsz máshol munkát vállalni.

 Ha tehát áthelyeznek egyik helyről a másikra, akkor heteket töltesz el az új munkahelyen mindenféle jogviszony nélkül, bejelentés nélkül, a kinevezési papírjaidat (ami a közszférában a munkaszerződés megfelelője) utólag állítják ki, visszadátumozva, ehhez igazodva pedig a munkaügyi bejelentésről szóló papírokat is meghamisítják. EZ napi gyakorlat a legfelső szinten is, akkor mi lehet lejjebb??! Miközben UGYANEZÉRT a cégeket halálba bírságolná a NAV. Már ha a cégek egyáltalán ilyesmit el tudnak követni, mert abban sem vagyok biztos, hogy a cégek tudnak visszamenőleg munkavállalót bejelenteni, szerintem nem. 

Nade a feketeleves most jön: miután nem írtál alá semmit, nem jelentettek be, mindenféle jogalap nélkül dolgoztál akár egy hónapot is (amit persze elfogadtak, sőt, elvártak), nem fizetnek ki!!! Vagyis nem kapsz fizetést a következő hónapban! Ennek pedig az az oka, hogy ugyanaz az Államkincstár, amelyik nem állítja ki időben az előző munkahelyről származó adóigazolásokat, az új munkahelyen nem utal Neked bért, ha nem kap utalási megbízást folyó hó 20-ig. Márpedig nem kap, mert a fenti balfaszkodások miatt jó eséllyel hivatalosan állományba se kerülsz addig. És semmivel, de semmivel nem tudod meggyorsítani folyamatot, ha megpróbálod kézbe venni a dolgokat (például saját kézben eljuttatni egyik munkahelyről a másikra az irataidat, nem várni a postára), akkor is megszívatnak - szinte már szándékosan.

 Monolit szervezeteket pont nem érdekel, hogy lakástörlesztésre kell-e a pénz, vagy rezsire, vagy pelenkára. De panaszkodni ne merj.  

Köszi, ha leadjátok.  AL 

Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.

HR, PR, Marketing ez mind olyan terület, ahol valódi szakmai tudás nélkül is simán el lehet evickélni. Éppen ezért tipikusan olyan állások, ahova be lehet tenni valakinek a rokonát, macáját, fiát, lányát. Ugyanis ezeken a területeken nem lehet túl nagyot hibázni!  Az, hogy más szakmákban is nehézkes az álláskeresés, az annak is köszönhető, hogy viszonylag magas a munkanélküliség!

Diplomás meg annyi van, hogy Dunát lehet velük rekeszteni! Sok munkahelyen, ha megürül egy állás, és kihirdetik a cégnél a felvételt, van egy olyan bonus lehetőség az ott dolgozóknak, hogy ha ajánlanak valakit, aki bekerül és beválik, akkor az első havi fizetésnek megfelelő pénzt az ajánló is megkapja!!! Ebből logikusan következik, hogy a magas munkanélküliség, a rengeteg diplomás miatt általában az emberek ismeretségi körében is gyakrabban fordulnak elő potenciális jelöltek. Tehát külsősnek mindig nehezebb bejutni!

Az is érthető, hogy egy beajánlott ember mindig nagyobb bizalmat ébreszt, mint az aki ugyan látszólag baromi sokat tud, de lehet hogy nagyrészt kamu az egész...  Ja! És sokszor nincs is szükség arra a hatalmas tudásra, ha egy munkakörben (HR, PR, stb.) valaki keresett X összeget, és kell valaki a helyére, akkor logikus döntés a cégtől, hogy első körben olcsóbb ember kerüljön a helyére.

Ugyanis ez is egyfajta spórolás, és hááát mint fentebb írtam, vannak munkakörök, ahol a nincs túl nagy szükség virtuózokra...

Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.