Kedves Szerkesztő!

 

Két éve dolgoztam az étteremben, amit a tulajdonos eladott berendezéssel és dolgozókkal együtt. Egyedül maradtam, mint pincér egy 60 főt befogadó vendégtérben. Az új tulajdonos heteken keresztül dolgoztatott szabadnap nélkül, nem vendéglátós révén lehet nem tudta, hogy ezt nem szabad? De csináltam, erőmön felül is.

 

 

Csak én tudtam az üzletmenetet, én ismertem a törzsvendégeket, meg mindent, két pincér kolléganőm még a tulajdonosváltás előtt lelépett. Az első megrökönyödés akkor ért, mikor a tulajdonos hölgy férje leüvöltötte a fejem, köszönet helyett, hogy ennyit dolgozom, amiért be mertem ütni a pénztárgépbe egy 32 ezer forintos számlát. A napi fizetésemet, mivel napibért kaptam 3 méterről dobta oda nekem, mint egy kutyának a csontot. Megdöbbentő volt, és ijesztő is annak tükrében, amit magáról mesélt, börtönévek stb. nem részletezném.

 

 

Egy hónap után már elég fáradt voltam hangot is adtam ennek, mire konyhán dolgozó kolléganőmnek felcsillant a szeme, na itt az ő ideje, hogy kijöhet pincérnek a sötét konyhából. Jó hosszú nyelve van, / tud jól nyalizni/, ezért a tulaj. beleegyezett. Közben felvett mégegy pincért. A következő heti kiirásban már hiába kerestem a nevem, egyik müszakban sem szerepelt. Mikor megkérdeztem, hogy én hol szerepelek, a válasza az volt, hogy legyek beugrós, mert hétvégére két pincér kell, egyedül nem birják. Persze, hogy nem a pincérfiú a próbanapján beúszott, sorban mentek el a vendégek. És ki volt akit felhivtak, hogy segitse ki, engem.

 

 

Na ez volt a hála, hogy kijátszottak, lefokoztak, megaláztak. Természetesen a beugrós balek szerepét nem fogadtam el. Igy most egyik napról a másikra itt maradtam munka és pénz nélkül. Nehezen dolgozom fel, mivel nem követtem el hibát, jól dolgoztam, a pincérkedést imádom, és a vendégek jattja is azt mutatta, hogy meg voltak elégedve a kiszolgálással, és az udvarias kedvességgel. Mit rontottam el?

 

 

Köszönöm a lehetőséget, hogy leirhattam a velem történteket!

 

 

Barby