Még gimnazista koromban jártam egy úgynevezett diákújságíró tanfolyamra. Jó móka volt, nem utolsó sorban pedig kiváló lehetőség az igazolt hiányzásra :-).

Levélírónk valódi újságíró, aki bár rendelkezik kellő gyakorlattal, mégsem képes munkát találni. Ma az Ő történetével ismerkedünk meg.

Továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Szerkesztő!

 

Most találtam csak meg az oldalt, de nagyon jól jön jelen pillanatban. Olvastam egy pár hasonló levelet, de ilyet még nem találtam. Az elején kezdve én egy 22 éves újságíró vagyok. Szakmámat az egyik legnagyobb online médiánál kezdtem, ahol viszonylagosan jól alakult az életem. Aztán a közvetlen felettesem otthagyta a munkahelyét, így egyenes út az volt, hogy tőlem is elbúcsúzzanak. Ezzel igazából nem is volt semmi probléma. Nem kis erőfeszítésbe került, de hirdetés útján találtam egy online újságot (most mindegy melyiket), ahova felvettek.

 

A történet úgy folytatódott, hogy volt egy hónapos gyakornoki időszak ami ingyenes, utána rendesen pénzért írtam a cikkeimet. Eltelt az egy hónap majd ekkor jött az első fekete leves. Egy cikkért kőkemény 200 forintot fizettek, ez még régebben volt. A magyarázat az volt, hogy nincs egyenlőre hirdető, de majd lesz és akkor arányosan növekszik a fizu is. Rengeteg ideig folytathatnám, most úgy néz ki megszűnik az én részem, mert nincs elég olvasó stb.

 

Nem két-három hónapos gyakorlatom van, és az elmúlt több mint egy évben 100-200 újságírói álláshirdetésre biztos elküldtem az önéletrajzom. Körülbelül 10-15 válaszolt, ebből mindent összevetve az összes vagy ingyenmunka lett volna, vagy megköszönték, de nem tartottak rám igényt. Olyannal is találkoztam, aki x órával a hirdetés feladása után már hiába kerestem az összes hely betelt. Ennyivel azért nem adtam fel, minden létező ismerősömet felkerestem akinek bármilyen közvetlen, vagy közvetett kapcsolata lehet újságokkal, és segítséget kértem. Soha senki nem kért tőlem se önéletrajzot, se referenciát, se semmit.

 

Úgy látszik, hogy teljesen mindegy, hogy hány év szakmai gyakorlatom van, milyen jó referenciákal rendelkezem, vagy mennyire vagyok tehetséges. Csak az számít, hogy kinek vagyok a pici szeme fénye. Mitévő legyek? Elfogytak a lehetőségeim, az ismerőseim, és az ötleteim is.

 

Mr. JP