Született barom

Szép napot mindenkinek! Az alábbi komment az index fórumon jelent meg és egy kedves olvasó hivta fel rá a figyelmemet.

Március 15-én nem túl kellemess munkába menni, pláne, ha az ember főnöke egy "született barom".

Sziasztok,

Megosztanám veletek élményemet abból az időből, amikor egy igazán "kulturált" "finom" és teljesen "európai" főnököm volt.

 

Egy amerikai cég magyar leányvállalatánál dolgoztam, ahol a főnök egy remek pasas volt. Osztrák állampolgár akinek a szülei 1944-ben vándoroltak ki magyarországról(!!!). Na most a tulajdonosok meg voltak győződve arról, hogy mivel ausztria határos magyarországgal, mindenben teljesen azonos módon működik és kinevezte az úriembert cégvezetőnek. Az hogy döntést illetve határozott állásfoglalást csak akkor lehetett kicsikarni belőle ha kicsavartad a kezét és tökön rúgtad, egy rendkívül finom és visszafogott megfogalmazása a határozatlanságának.

 

Történt egyszer, hogy egy verőfényes március 15.-én (hétköznapra esett az ünnepnap) be lettünk rendelve a céghez, mert jönnek a tulajdonosok. Kelletlenül bevánszorogtunk és illedelmesen halgattuk a sok dodonai baromságot, amit ilyenkor a tulajdonosok elmondanak. Valamikor délután kimentünk a konyhába teázni ahol a jószívű tulajdonosok megengedték, hogy mi nyomorult férgek a közelükben fogyaszthassuk el nyomorúságos teánkat.

 

Persze sejtettük már akkor, hogy a főnökünk egy született barom, de ami jött arra nem számítottunk.

 

Az egyszerű lelke (egyébként 100%-ban magyar szülők gyermeke) lelkesen kezdte magyarázni a tulajdonosok kérdésére, hogy azért van felzászlózva az egész város, mert ezelőtt 148 évvel volt valami kis magyar felkelés ami teljesen "sz.r" volt és különben is az osztrákok, hogy megszívatták a magyarokat.

 

Ekkor már szegény barom amerikaiak is csak néztek, hogy hát azért az ország nemzeti ünnepén csak nem kellene dolgoznunk, ők sem dolgoznak július 4.-én. Ekkor ez a gerinctelen kis .... elkezdte vetíteni, hogy mi akartunk résztvenni ezen a megbeszélésen és egyáltalán. Nem részletezném, hogy ezek után milyen válaszokat kapott a kis kreténje, de nem tette zsebre. Persze mi volt a tanulság számára? Az, hogy a magyarokkal nem lehet "viccelni".

 

Szóval ezt a főnökömet én nem kifejezetten kedveltem.

Továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.com címre! Az érdekesebb kommentekből is szemezgetünk. A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni