Mostanában napi két bejegyzéssel is jelentkezünk, ennek oka, hogy egyre több levelet kapunk. Talán a válság az oka, talán csak most kezd "befutni" a blog, mindenesetre alig egy hónap alatt több mint 100 ezren olvastátok a Munkahelyi Terrort, köszönet érte! Kicsit több hozzászólásnak azért kimondottan örülnénk (tudnám miért írok állandóan többesszám első személyben...)!

Következzen János levele, aki személyes tapasztalatait meséli el a magyar közoktatásban uralkodó kaotikus állapotokról. A határozatlan kinevezés ahogy láthatjuk lópikulát sem ér, a nyelv hosszúsága a mérvadó...

Sziasztok!

Történetem azt hiszem nem egyedi, de rávilágít arra, hogy alkalmasint a kapcsolatok (smúzolás) többet érnek mint a tehetség, és arra, hogy miért tart ott a magyar oktatás, ahol (vagyis a béka segge alatt).

A helyszín egy megyei jogú város jobb hírű általános iskolája, ezelőtt négy évvel. Akkor kerültem oda, történelmet és nyelvet tanítottam, a következő évben pedig megkaptam a határozatlan idejű kinevezésemet. Sallala, azt hittem, ezzel hosszú időre megoldódtak a problémáim. De nem.

Nem sokkal ezután távozott az egyik töris kolléganő év közepén, állását meghirdették, és találtak is jelentkezőt, aki az igazgató egyik közeli barátjának a barátja volt. Vagyis haver, tehát ő kapta a munkát. Diplomája még nem volt, de mivel csak részállásról volt szó, meg pár hónapról, ez nem is számított.

Aztán jött 2007. Túl voltunk Öszödön, önkormányzati választásokon, és jöttek a megszorítások. Megyei jogú város önkormányzata szintén megszorított, és naná, hogy az oktatáson, mert ott a legkönnyebb. (fideszes az önkormányzat, akik ugye szívükön viselik a Zemberek sorsát, nem úgy, mint a hazaáruló kormány, fúj) Kiadták az ukázt: város 160 tanárából ötvenet el kell küldeni. Nálunk ez a hatvan körüli létsézmból 12 fős leépítést jelentett, plusz órák megszüntetését, osztályok összevonását. Csupa olyat, ami a minőség rovására megy. Ez tanév végén derült ki, a nyár azzal telt, hogy vártuk, ki marad és ki nem.

Én nem aggódtam túlzottan. Kineveztek, két tárgyat tanítottam, két éve ott voltam. A töris kolléga (igazgató úr barátja)is azzal búcsúzott tőlem év végén hogy "Jaj, nem tudom mit izgulsz. Nekem júniusban lejár a szerződésem, te meg ki vagy nevezve!"

Hát aztán jött a pofára esés. Négy nappal (!) tanévkezdés előtt behívattak, és az igazgató sűrű bajuszpödörgetés közepette közölte velem, hogy hát sajnos nem nyertem. Hogy megszűnik az alsós nyelvoktatás, és felsőben is összevonások és a többi és a többi, szóval nen tud tovább alkalmazni. Hazudott az okokról, naná, bele a képembe, mint később beszélgetésekből kiderült. Én repültem, nem számított, milyen jól dolgoztam, és inkább fizették a felmondási pénzt, a haver pedig ott maradt.

Kapott osztályt, történelmet tanított - botrányosan szarul. Nem tudott fegyelmezni, nem tudott bánni a gyerekekkel, nem feleltetett szóban, anyag gyors leadása után szabad foglalkozás volt, és a többi. Nem volt a helyzet magaslatán, de ez egyáltalán nem számított, bár év vége feé azért feltűnt, hogy nem nagyon tud tanítani, úgyhogy következő évtől visszafokozták napközisnek, és az osztályát is elvették, de továbbra is alkalmazásban áll. Hogy megszerezte-e a diplomáját azóta, nem tudom. De a fizetését már a legelején úgy kapta, mintha lenne neki.

Én meg azóta se találtam munkát, hiába végeztem tanfolyamot (az is megérne egy misét hogy mennyire lehet elhelyezkedni az ilyen gyorstalpalókkal - sehogy amúgy), és fogalmam sincs, mi lesz velem. Pláne most, hogy a válság is beütött.

Miután kirúgtak, összefutottam egy szülővel, akinek oda járt a gyereke. Meglepődött hogy kirúgtak. "Rövid volt a nyelvem" - jeygeztem meg félig viccesen. "Hát igen. Abban az iskolában a nyelvhoszúságtól függenek a dolgok" - válaszolta ő. 
És a helyzet azóta sem változott.
            

Továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.comcímre! Az érdekesebb kommentekből is szemezgetünk. A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni!