Én már hónapok, évek óta olyan helyen dolgozom, ahol a stressz felemészt. Olyan lelki terror van a főnök felől a munkavállalókra, hogy már egyesek nyugtatókkal kezdik a napot.

A betegállomány?

 

Az kizárt. Évek óta inkább bemegyek dolgozni még betegen is, mert rettegek attól, hogy elveszítem a munkahelyemet.
Volt olyan kolléganőm, akinek azt mondták, amikor kisbabát várta, hogy ne siessen vissza, úgyis találnak a helyére jobbat.
És ez csak egy a sok közül.

 

És le is írom. Magyarországon az idegenforgalomban dolgozók nagy többsége ilyen feltételek között kénytelen dolgozni, ha meg akar élni.

 

Az, hogy a mi szféránkban egy munkavállalót ne minimálbérre jelentsenek be, nincs is. Szálloda, utazási iroda, étterem... Mind ugyanaz.

 

A nagy szállodacégek (nem írok nevet) álláslehetőségei meg le vannak fedve rokoni szálakon. Nincsen esély bejutni. Egy zárt rendszer az egész. Csak egy bizonyos emberkör juthat álláshoz náluk.

Azt is Mondhatnám , engem nap, mint nap az infarktus kerülget.