Kedves Olvasók!

Ehhez a történethez fölösleges bármit hozzáfűznöm, önmagáért beszél!

T. Despota!

 

Újságíróként dolgozom pár hónapja egy kisebb lapnál, idén végeztem a BKF-en. Eddig sajnos csupa szomorú tapasztalatot szereztem, már-már azt mondhatom, kiábrándultam a szakmából. Tudom jól, hogy a kapcsolati tőke igen fontos jelentősséggel bír, de elképesztő, hogy szinte analfabéták is bekerülhetnek a sajtóélet körforgásába, ha megvan a kellő ismerettségük.

 

Nem tartom magam kiforrott újságírónak, bőven van még mit tanulnom, ezért nem csodálom, hogy egyelőre nem dúskálok a munkában, de egyszerűen kikészít, hogy tehetségtelen, képzetlen kollégák csak azért sikeresbbek, mert valaki áll mögöttük.

 

Néhány hete a főszerkesztő lánya megjelent a szerkesztőségben, kiválasztott magának egy asztalt, kipakolta a cuccait és büszkén újságolta, hogy ezentúl ő is a lapnál dolgozik.

 

Mindenkinek leesett az álla, hiszen jól tudtuk, csak egy kereskedelmi végzettséggel rendelkezik, de arra gondoltunk, biztos tehetséges. Mekkorát tévedtünk...

 

Komolyan mondom, a hölgyemény még helyesen írni sem tud, nem hogy fogalmazni, kínszenvedés minden sora, ráadásul rontja az újság presztizsét is és elveszi a többiek elől a lehetőséget.

 

Hiába kérleltük a főszerkesztőt, hogy csináljon végre valamit, mert ez így nem mehet tovább, gőgösen elhárította minden próbálkozásunkat és azzal fenyegetőzött, kirúgja, aki meg meri bántani az ő szeme fényét.

 

Mindezt azért mesélem el, hogy okuljanak belőle az emberek. Azt hiszem nem így képzeltem el az újságírást, amikor erre tettem fel az élete. Nagyon naív vagyok?!

 

Sparky

Továbbra is várjuk a leveleket a   munkahelyiterror@gmail.com címre! A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni!