Olvasónk leveléből kiderül, hogy sokszor semmit nem számít az elvégzett munka, a precizitás, vagy a lelkiismeretesség, ha a főnöknek nem vagyunk szimpatikusak...

Kedves Despota!

Egy ideje olvasom a blogját, és rendkívül hasznosnak találom.

 

Elérkezett az idő, amikor én is írni kényszerülök.Történt ugyanis, hogy idén év elején felvettek egy céghez dolgozni. Nem túl nagy vállalat, 60 embert foglalkoztat.

 

Recepciósként kerültem oda, majd 1 hónap után felhelyeztek a pénzügyre, asszisztensnek.

 

A közvetlen felettesem 1 évvel előttem került a céghez, neki sincs pénzügyi végzettsége, csak kozmetikus OKJ, és előéletként 8 év bolti eladóskodás. Végzettségem nekem sincs, de előtte dolgoztam már irodavezetőként, rendezvényszervezőként, értékesítési asszisztensként, tehát van irodai és asszisztensi tapasztalatom. 

 

A hölgyeményt tehát pénzügyi vezetőnek, engem pedig az asszisztensének neveztek ki. Persze csak szóban, a munkaszerződésemet nem módosították, a fizetésemet nem emelték, nem is esett róla szó.

 

Eleinte élveztem, aztán egyre több és több munkát adtak nekem. Történt ugyanis, hogy szépen lassan de biztosan átrakták rám a számlázást (kimenő szla-k készítése, bejövő szla-k felvétele számlaprogramba, és ehhez kapcsolódó teljes adminisztráció), végül a HR-t is mi intéztük (azt is nagy részben én, persze), ebben benne van a munkaruha, a .dolgozók be- és kiléptetése, szabadságoltatások és minden egyéb.  

 

Ezek mellett minden más pénzügyi munkát is igényeltek tőlem, kimutatások stb.

Egyszóval a napi 8 óra durván meg volt terhelve, sok féle munkát kellett végeznem, és gyorsan.  

 

A közvetlen felettes kolléganő tartotta a kapcsolatot az ügyvezetővel mindvégig, az általam készített munkák nagy részét a sajátjaként villogtatta meg előtte. Tudni kell még a hölgyről, hogy a "nézd" az ő írásmódja szerint "nézzdd"-ként szerepel, a fogalmazása több mint vicces volt néha, értelemszerűen én javítgattam az írásait, a számítógéphez egy picit többet értett a Power gombnál, de nem sokkal, így az office programok használatánál is felugráltam segíteni neki.

 

Nem akarom sokat húzni a szót: Múlt héten bebizonyosodott, hogy ki akarnak engem rúgni, így megelőztem a sorsomat és felmondtam. Már egyébként is terveztem, egy ideje már keresek állást, mivel idegileg is megterhelő a kolléganőmmel egy irodában ülni, a fizetésemet azóta sem emelték, viszont minden apróságba belekötöttek a munkámban, amibe csak lehetett. 

 

Természetesen az asztalom a szokásoshoz híven plafonig volt munkával, így hölgyike megijedt, hogy rámarad a sok tennivaló és el is panaszolta a főnöknek, hogy ki akarok lépni (közben tudni kell, hogy a cégnél eddig mindenkinek eltekintettek a felmondási időtől, aki kérte). Kivéve nálam. Ugyanis a főnököm odajött hozzám és a tudtomra adta, hogy itt ő parancsol, és nem tehetek mást, mint amit ő mond, és nem tekint el a felmondási időtől, maradnom kell még két hétig.

 

Mivel sajnos anyagilag teljesen a földhöz vagyok vágva, elfogadtam az ajánlatot ugyanis megengedte, hogy a maradék két hétben munkaidőben eljárkáljak állásinterjúkra, és ha esetleg felvesznek valahová ahol másnap kezdeni kell, akkor elenged.

 

Összefoglalva a lényeg: Kidolgoztam a belemet két igen felelősségteljes munkakörben közel 1 éven keresztül, ahol mindezért recepciós bért kaptam. A felmondás indokaként kifogásolták a stílusomat (??), vagyis a kolléganőm panaszkodott arra, hogy én nem vagyok kellően mosolygós (megnézném, az én helyzetemben kinek lett volna kedve mosolyogni), kifogásolták a stílusomat is. Megjegyzem, valóban nem ért plafonig a szám az utóbbi időben, és kellőképpen idegesítettek az ordító helyesírási és egyéb hiányosságai amiket nap mint nap javítgattam, de ezeket soha nem tettem szóvá, legfeljebb az arcomon vélte felfedezni a véleményem. Mindig kedves voltam hozzá és segítőkész.

 

Sajnos, a főnök nagyon kedveli a felettesemet (mit tesz a szép dekoltázs és a szolibarna bőr), így természetesen nem is próbáltam meg kitálalni neki -úgysem hinné el, meg nem is megy nekem a furkálás.. 

 

Indokként felhozták még, hogy nem találtak elég precíznek, és bár tény, hogy nem volt kellő végzettségem a munkához, úgy érzem a lehetőségekhez képest tökéletesen helytálltam, egy-két apró baki pedig ennyi munka mellett elnézhető lett volna.

 

Ennyi lenne az én történetem.

Kérném az adataim és e-mail címem bizalmas kezelését.

Tisztelettel: "Júlia"

Továbbra is várjuk a leveleket a   munkahelyiterror@gmail.com címre! Az érdekesebb kommentekből is szemezgetünk. A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni!