Bocsánat, hogy ilyen későn kerül ki az aktuális poszt, de eddig nem voltam gép közelben. Nem is szaporítom tovább a szzót, következzen Lakle levele.

Kedves Munkahelyi Terror olvasók!

Én nem a történetemet szeretném megosztani, hanem a tanácsotokat várom.

Pályakezdő vagyok, idén júniusban kapom meg a diplomámat, már eddig is dolgoztam majdnem 2 éves szakmai tapasztalatot tudok felmutatni. Sajnos, úgy hozta a sors, hogy a válság miatt keresnem kell újabb munkahelyet, mert az eddigi alkalmazóm a diploma kézhez vétele után nem tud tovább foglalkoztatni.

Március óta keresek, eddig 3 állásinterjúra sikerült bejutnom, melyből 2 „csak” toborzó interjú volt, szóval majd valamikor keresnek vagy nem. A 3. interjúm viszont egy valós keresés, itt már a második körön jutottam túl. A cég meglepő módon mindenben korrekt, az interjúztató szimpatikus és a munkakör nagyon vonzó egy pályakezdő fiatal számára.

A harmadik kör egy ún. assessment center lesz, azaz AC. Erről szeretném megtudni a véleményeket, tapasztalatokat. A keretekkel én is tisztában vagyok: egy napon keresztül 6-8 embert folyamatosan figyelnek különböző szituációkban, ami majd előfordulhat a munka során is.

Én is tudom, hogy ez a szűrés egyik leghatékonyabb módja, aki itt teljesít az biztosan megállja majd a helyét, de egyszerűen nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy egy napig nem leszek más csak kísérleti egér, akit figyelnek. Tudom, hogy játéknak kellene felfognom az egészet, de mégis úgy érzem, az emberségem sérül ebben a harcban. Ha erre az egészre gondolok a következő fogalmak jutnak az eszembe: ketrecharc, gladiátor küzdelem, ló/rabszolga vásár. Nem értem, hogy mi értelme van ennek, ha idáig eljutottunk már 6-8-an kb. 100 jelentkezőből, akkor mindannyian értelmes, lelkes, naív pályakezdők vagyunk. Miért kell egymást túllicitálnunk? Szerintem annyi más emberségesebb és költségkímélőbb szűrési módszer létezik.

Tényleg nem leszek más 1 napig csak egy kisegér, aki a labirintusból próbálja a kiutat megtalálni, miközben figyelik?

Várom a véleményeket, élményeket!

Köszönettel:

Lakle