Kedves Szerkesztők,

 

2009. januárjában vesztettem el a munkahelyemet, leépítés miatt. Ezt követően azonnal regisztráltattam magam a helyi munkaügyi központban. Még itt szeretném jelezni, hogy diplomával, valamint két nyelvből is aktív nyelvtudással rendelkezem, plussz 8 éves szakmai tapasztalattal. Ennek ellenére nem nagyon találtam állást. Illetve amit találtam volna, az még az éhenhaláshoz is kevés pénzzel kecsegtetett.

 

Ezért jött a lépés, hogy ne üljek otthon tétlenül: beálltam az egyik hazai legnagyobb ingatlanközvetítő céghez ingatlanértékesítőnek. Ez történt márciusban és tartott egészen október közepéig, amikor is ugyanezen cég központjában sikerült egy végre havi rendszerességgel fizető (nem is keveset) pozíciót megcsípnem. Minden jól indult, tetszett a munka, szuper volt a hangulat.
Egészen másfél hónapig.

 

És jött egy kis változás: kihelyeztek az egyik partnercéghez egy olyan munkakörbe, amit rettentően rühelltem, itt töltöttem az elmúlt két hónapot. Végeztem a dolgom, dolgoztam látástól-mikulásig, betegen is, általában reggel fél 9-től este 7-ig ebédidőt is mellőzve, mert nem nagyon volt időm elmenni enni. Ezzel nem is volt gond. A gond az volt, hogy a partnercég vezetője unszimpatikusnak talált - ahogy én is őt - , és ezért elkezdett furkálódni ellenem. Meg is lett az eredménye, ma reggel felmondott nekem a főnököm, mondván, hogy a partnercég vezetője nem volt megelégedve a munkámmal.

 
A személyemről egy szó sem esett, holott sokkal inkább az volt a problémája. Ez még nem is érdekel annyira, nem is nagyon tudtam volna tovább húzni, hogy ott dolgozzak. DE! Még mindig nem értem, ennyi év munkaviszony után sem, hogy valakit miért a külseje, stb. alapján ítélnek meg, és miért nem az elvégzett munka után?!? (Teszem hozzá, hogy a munkámmal kapcsolatban nem osztom a nézeteit, ugyanis a rengeteg melózásnak meg is lett az eredménye, hozzájárulásommal 150%-osan túlteljesítette a partnercég a terveit)

Nevetségesnek tartom az ilyen jellegű hozzáállást! Bár én sem találtam szimpatikusnak az úriembert, de ettől függetlenül kulturáltan beszélgettem vele, még akkor is, amikor ő tapló módra viselkedett. Úgy gondolom, hogy nem szerethet mindenki mindenkit, nem jöhet ki mindenki mindenkivel, de ettől teljesen el kell függetleníteni a munkahelyi viszonyokat, kapcsolatokat, tekintettel arra, hogy ott nem a barátkozás a cél, hanem az eredmény. Ezt pedig hoztam...

 

Nem várom azt, hogy ettől a levéltől elindul egy folyamat, hogy a munkatársak teljesítményét veszik figyelembe elsősorban a személyes szempontjaik helyett... De talán... Még ez is megtörténhet!
Szép napot mindenkinek