Kellemes hétvégét Mindenkinek! Szombati posztunkat hullámpapír becenevű olvasónknak köszönhetjük, aki élete első munkahelyén szembesült a szexuális zaklatás fogalmával.

Nyári munka, ismerősöknél (!), pontosabban csak az asszonyt ismertem (tanárom volt még általános iskolában), de a zaklatást nyilván nem ő, hanem a (60 körüli) férje követte el.

Életemben akkor dolgoztam először, de mindössze 3 naposra sikerült a pályafutásom abban a fagyizóban, mert a 3. napot töltötte a "főnök" azzal, hogy félóránként megkörnyékezett, hogy lecsekkolja, megvannak-e még a melleim, vagy megölelgessen (magához szorítson, miközben tapogat), vagy az ölébe rántson, olyan erővel szorítva közben a karomat, hogy belilult.

 

Én meg, kis naiv, megszeppent lányka, bár ellenkeztem, ahogy tudtam, de lehúztam szépen a 8 órát, eszembe sem jutott, hogy akár ott is hagyhatom, oldja meg a vendégek kiszolgálását, ahogy tudja, csak számoltam visszafelé, hogy mikor lesz már vége a munkaidőmnek (az egyetlen, amit visszavágásként tőlem kapott, az a koszos-vizes rongy az arcában, amit akkor követtem el, mikor épp a kiürült fagyisbödönöket tisztítottam a mosogatóban, ő meg hátulról megközelített, átnyúlt a karjaim alatt, és rátenyerelt a melleimre).

Visszahúzódó, kissé zárkózott, csendes, de normális, átlagos kislány voltam, aki akkoriban a hosszú, bő pólókat preferálta, aznap is az volt rajtam egy térdig érő farmernadrággal (érdekes, erre a mai napig világosan emlékszem). Az öltözködésem nemhogy kihívónak, de még nőiesnek, lányosnak sem volt mondható akkoriban (a mai napig inkább a nőisesre/csinosra, mint a kihívóra törekszem).

Másnap már persze nem mentem dolgozni, otthon (sírva) közöltem a szüleimmel, hogy nem vagyok hajlandó visszamenni oda, mert... Érdekes, a szüleimnek eszükbe sem jutott megkérdőjelezni az állításomat.

A párocska meg másnap feljött hozzánk "megbeszélni a dolgokat". És még az asszony száján jött ki az a megállapítás (többek között), hogy: "dehát az A. nem is egy kihívó kislány!", ami amellett a társadalmilag még mindig teljesen elfogadott érvelés mellett, hogy persze a kihívóan öltözködők megérdemlik, vagy legalábbis csak maguknak köszönhetik, azt a következtetést is magában hordozza, hogy NEM csak kihívó, k*rvás lányokkal történik ilyesmi.

Én "olcsón" megúsztam, meg voltam ugyan bántva, kiszolgáltatottnak éreztem magam, de végülis semmi tragikus nem történt velem, nem is maradt hosszútávon semmi nyoma. De a lényeg, hogy nem kihívó lány/nő kell ehhez, elég egy defektes pasi, aki nem fél visszaélni a hatalmával, és/vagy testi erőfölényével.

Továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.com címre! Az érdekesebb kommentekből is szemezgetünk. A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni