Nekem két dologgal is problémám van. Az egyik a munkahelyi légkör, ami szinte már tarthatatlan, borzasztó, stresszes. Van egy szurka-piszkálós kolléganő, és nem telik el úgy nap, hogy valaki alá alátegyen. Ez végül mindig kiderül, így vagy úgy, de tudomásunkra jut...

Ami érdekes, hogy mindig megbeszéljük a többiekkel, hogy össze kell fogni ellen, mert mindig meglepő dolgokkal áll elő... Mégsem mer senki lépni az ügyben. Van aki konkrétan megmondta, hogy szerinte felesleges, nem fog semmi sem változni, sőt rosszabb lesz.

 

Ugyanis a főnök mellette áll így is, pedig nem is mindig tudja mi zajlik, vagyis csak az ő változatát ismeri, hiszen nála is bemárt mindenkit, illetve bennünket kollégákat is próbál észrevétlenül egymás ellen uszítani, csak már kitapasztaltuk a dolgokat. Ja és az előző munkahelyéről nem egy ember ment el miatta, és mindegyikünknek van ismerőse, aki elmondta, hogy vigyázni kell vele...

 

A másik dolog, hogy utálom a feladatkörömet. Régebben mást csináltam, egyszer csak közölték, hogy holnaptól ezt fogod csinálni. Tetszik vagy sem, ez senkit nem érdekelt. Ez van és kész. Mivel én szeretem úgy csinálni a munkámat, hogy száz százalékosan, de amit eleve utálok, azt hogy csináljam úgy? Dolgozzak évekig úgy, hogy utálom, amit csinálok. Ezért szeretnék váltani, de persze nem mindegy, hogy hogyan. Nyilván ettől jobb legyen, ne rosszabb.