Tisztelt "Munkahelyi Terror Blog"!

Tavaly december 12-ével kerültem ki régi és kedvelt munkahelyemről egy nagyobb leépítéssel. Ezek után elég sokáig kerestem munkahelyet. Rengeteg pozícióra pályáztam, több helyre. Környéken és messzebb is.
Idén nyár elején láttam egy hirdetést egy újságban, hát jelentkeztem. Elküldtem az önéletrajzom, be is hívtak, felvételin átmentem, felvettek.

Az első 3 munkanapom betanulással telt, ami azt jelentette, hogy megkaptam egy adott gép alkatrészeit, és össze kellett raknom.... Majd szétszednem... És újra összeraknom... Aztán persze szét kellett szednem... És összerakni.... És így tovább 3 napon keresztül.
Később bekerültem végre a termelésbe. Az első héten ment is minden a maga rendjén. Tetszett is, csak a munkatársak... Én soha nem voltam csendes típus, de ott nem találtam sokakkal közös témát.

Ezek után átkerültem egy másik gyártósorra. Ott minden szép és jó. Egy darabig. Ment a keverés-kavarás a hátam mögött. Éreztem, hogy nem nagyon vagyok oda való és hogy leginkább egyedül dolgozok, nem közösen velük. Eltelt jó pár hét, és jó pár hónap. Egyre nehezebbek voltak a napjaim, és az éjszakáim is, mivel alvászavarok léptek fel nálam. Ahogy telt az idő, éjszakánként egyre többször, egyre sűrűbben ijedtem fel.

Aztán eltört a mécses. Nem bírtam tovább. Egy bizonyos munkatársam rám uszította a sorvezetőt, pedig még csak közöm se volt az egészhez. Ott se voltam. Ekkor szóltam, hogy ez így nem nagyon jó. A termelésvezető le is vágta a dolgot, hogy úgy érzem, kiközösítenek. Meg is lepett, hogy vág az esze. El is intézte, hogy másik sorra kerüljek.

Eleinte persze itt is minden szép és jó. Bár az alvászavarok nem múltak, de azért kevesebb lett az éjjeli felébredés. De hát itt megint jön a fordulat. Igyekeztem mindig jól dolgozni, de nem is ezzel volt a probléma. Itt se nagyon találtam közös témát az emberekkel. Talán már annyira összeszokott egy csapat volt, hogy nehéz volt engem befogadni. Csendesen teltek napjaim azt hallgatva, hogy túlóra lesz, mert sok a munka. Persze mit tehettem volna. Bevállaltam én is a túlórákat, csak aztán még nekem égett a pofám, mikor a dédim eltávozott közülünk és két nap is el kellett mennem bentről korábban emiatt. Ezután a 2 nap után ismét bevállaltam minden túlórát, mert hát sok a munka. Mind1... Csak ne hallgattam volna azt közben mindenkitől, hogy lassítsak, mert így nem marad túlórára meló. Hát ennek mi volt az értelme.... Én nem tudom. De jó, lassítottam, kevesebbet csináltam, kevesebbet segítettem... Persze ezután az lett a gond, hogy miért nem segítek...

A pohár akkor telt be, amikor a sorvezetőnk (aki egyébként sorról kiemelt ember és lófenét sem tud a munka törvénykönyvéről) bejelentette, hogy mostantól nem lesz olyan, hogy ő bejelenti a túlórát, mire valaki azt mondja, hogy nem ér rá mert dokihoz kell mennie.... Egy nagy "MI VAAAAAAN??????????" kiáltás magamban.... Vajon mit gondol ez, mit szólna ehhez egy bíró, főleg ha a dokim leigazolja, hogy de márpedig én beteg vagyok? Na nem mintha, én akartam volna menni dokihoz, vagy egy ilyen ürüggyel kéredzkedtem volna el, de hát azért mégis.... Ilyen nincs. No mindegy....

Hétfőn már be se mentem, csak felmondani. Mondanom, vagyis írnom sem kell, nem nagyon akartak elengedni. A HR vezető mindenre megpróbálta rábeszélni. Legyen új sor... Mondom nem. Akkor legyen az, hogy pihenek a héten és majd jövő héttől új sor... Mondom nem... Aztán jött, hogy de töltsem le a 30 napos felmondási időt... Mondom nem.... Stb... stb.... Hát márpedig ő ezt így nem írja alá ezekkel az indokokkal (indokolnom egyébként nem is kellett volna, mivel rendes felmondás)... Mondom semmigond, ha egyoldalú a felmondás nem is kell, de ha nem veszed át, írjunk jegyzőkönyvet tanuk jelenlétében és majd a bíró dönt.

Azt hiszem nála ekkor esett le a tantusz, hogy nem ám csakúgy begyalogoltam és viszontlátásra, hanem fel is készültem. Ezek után már simábban ment a dolog. Egy szót sem szólt... Elengedte a felét a 30 napnak, amit ugye köteles, át is vette, alá is írta, le is fénymásolta, és még azt is tudomásul vette, hogy a maradék 15 napot leigazoltatom a háziorvossal. Bár ha az ő oldalát nézem sehogy sem járt volna jobban... Fizetnie így is úgy is kell, max. egy szerzett egy tapasztalatot, hogy nem mindenkit lehet "h*lyére" venni, aki alacsonyabb pozícióban dolgozik, mint ő.

Üdv.: OdrY