Olvasónk kénytelen állandóan túlórázni, hogy el tudja végezni a rá bízott feladatokat, cserébe egyetlen fillért sem kap a munkáltatótól.

Továbbra is várom az ötleteket, javaslatokat az álláshirdetésekkel kapcsolatban

Kedves Terror Blogozók,

Egy pozitív élményemet szeretném megosztani veletek a sok negatív tapasztalat után. Bár kissé szomorú, hogy történetem pozitív oldalát a Munkaügyi Felügyelőség képviseli, nem a munkahelyem, de legalább örüljünk, hogy végre állami szervekben és hivatalokban is lehet kellemesen csalódni. Egy dunántúli multinacionális cégnél gályázom néhány éve, szerintem jobb ha nem nevesítjük a céget, csak annyit árulok el, hogy a neve FLEX-xel kezdődik, NICS-re végződik és TRO a közepe.

Kalandjaink színhelye egy konrollerekkel és egyéb pénzügyi szakemberekkel zsúfolt 32 fős, egy légterű, úgynevezett állandóan-hallom-ahogy-telefonálsz-dumálsz tipusú olvasztó-tégely-helyiség, egyszóval a pénzügy. A munka nem túl nehéz, a folyamatos fejlődés és karrier lehetőség biztosítva van, hiszen bárki eljuthat néhány év alatt a CTRL C - CTRL V assistant szerepkörétől egészen a VLOOKUP expert pozícióig. Egyszóval azon kívül, hogy 5-10 ezer soros excel táblákat kell hekkelned és azokban hibákat keresned, majd a hibázókat hibájuk asap kijavítására fel kell szólítanod különböző formákban („írj neki egy mailt és hívd is fel”), tulajdonképpen nem sok dolgod van.

Mint minden multi cégnél, itt is csak egy gond van és ez a túlóra. Ennek a szónak, hogy túlóra, sokféle jelentése van, bizonyos körökben a munkaidődnek azt a részét jelenti, amiért külön javadalmazást kell, hogy kapj. Na ez itt nem így van, itt azt a szeletét képviseli életednek, amiért biztos nem kapsz egy fillért sem, de anélkül a rád osztott feladatot biztos nem tudod elvégezni. Kimondatlanul is éreztetik veled, hogy az a havi 20, esetleg 40 óra túlóra benne foglaltatik a munkaszerződés szerinti béredben, úgyhogy ne próbálj külön pénzért kuncsorogni, elégedj meg azzal, amid van. Jó-jó azért vannak lehetőségek az életszínvonalod emelésére, pl. megpengeted, hogy új állást találtál és kérsz 15% fizetésemelést; felmondasz, majd egy kis nyári szünidő után magasabb bérért visszajössz; vagy kihasználod, hogy valaki végleg elment és munkáját magasabb bérért veszed át, de vigyázz, ilyen trükkök esetén azzal a váddal szembesülhetsz, hogy a nem létező közösséget bomlasztod.

Na de beszéljünk a lényegről, ahol egyszer eldöntötték, hogy az a bizonyos Munka Törvénykönyve csak valami legenda lehet, amit a hobbitok lapozgattak valamikor a történelem előtti időkben horgászás közben, ott nincs túl sok esélyed. Főleg, ha fölötted lebeg, egy szörnyű rémkép, a HAVI ZÁRÁS árnyéka. (Jujjj!!!) Ilyenkor történnek a legszörnyűségesebb dolgok, mint pl. hétvégi munka, megspékelve egy hétfői jó kiadós 14-15 órás extra műszakkal, amelynek végén pontos eligazítást kapsz a másnapra nézve is, („reggel nyolcra itt legyetek, majd később kipihenitek magatokat”), szóval ezek után örülsz, ha kedden még elkapod az aktuális BL meccs 2. félidejét (magyarán este 10 előtt hazaérsz). (Direkt nem azt írtam, hogy jó éjszakát puszit adsz gyermekednek, nehogy kitalálható legyen ki írta ezt a bejegyzést, igazság szerint nem érdekel a BL).

Na szóval, csak azt akartam elmondani, hogy egy ilyen cégnél el sem bírják képzelni, hogy szép lassan átlépnek egy olyan határt, ahonnan nincs visszaút. Nálunk ez a határ főnöknőnk váratlan amerikai útja volt, amely számunkra a fájdalmas hiányérzeten felül azzal a megpróbáltatással is járt, hogy nem működött a szokásos le tudom a havi zárást egy vasárnapi munkával meg némi 10-20 túlórával életérzés, sajnos dolgoznunk kellett szombaton és vasárnap is, mégpedig úgy, hogy természetesen következő hét péntekig esély sem volt kihagyni a napi becsekkolást. Kedves olvasóm, mindezt azért kellett megtennünk, hogy főnöknőnk azzal a tudattal repülje át az óceánt kedd délelőtt, hogy beosztottjai nem csesztek el semmit és a kreatív könyvelés terén újfent bizonyítottuk érettségünket, és a szokásosnál egy nappal előbb végeztünk mindennel.

Szóval a lejtőn nincs megállás, aki egyszer a szabályokat áthágja, annak semmi sem szent. Az utolsó csepp lefolyt a betelt pohár falán. (Szabadság, egyenlőség, testvériség stb.) Hősünk a Munkaügyi Felügyelethez fordult, ahol megértésre és válaszra talált. Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a legelemibb együttélési szabályok olyan durva megszegése történt itten, amelyet a Harmadik Magyar Köztársaság hivatalos szervei sem hagyhattak megtorlatlanul. Jött az ellenőrzés, az adatgyűjtés, az ítélethozatal még hátravan. És jött a meglepődés, a teljes gyermeki rácsodálkozó meglepődés a személyügy és a főnökség részéről, hogy itt valamin változtatni kell. (Természetesen a gondolkodás elindítását felgyorsította a bírság elkerülésének szándéka is). Az újabb havi zárás közeledtével kiderült, hogy ezt máshogy is lehet, folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapunk, mint pl.

* mindenki csak egy napon jöhet be a hétvégén, vagy szombaton vagy vasárnap
* senki se próbáljon 8 óránál többet dolgozni azon a bizonyos hétvégi napon
* még túlóra elrendelő papírokat is írattak velünk, talán még pénzt is kapunk azért, hogy dolgozunk
* sőt legközelebb még jobb lesz gyermekeim, a személyügy már gondolkodik, hogy a hétvégi munkát kompenzálandó a havi zárást megelőző héten nekünk pihenőnapot kell kapnunk.

Szóval kedvező változások indultak el cégünknél, ezért mindenkit arra biztatok, hogy amint lehet, használja ki az alkalmat és jelentse fel saját cégét, nehogy …

„Thank God for that. For one ghastly moment I thought I was too late! If only more people would call in the nick of time!” (Monty Python – Macskaösszezavaró Kft.)