Tisztelt Munkahelyi Terror Blog!

Egy mezei utas nicknéven futok az indapass-on, blogotokkal akkor találkoztam, amikor a Magyar Oktatási Intézet nevét ütöttem a keresőmbe, de most nem róluk szeretnék regélni, hanem már 1 éve tartó keserves álláskeresésemről.

A történet igencsak általánosnak tűnik, tavaly nyáron közgazdászként diplomáztam az egyik magyarországi egyetemen, hozzá kell tegyem, nem a Corvinuson és nem is a PSZF-n (még mielőtt valaki belém köt, tudom, hogy fősuli, de a legpiacképesebb papírt adja). Nyár végén, még sikerült elhelyezkednem egy pénzügyi vállalkozásnál, de ahogy olykor lenni szokott a próbaidő végén, mivel nem nagyon illettem a cég kultúrájába (Elismerem, tényleg így, volt és elég korrekt módon váltunk el egymástól, referenciát is kaptam az egyik felettesemtől).

Szóval, idén év elején ismét kikerültem a munkapiacra a legnagyobb válság idején. Ismét az intenzív interjúzás időszaka következett, kezdeti lelkesedéssel. Az első köröket javarészt sikerrel abszolváltam mindig, pechemre mindig valamelyik vezetői interjún (vezérigazgató, középvezető, stb.) vagy AC-n estem ki . Az interjúk során találkoztam nagyon kedves interjúztatókkal (mind HR-es, mind vezetői részről), de nem egy és nem kettő esetben előfordult az ellenkezője (ha igény van rá erről is mesélek). Nyár közepéig rendben is mentek a dolgok, bár június-júliusra kezdtem egy kicsit belefásulni a dologba. Május végén még úgy tűnt, hogy összejön egy 2 hónapos projekt jellegű munka, igaz nagyon kevés pénzért, de aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. De hirtelen a megrendelő, a válságra hivatkozva visszamondta a megrendelést, hurrá.

Aztán július közepétől augusztus végéig a nyári szabadságolások miatt egyáltalán nem hívtak be interjúra, aztán eljött az ősz. Tudtam, hogy nem még nehezebb lesz, mert új versenyzők léptek ki tömegével a munkaerőpiacra a legnagyobb válság idején. Igazából most ősszel kezdtem azt érezni, hogy a pályázatom be
nyújtásakor eleve meg vagyok bélyegezve:

1. Nem Corvinus vagy PSZF-es diplomával rendelkezem

2. Huzamosabb ideje nem találok munkát (az őszi interjúkon szinte mindig gunyorosan, lekezelően mindig rákérdeztek mit csináltam az elmúlt egy évben és tágra nyílt szemmel konstatálták, hogy nem jöttem zavarba a kérdéstől, hanem gyorsan rávágtam az igazat, hogy interjúkra rohangáltam, emellett némi zsebpénzért magántanítványokat vállaltam, igyekeztem szinten tartani a nyelvtudásomat)

3. Nem dolgoztam az egyetem mellett olyan melót (gyakornoki melókat is csak nyáron tudtam vállalni), amit releváns tapasztalatként be lehet írni a CV-be. Mivel két szakirányt is nyomtam az egyetemen, ezért általában heti 4 napot is bent töltöttem egy szemeszter alatt, továbbá fontosnak tartottam, hogy 5 év alatt elvégezzem a sulit, letéve a két kötelező nyelvvizsgát. Nem azt akarom mondani, hogy nem dolgoztam, mert apróbb könnyű fizikai munkákat elvállaltam, az ösztöndíjam is jó volt, szóval volt zsebpénzem, míg aki az évfolyamunkon elment gyakornokként a szorgalmi alatt, az nem tudta összeegyeztetni a sulit a melóval, mert hol az volt, hogy a munkahelyen nem nézték jó szemmel, hogy gyakorlatokra jár és a gyakorlatot vezető tanárok közül sem tolerálta az összes a 3-nál több hiányzást (Az E-learning és az interneten terjesztett tananyagok ellenére).

Összeszámoltam, most ősszel (szeptembertől), számtalan helyre adtam be a jelentkezésem, összesen 9 helyre hívtak be interjúra és egy helyre tesztírásra. Jelzem közülük mindössze egy, amely multicég (most voltam náluk a héten még csak első körön). Egyszer jutottam, csak be a második, egyben az utolsó körbe, amelynél választ erre a hétre ígértek nekem választ, természetesen nem kaptam. (Hozzáteszem nettó 75-ért vállalnám el a munkát, mindenféle zokszó nélkül). Van még ennél lejjebb?

Üdvözlettel